Télen banán

Miután ma ismét hóesésre ébredtünk ("Nyanya, gyeje csak ide, minden havasz!"), viszont már a tegnapi napon sem csináltunk semmi érdekeset (azt nem tartom érdekesnek, hogy délelőtt szállingózó hóban és üvöltő szélben elautóztunk vásárolni a Nagy Tescoba (gondoltam igy nem lesz gond a parkolással, hát ki az a hülye, aki kedden fél 12-kor megy boltba, ráadásul itéletidőben - de hát haha, Irországban vagyunk, úgyhogy alig találtam parkolóhelyet a mélygarázsban, káromkodtam is rendesen) illetve hogy délután elmentünk kocsival AV elé, hogy együtt kiautózzunk a Poolbeg-ig kinézni, majd onnan hazasiessünk tejbegrizezni), no szóval miután mindketten unatkoztunk már itthon, délelőtt elmentünk a Buzzbeez-be. Szokás szerint farkasorditó hideg volt, a kabátot alig akartam levenni, mert vacogott a fogam, de egyébként egész jó volt a dolog, egy apróbb affértól eltekintve, nevezetesen, hogy egy orosz kislány lefoglalta a játszóházban található mindkét biciklit és nem volt hajlandó egyiket sem átadni szegény P.-nek, mondván hogy ő kettőn akar menni... Egy ideig ment a huzavona, majd mikor - attól tartva, hogy tettlegességig fajul az ügy - odamentem, felmértem a szitut, hogy ennek a köcsög kislánynak aztán hiába magyarázunk, mert egyszerű, mint egy faék az anyukájával együtt és megkértem P.-t, hogy játsszon mással, na akkor nagyon szomorú lett és éktelen sirásba kezdett. Ennek ellenére szépen telt a délelőtt, öröm volt nézni, miket művel, hogyan játszik mások között, rendes gyerek ez, én mondom. Hazafelé egy kis kerülővel kijutottunk Sandymountra és mivel még az életben nem láttam ott tengert egy kilométernél közelebb, most viszont a part menti köveket nyaldosták a hullámok, megálltunk és lőttem egy-két képet az utókornak, hogy dede, van ám néha itt is viz, csak épp igen ritkán. Most 2 óra, öt perce csend van, én pedig élvezem, hogy most egy egész órán át nem kell jártatnom a számat és nézhetem a hóesést totális kussban.
Szép ez a tél.