Oldalak

2013. január 25., péntek

Helyzet

Egyébként P. napok óta (gyanitom, mióta beteg és be vagyunk zárva, mert én ugye nem viszem társaságba, ha taknyos, kinn meg borzalom az idő) zizzent, ha naponta van egy-két program ezerszer jobban kezelhető, most meg csak kinlódik, fetreng, nyaggat, húzkod, miegymás. Néha nehezebben birom, néha könnyebben, percenként változik, hogy érzem magam vele, durva.
Éjszaka egyébként 2.15kor menetrendszerűen felébred, ekkor ordit, ha bemegyek mellé, minden jó, úgyhogy már két éjszakát mellette töltöttem a földön és lefosom, ki mit mond erről. AV egyszerűen csak fakirnak hiv a földön való alvás miatt, de az igazat megvallva nekem fel sem tűnik, hogy kicsit keményebb valamin fekszem, mint az ágyunk. Az már feltűnik, hogy a 2.15-ös ébredés után vagy 1-1,5 óráig még nem tudok elaludni, mert valahogy várják a zsigereim, hogy mindjárt úgyis felébred valami miatt és felébreszt engem is és ez megakadályoz abban, hogy szépen visszaaludjak pár perc múlva.  

8 megjegyzés:

  1. Úgy látszik, egyszer mindenki eljut a földön alvásig.

    VálaszTörlés
  2. :) :) Engem a vissza-nem-alvás jobban idegel. :D

    VálaszTörlés
  3. "úgyhogy már két éjszakát mellette töltöttem a földön és lefosom, ki mit mond erről"

    őőő, ha esetleg ezt nekem (is) szántad - mert én írtam a múltkor, hogy ezt nem csinálnám -, akkor elmondom, hogy én viszont nem neked szántam: Dr Spock szerint is az a helyes, ha ülünk/fekszünk a gyerek mellett, míg el nem alszik (mikor ilyen szeparációs gondjai vannak), csakhát én erre tényleg nem vagyok hajlandó, de ha nektek ez működik és nem érzed, hogy belepusztulsz, akkor nyilván oké. szóval nem kritizálok én senkit, nem vagyok abban a helyzetben;)

    VálaszTörlés
  4. jaaa, nem rád gondoltam, senkire nem gondoltam igazán, csak úgy általánosságban tudom, hogy sokan fitymálóan nyilatkoznak az ilyesmiről, mondván ők aztán nem lesznek a gyerekeik rabszolgái stb stb stb holott szerintem egy-két dologban mindenki önfeláldoz, ha már gyereke van, csak valaki ebben, valaki abban. mondjuk kiváncsi lennék, hogy az "én ugyan nem ülök mellette" hivek hány éjszakán át és milyen hosszasan hallgatnák a gyerekük velőtrázó üvöltését... ismerem P.-t (és tapasztaltam is már, mert nálam is elszakadt már a cérna) ő egyszerűen nem képes belealudni a sirásba, ha egyszer fel van húzva, az istennek nem fog elaludni, inkább hány, agyvérzést kap, bármi... :D

    VálaszTörlés
  5. "én ugyan nem ülök mellette" hivek - ezt úgy értettem, hogy akik kitartanak ÉS lenézik a földön alvókat. ;)

    VálaszTörlés
  6. ja, Léna is ilyen iszonyat kitartó és brutálisan erős hangja van, de én egyelőre még kitartok (Marci tegnap nem bírta tovább és bement hozzájuk aludni, viszont Léna igazi hardcore kislány: pont úgy üvöltött, mint szokott, csak Marci így közelebbről hallotta;)
    jó, igazságtalan vagyok, mert tök betegek, csakhát egyrészt én is az vagyok már úgy hat hete, másrészt meg a betegségtől, meg a bölcsi indukálta szeparációs szorongástól az egész olyan lett, mint az első hónapban. én egyébként nem nézem le azt, aki így csinálja, sőt, inkább tisztelem kicsit, én ennél sokkal önzőbb vagyok.

    VálaszTörlés
  7. no nálunk azért kuss van (viszonylag... nem sir, csak dumál...), ha ott vagyok mellette. és ha nem mentek be mellé, mi van? végül hogy alszik el?

    VálaszTörlés
  8. hát, valahogy általában abbahagyja - berohangálunk és simogatjuk, az sokszor elég, bár mostanában van, hogy nehezebb kijönni - és elalszik, csak nagyon könnyen felébred - például Marcika köhögésére vagy sírdogálására - és olyankor mint a sakál üvölt, rémisztő. eddig ez nem volt, de most, hogy folyton betegek, meg a bölcsi miatt is aggódnak sokat, meg heccelik egymást a hisztibe, most hirtelen borzasztó minden. de igazából nem kéne panaszkodnom, mert azért hat órákat így is tudunk aludni, sokaknak ez sem adatik meg, tudom, viszont eddig állatira el voltunk kényeztetve.

    VálaszTörlés