Hogy merre jártunk 4

Szerdán korán keltünk, mert AV engedélyt kapott, hogy fotózzon a lebontásra váró Club Aligában és fél 9-re oda kellett érnünk. Mivel én nem szerettem volna siettetni a jelenlétemmel és még sosem jártam Siófokon, úgy döntöttem, hogy elbuszozom a 20 percre lévő kisvárosba körbenézni. Úgy számolgattam, hogy dél körül visszavonatozom Aligára, ha AV nincs még készen, várok a kocsiban, majd legkésőbb 1-fél 2 körül nekivágunk Veszprémnek, ott ebédelünk, romantikus sétát teszünk a városban, majd 5 körül hazaindulunk, hogy 7-re megérkezzünk Anyuékhoz. Aha... A valóságban mindez úgy zajlott, hogy 9 körül megérkeztem Siófokra, de mivel baromi hideg volt és köd, beültem a plázába kávézni. Mikor már cikinek éreztem mennyit ülök ott, felmértem a terepet, azaz benéztem az üzletekbe (mind a hatba), majd nyakamba vettem a várost. Kisétáltam a kikötőbe, megcsodáltam a Jókai parkot, az üresen kongó sétálóutcákat, a rengeteg köztéri szobrot és a bereteszelt éttermeket, kávézókat... Bizony, üres volt Siófok, mint annak a rendje. Fél 12-ig kóboroltam az utcákon, majd felhivtam AV-t, indulhatok-e már hozzá, mert lassan indul Aliga felé a vonat, tudnom kéne, felszálljak-e, mert a következő olyan 3-4 óra múlva megy csak. Mivel azt a választ kaptam, hogy óóó, még nem vagyok kész, vettem egy Nők Lapját és kiültem olvasgatni a Fő térre. Telt-múlt az idő, vártam, várakoztam a napsütésben, majd hogy ne zsibbadjon el teljesen a lábam, újra lesétáltam a partra, megállapitottam, hogy még mindig alig van viz a Balatonban, visszasétáltam a plázába, nézelődtem, vettem egy hotdog-szerűséget egy pékségben, majd újra hivtam AV-t, hogy ugyan a fél 3-as vonattal mehetek-e, mert kezd már kicsit untatni Siófok. Mivel megint nemleges választ kaptam, elnyomtam egy káromkodást, vettem egy liter őszilét és egy csomag Győri Édes kekszet és leültem olvasni egy könyvet a Fő téren. 4 előtt 10 perccel (!) hivott AV, hogy jön, én kisétáltam az autóbusz pályaudvarhoz, majd újabb fél óra várakozást követően végre valahára megérkezett, csodálkozva, miért vagyok ideges. (Na mégis?!) Veszprémből tehát annyi lett, hogy miután jól kiveszekedtük magunkat, kisétáltunk a siófoki kikötőbe és 10 percig ültünk a mólón nézve a naplementét. Ezután besiettünk egy Mekibe, vettünk valami menüt elvitelre, amit már az autóban ettünk meg... A hazaút botrányosan hosszúra sikerült, 8-ra értünk haza, fáradtan és (én kissé csalódottan)...                  

Csütörtökön délelőtt a bényei játszótéren mókáztunk, majd hazafelé beugrottunk még a DM-be mosószódáért; délután pedig az Aquaworld-be autóztunk, hogy kiköszörüljük a balatoni csorbát. Bár 9 csúszda működött a parkban, én összesen egyen mertem lecsúszni (Szivárvány), mert a többi túl durvának tűnt (utálom, mikor egy csúszda 90-100 centis vizbe dob bele). Mivel az élménymedencék elég hűvösek voltak és igy mikor nem ment a Sodró, szinte fáztam a vizben, elég kiszámitható módon fürödtem: hol Szivárványoztam, hol pedig a meleg vizes jacuzziban áztam. Uzsonna gyanánt vettünk egy tejes kávét és egy borzasztó sütit is, de bevallom, az utóbbit megbántam, olyan lélekromboló volt. Összességében nem voltunk elájulva ettől az aquaparktól egyébként, de igy, hogy az ősz miatt 2550 Ft-ért 3 órát maradhattunk és nem volt tömegnyomor sem, megérte a dolog, mert a Szivárvány csúszda végülis szuper volt és különben is, mikor jutunk mi ennyi vizhez Irországban...  

Pénteken délelőtt átjöttek hozzánk látogatóba Á.-ék (Á. fia, Z. egy hónappal idősebb P.-nél), én pedig hálásan vettem tudomásul, hogy létezik P.-nél félénkebb gyerek (nem mintha mostanság P. olyan ijedős lenne, de azért tudom én, hogy nem egy barátkozós tipus). Ebéd után jött egy kis alvás, majd hármasban elautóztunk a bényei játszótérre. Mikor visszaértünk, betoppantak a tesómék, hogy még egyszer láthassák P.-t, majd este még pakoltam kicsit, mert szombaton ismételten szabadságoltuk magunkat és P. nélkül utoljára beautóztunk Pestre. 

Szombaton délelőtt még kötelező programon vettünk részt: AV nagyijához mentünk, ahol ott volt a nagybátyja illetve a tesója is a három gyerekkel. P.-t ugyan hiányolták kicsit, de mi örültünk, hogy ő kimaradt ebből a jó kis családi buliból, mert igy is 10-en randaliroztunk 50 négyzetméteren, sűrűn voltunk, na. Ebéd körül elmentünk a Szerájba, de ezúttal nem gyros tálat rendeltünk, hanem csak szendvicset, úgyhogy mivel a nap is tűzött, bepótolhattuk a múlt héten elmaradt Margit-szigetezést kezünkben egy-egy csöpögő csirkés gyrossal. Először elsétáltunk a sziget végében lévő tavacskához, majd visszafelé megejtettük a kis baromfiudvart is, miközben a tyúkszart kerülgetve a jövőnkről ábrándoztunk. 4 körül értünk haza és mig AV kinn az udvaron homokozott még egy kicsit P.-vel, én bőszen pakoltam, mérlegeltem és szelektáltam. 

Vasárnap már az utazás jegyében telt, délelőtt ugyan még elugrottunk a bényei játszóra, de már csak úgy tessék-lássék, lélekben már a repülőn ültünk. Fél 4-kor indultunk ki a reptérre... P. teljes extázisban volt, hogy végre hazamegyünk, abszolút tisztában volt mindennel, mikor hová kell mennünk, nagyon profin nyomja már ezt a repülés-ügyet, őrület, ha úgy belegondolunk. 3/4 9-kor (otthoni idő szerint 3/4 10-kor) léptünk be a lakásunk ajtaján, megkönnyebbülten, feltöltődve és teli szép emlékekkel. 

ÉS VÉGE