A szép napunkat tegnap egy kevéssé dicsőséges éjszaka követte, amit nem tudom, hogy a Nagy Pörgés*, a (majdnem) telihold vagy a Halloween számlájára irjak-e. Esetleg mindhároméra egyszerre.
A rossz éjszaka alatt nem kell nagyon rosszra gondolni, de azért mosott sz*rként keltünk, hiába na, elszoktunk a szántástól. Kezdődött azzal, hogy az éjszaka nem akart elkezdődni sem, azaz P. még 22.20-kor is behivott minket, mert nem birt elaludni. Miután fél 11-kor végre abbahagyta a nyünnyögést, 5 előtt 10 perccel ébresztett újra, majd miután bementem és közöltem vele, hogy éjszaka van még, aludjon, nem hallgatott rám, hanem ragaszkodott hozzá, hogy maradjak ott mellette. Mivel a kiságy melletti kanapé igencsak kényelmetlen, átvittem a nagyágyra és egy-két görcsös belém kapaszkodás után nagy nehezen fél 6 körül elaludt. Én persze nem tudtam ekkor már visszaaludni, forgolódtam, gondolkoztam, majd mikor 6-kor végre belefáradtam a fentlétbe, én is feladtam a dolgot - úgy jó 10 percre, mert ekkor P. velőtrázó sikoltására ébredtem. Szerencsétlen biztos rosszat álmodott, mert a felsirás után 2 perccel már aludt tovább, de engem persze sikeresen felébresztett és kezdhettem elölről a visszaalvást. 7.20-kor ébredtem, majd hogy az óra ne riassza fel P.-t, felébresztettem AV-t, én pedig P. példáját követve galád módon továbbszundikáltam. Fél 9-kor keltünk, nem túlzottan kipihenve... Komolyan mondom, utólag elképzelésem sincs, hogy birtuk ki a nem alvós időszakot, ha már egy ilyen laza éjjel is kikészit...
* Az úgy volt, hogy a játszóról délelőtt eleve későn értünk haza, igy P. 2 után aludt csak el. Miután felébredt, nekiláttunk kitakaritani a lakást és mint a gép pörögtünk fél 6-ig, amikor beszéltünk Anyuékkal (közben hajtogattuk a ruhákat), majd 6-kor megjött AV és nekiindultunk vásárolni, de a délelőtti ismerősök felhivtak, hogy itt vannak a közelünkben, feljöhetnek-e (én mondtam nekik, hogy ha időben végeznek a napi programjukkal, nézzenek be), úgyhogy módosult a terv: AV és P. elmentek a Tescoba, én meg itthon maradtam a vendégekkel, akik főztek nekünk igazi olasz tésztavacsorát (a barátnőm férje olasz). Negyed 8-kor álltunk neki enni, P. teljesen felpörgött, élvezte a nyüzsit maga körül, humorizált (pl a srácot eleinte Papának szólitotta, majd úgy döntött, a Mihály jobban illik rá) és mikor fél 9 körül próbáltam fürdetni, már akkor láttam rajta, hogy valami nem stimmel, mert túlságosan szeszélyessé vált, ami nála a túlpörgés biztos jele és lám, a megérzésem nem csalt: csak fél 11-re tudtuk lenyomni és egy ébredős éjszakát produkált, amit már nagyon régen csinált.
Tudom, tudom, nem kellett volna engedni, hogy ilyen sokáig maradjanak a vendégek, de olyan ritkán nyitják ránk az ajtót és tök jól éreztük magunkat... Hát, kicsit megszivtuk. Valamit valamiért, ilyen az élet, ki korán kel, aranyat lel, egy fecske nem csinál nyarat stbstbstb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése