Karácsony 1

Mi más. Ott hagytam abba, hogy P. lázas lett estére. Szuper. Fél 10 körül aludt el, mi pedig némi netezés után akcióba léptünk. Én szépen becsomagolgattam AV ajándékait, ő meg összeállitotta a fát, úgyhogy 11-re egy szép kis műfenyő került az asztalunk szélére. Az éjszaka a láznak köszönhetően gázosan telt, 3 körül P. átjött hozzánk fetrengeni és kb 5-ig forgolódott, csikizett, nyugtalankodott és kétszer el is kurjantotta magát, hogy almalét kéjek. 5-kor elaludtunk végre mindhárman és fél 9-kor keltünk. Ugyan reggel még 38 volt P. láza, ez cseppet sem látszott rajta, mert mint az őrült rohangált a lakásban (nem tudom, mondtam-e már, de ha a folyosói cipőtartótól elindul és elfut a nappali végéig, az van vagy 16-18 méter, no ezt a távot úgy százszor lesuhanta, csak úgy, brahiból, oda-vissza, oda-vissza, mint akinek elmentek otthonról és akkor arról még nem szóltam, hogy tiz-tizenöt percenként beszaladt a hálónkba, hogy mint a gumilabda pattogjon tizet-huszat az ágyunkon, majd folytassa az ámokfutást a nappaliban), no szóval buli az volt ezerrel az A csapat részéről, mint látszik, P. teljesen felpörgött a fenyőfa puszta látványától is. 
A B csapat, azaz AV, mig P. őrültködött, én meg hajat mostam, orvoshoz ment... Nem emlitettem, de március óta cseng a füle illetve zúg és bár már három orvos is látta ez ügyben, egyik sem tudott eddig semmit mondani, mi lehet a baj, most viszont, miután pár napja már nem csak morajlik valami belül, hanem tompán is hall a Rossz Fülére, úgy gondolta, elnéz megint egy dokihoz, hátha ez most más miatt van, mint az eredeti csengés és kap valami cseppet, gyógyszert és hipphopp elmúlik a probléma a csengéssel együtt. (Az igazat megvallva tudjuk ám, hogy MRI-re van szükség, mert "kivülről" nem látszik semmi az eddigi orvosok szerint, igy nem lehet tudni, mitől van ez az egész, de hála az isteni ir egészségügynek, októberben márciusra kapott csak időpontot... Természetesen ez a fizetős MRI-re vonatkozik: 300 euró a vizsgálat, de sebaj, mert úgyis 5 hónapot kell várni rá. Na erről beszéltem. Röhej a köbön.) Mindenestre, hogy "megnyugtassuk" magunkat, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, 24-én délelőtt elnézett még egyszer a GP-hez , de gondolom mondanom sem kell, hogy nem kapott se cseppet, se gyógyszert, csak a szokásos Mindent bele Kovács néni biztatást azzal a számunkra már jól ismert diagnózissal, hogy kérem ez bármi lehet, lehet egyszerű fülcsengés, de akár agydaganat vagy sclerosis multiplex tünet is. Hurrá.
A ház ura a délelőttöt igy nem itthon töltötte, 11re ért haza a dokitól, addig én takaritgattam kicsit, beszéltem Anyuékkal és kerestem a karácsonyi hangulatot, de az ajtó mögött nem néztem... Ezután a fiúk feldiszitették a fát (a hangulat bekopogott), én P.-nek összeütöttem egy kis sült krumplit egy fasirttal, majd egészen addig takaritottunk, mig 2 körül el nem aludt Őfelsége. Ekkor AV elment a Tescoba hozni még ezt-azt, én pedig becsomagoltam P. ajándékait is, végig attól tartva, hogy most fog rám nyitni a kis disznó. Nem nyitott. Mikor AV megjött, ő is becsomagolta az én ajándékaimat és végre ebédelhettünk. Eddigre már kopogott a szemünk az éhségtől, úgyhogy szépen degeszre ettük magunkat tárkonyos levessel, isteni volt. Ezután P. felkelt, megmértük a lázát és miután csak 37,4 volt, ünneplőbe öltöztettük őt is és magunkat is és lecsaltuk a parkolóba, hogy nézze meg a kölcsön kocsit. Mig az XY kromoszómások a gyerekülést szerelgették, én valami ürüggyel lemaradtam és a fa alá csempésztem három dobozkát, majd utánuk szaladtam. P. teljesen el volt foglalva a kis kék autóval ("a ződ jobb vót"), észre sem vette a cselt. Kiautóztunk a tengerhez, megkukkantottuk a(z évek óta) kedvenc karácsonyos házunkat (kép fenn), majd hazajöttünk és hagytuk, hogy P. nézzen be a fa alá elsőként. Hát mit ne mondjak, látni kellett volna, milyen képet vágott, hogy itt járt Santa, nem akart fotózkodni sem (ez nála oltári nagy szó), csak tépte-szaggatta a papirokat, hogy lássa, mit is kapott. Miután az első sokk lecsengett, ettünk egy-egy szelet joghurttortát, majd mig AV és P. kirakták a Nagy Pázót, én megsütöttem a sajtos bundás csirkemellet és főztem rizi-bizit. A vacsora viccesen telt, ettünk-ittunk-mulattunk, majd az este hátra levő részében fotózkodtunk, játszottunk és beszéltünk az otthoniakkal.
Annak ellenére, milyen nyögve-nyelősen indult, remek kis Szentesténk lett végül és bár azt sajnálom, hogy a zord külső körülmények úgy játszottak össze, hogy csak azt vettem észre, hogy no, még nincs karácsonyi hangulatom, hopp, már el is múlt az ünnep, azért örülök, hogy végül összehoztunk P.-nek és magunknak is egy kis örömet és boldogságot.