A másik oldalon mindig fúj a szél...

Ha jól emlékszem, ez a mostani Húsvét az első P. életében, mikor nem Magyarországon vagyunk. Bár itt péntek is munkaszüneti nap, AV végülis dolgozott, mert úgy gondoltuk, elég a hosszú hétvégéből 3 nap is, az egy plusz szabinapját majd akkor használjuk fel, ha nyaralunk vagy haza utazunk.
Szóval ime a gyors hol is voltunk, mit is csináltunk életünk első közös irországi Húsvétján...
Szombaton délelőtt mivel sütött a nap, úgy gondoltam, menjünk el a Rockfield Parkba játszóterezni. Bár a google mapsen láttunk valamiféle játszót a park közepén, odaérve szomorúan állapitottuk meg, hogy itt bizony csak zöld fű van, más nuku... Szerencsénkre nem messze voltunk a Donnycarney Parktól, igy nem kellett csalódást okoznunk P.-nek, tudott játszózni kedvére. Hazafelé beugrottunk a Magyar boltba, vettünk sonkát, tormát, Túró Rudit, pogácsát, mákot stb stb stb, majd dél körül haza is értünk. Délután mivel még mindig egész jó idő volt, elautóztunk egészen a Shanganagh Parkig, ami nem sokkal Bray előtt van. P. motorozott, mi rohangásztunk utána, majd némi játszózás után kissé átfagyva szépen hazaautóztunk. Itthon palacsintáztunk és a nap szó nélkül lement.
Vasárnap P. fél 8-kor riasztott (éjjel 2x ébredt, előző este ugye nem sokkal 10 után aludt el, úgyhogy roppantul kipihenve ébredtünk, miután mi 1 körül kerültünk ágyba), majd mire észbe kaptunk, 11 óra lett... (Természetesen ebbe belejátszott az óraátállitás is.) Miután fújt a szél rendesen és semmi kedvünk nem volt hosszasan kimozdulni, mondjuk egy játszótérre, csak a stillorgan-i Tescoba gurultunk el venni ezt-azt, ami kifogyott itthonról. Délben rántott húst csináltam baracklevessel, majd P. 2-kor  nagy nehezen elaludt. Negyed 4-kor kelt, ekkor elindultunk a Deer Parkba, a teadélutánra. P. nem is P. lenne, ha nem tiltakozott volna kézzel-lábbal az ellen, hogy megnézzük, mi is ez a dolog, de végül némi trükkel (lehet, hogy ott lesz a Nyuszi és ad neked csokit) rávettük, hogy elsétáljunk a sokadalomig. Tekintve, hogy összefostuk magunkat, olyan hideg volt a szél miatt, átandalogtunk a rendezvényen, megállapitottuk, hogy a lufi elfogyott, majd kb negyed órás játszózás után visszamenekültünk a kocsiba és egy Poolbeg-es kitérő után hazaautóztunk. Itthon nekiláttam megfőzni a sonkát meg sütöttem - életemben először - kalácsot és megdöbbenve vettük észre, hogy sitty-sutty 8 óra lett, de ami még durvább, világos van... A sonka és a kalács egy időben, olyan 9 körül lett kész, úgyhogy vacsora helyett inkább reggeli lett belőlük.
Hétfőn délelőtt fújt a szél rendesen, úgyhogy miután P. felkutatta a Nyuszi ajándékait (apróságok, semmi extra), elautóztunk Dollymountra megnézni a tengert. Odafelé P. vezetett egy kicsit, ült az apja ölében és kormányzott. Vicces volt, mert végig azt kurjongatta, hogy gyojsabban, gyojsabban, de közben össze-vissza nézegetett, véletlenül sem előre, amerre mentünk. Délután a rég beigért Közlekedési Múzeumba mentünk, Howth-ra, ahol néhány járgányba be is lehetett ülni, úgyhogy P.-t alig lehetett kirángatni záráskor, sikere volt a helynek, az már biztos. Este sonkázás, kalácsozás, tormázás, tojásozás, megállapithatom hát, hogy jól telt életünk első közös Húsvétja az óhazától távol. Jövőre veled ugyanitt*.

* Igen, megint ott tartunk, hogy egy ideig nem megünk haza, olyanok vagyunk, mint Pompom, ülünk egy ágon, egy szép, hosszú ágon és fehelehel  - lehehehe, mivel egy szellő hintáztatja az ágat.