A régóta használatos, örökzöld fika poén után (nem tudom, mi okból, de rettentő viccesnek találja ezt a szót a Gyermek, pedig már rá sem szólok, hogy ne mondja, inkább úgy teszek, mint aki nem hallja, de úgy tűnik, nem kell neki közönség sem, mert akkor is gurul a röhögéstől, ha csak úgy magának mondogatja, én meg nem is vagyok a szobában), no szóval nagy barátunk, a Fika után ma megjelent egy új favorit: hogy ha megkérdezem a nevét, rávágja, hogy Mihály. (Amúgy tudja ám már a teljes nevét, IPÁ, mindegyik része megvan.) A vicc, hogy nincs egyetlen Mihály nevű ismerősünk, rokonunk, barátunk sem, tévében / rádióban ugye nem hallhatta ezt a nevet, elképzelésem sincs hát, honnan szedte, hogy ő Mihály. (Ha spirituálisabb lennék, most biztos befosnék, ki akar üzenni ezzel és mit, de nem vagyok az ugye, úgyhogy csak jót röhögök rajta, miket hisz már magáról ez a gyerek.*)
* Mondjuk azt is hiszi, hogy nem szeretem, mert koszos a haja. (Tekintve, hogy rühellem a hajmosás alatti hisztit, legszivesebben havonta egyszer mosnám meg a haját, szóval az én számból olyan biztosan nem csúszott ki soha, hogy ha koszos a haja, akkor nem szeretem őt. Nem mintha az valaha kicsúszott volna, hogy nem szeretem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése