Hétvége, hétvége, hiába mész az erdőbe...

Megint itt tartunk, döbbenet. Csak gyorstempóban: pénteken este még elautóztunk a világ végére a szülinapi ajándékomért, egy kenyérsütőgépért, éljen. Az este csendesen telt, próbáltunk tévézni kicsit, mondván, ünnepnap van, de negyed órányi kétségbeesett kattogtatás után megállapitottuk, hogy a legizgibb adás, ha reklám van és lefeküdtünk aludni.

Szombaton délelőtt jó későn, 10-kor keltünk (nem tudom, mi lelte P.-t, normálisan aludt el előző este, 10-kor feküdt le, mint mindig) és bevettük a Marlay Parkot. Dublin legjobb játszója van ott, van minden, ami szem-szájnak ingere, igaz, jó messze is van tőlünk, de igy jártunk. 2 körül értünk haza, megebédeltünk, majd AV lázas takaritásba kezdett, én meg csak pislogtam, hogy mit tehettem az ebédjébe, mi az istenért szorgoskodik igy, majd tüntetőleg bevonultam P.-vel a szobájába, hogy pihenjünk kicsit. Alvás persze nem lett a dologból, de jól elmarhultunk egészen fél 4-ig, amikoris véletlenül meghallottam, hogy csörög a telefonom (10 esetből úgy 2x veszem fel a telómat, egyszerűen nem hallom, ha csörög). Artúr volt az, újdonsült magyar ismerősünk, hogy felugorhat-e egy cumisüvegért, amit múltkor itthagytak. Mondom hóóógyne, csak tessék, majd mikor már benn toporogtak mind a négyen a folyosón és odanyújtottak egy tepsi rizskoch-ot meg egy orchideát, akkor sem esett le, hogy kérem ez meg van rendezve és nem csak a cumisüvegért jöttek, dehát sosem volt még meglepetés bulim kérem, nem tudtam, hogy ez igy megy. Pár perc után azért felfogtam, mi a szitu, úgyhogy onnantól egész kellemesen éreztem magam... Az este ezek után csendesen telt, annál is inkább, mert a kimaradt délutáni alvás miatt P. már 9-kor aludt.
Vasárnap délelőtt újra elmentünk a Marlay Parkba (idézem P.-t: holmap is ide jöjjünk...), délután elautóztunk Dollymountra, hogy rápillanthassunk a tengerre (Poolbeg túl közel lett volna, hehe) és utána Tescoztunk egyet Sandymounton, mivel ott van húzós kosár, majd megsütöttem a még délután összegyúrt házi pizzát, amit szépen be is kebeleztünk estefelé.
Sajnos egyre többet gondolkozom a második számú gyermeken és ez meglehetősen aggaszt, hiszen most elviekben munkát keresek márciusig. (A terv az, hogy ha találok valami értelmeset, akkor egy évet ott dolgozgatok, majd nekilátunk a második utód kérdésének, aki ha minden jól megy, 2015 első félévében születne meg. Igy a két gyerek között 5 év vagy 5 évnél kicsit kevesebb lenne, ami még külföldön is szépen vállalható dolog. Hogy hol külföldön, azt nem tudom. És hogy mi van, ha nem találok normális munkát? Hát azt majd meglássuk.)