Oldalak

2013. február 7., csütörtök

Sárba ejtett disznópörzsölő

- Haló.
- Jó napot kivánok, fordászatra szeretnék bejelentkezni.
- Honnan van meg a számom?
- A Szakkatalógusban találtam a Fordászat cimszó alatt. (Vonalas szám amúgy, nem mobil.)
- Ja jó. Mi kéne?

Őőőőőő. Most én vagyok túlérzékeny vagy ez tényleg elég bunkó bemutatkozás? Ha az utóbbi, akkor vajon miért nem moroghatok?*

* Múltkor Fb-ra feltettem ezt** a képet úgy rémlik kommentár nélkül és megkaptam egy Nagyokostól, akivel úgy jó 15 éve egy szót sem váltottam és előtte sem sokat, hogy jó lenne, ha végre pozitivan is nyilatkoznék a Hazámról, mert sok jó dolog is van, miért nem azokat dicsérem, miért a rossz dolgokat emelem ki.

No most amellett, hogy úgy érzem elég sokszor beismerem a jó dolgokat (lásd BKV, eü, szolgáltatások, stb) elsősorban talán azért emlegetem Magyarországot sajnos negativ értelemben, mert sok a rossz dolog, amin secperc alatt lehetne változtatni? (Lásd a fenti kedves hölgyemény hozzáállását illetve millió más példát, amiket már ide sem irok le, mert minek.) Másodsorban pedig miért is nem lehetek dühös a Hazámra, mert ilyen lett? Miért nem lehetek mérges és bosszankodó, hogy jobban érzem magam idegenek között, mert bevándorló létemre nem kezelnek úgy, mint egy utolsó senkiházit? Miért nem eshet rosszul, hogy látom elsorvadni Árpád vérét hejj, hogy mindig mikor hazajövünk, mellbe vág a rosszkedv, a morgás, a szegénység? Azért mert nem élek itthon? És? Talán nem részben pont emiatt nem élünk itthon? Eh.

**

3 megjegyzés:

  1. dehát aki otthon él, az utál, mert irigy. hiszen otthon élni rossz. (király, hogy hazamegyünk ősszel;))

    VálaszTörlés
  2. Itt élek, mégis morgok. Lehet, hogy pont azért, mert van összehasonlítási alapom? Nem tudom, de tény, hogy rengeteg olyan dühítő dolog van, ami csak hozzáállás kérdése lenne, pl. a fodrászos beszélgetésed...

    VálaszTörlés
  3. És akkor szegény tuskó fodrásza meg rí, h nincs elég kuncsaft...
    Akárhányszor hazamegyünk, mindig jut minden napra egy ilyen bunkó. S akkor még fogjam be a p*fám, mert én nem vagyok otthon, nálunk biztosan kolbászból a kerítés, én nem tudom megérteni milyen otthon... blabla. Mindig ez van, mikor kiakadok, h pl. a kasszás úgy bánik velem a boltban, mintha a seggéből húzott volna ki. "Hát, mert nem ismer."-mondja anyám. És ahhoz ismernie kell, hogy minimálisan emberi elbánásban részesüljek?

    VálaszTörlés