Pistike láttad ezt, láttad?

Hol is kezdjem, hol is kezdjem...

Hétfőn ugye nem engedtem, hogy P. aludjon délután (mondjuk ez nem volt nagy harc), igy a szokásos 10 helyett már 9-kor elaludt. Másnap fél 7-kor keltettük, háát, azt az arcot látni kellett volna: gyűrötten, még csukott szemmel vigyorgott, hogy megyünk, megyünk a repülőtérre? A taxi 3/4 7-re jött értünk, a gép 3/4 9-kor indult. A terminált elnéztük haha, igy volt egy kis izgalom, de a dublini reptér ugye kis semmiség (olyan, mint Ferihegy), simán átsétáltunk. Az első járattal Londonig mentünk. Az igazat megvallva, mikor elkezdtünk ereszkedni, el sem akartuk hinni, hogy már ott vagyunk, mert komolyan, 40-45 perc alatt ott voltunk. Vicces volt, mert ez alatt a 40 perces út alatt kaptunk szendvicset meg innivalót is, nem számitottunk rá, de jól esett, mert nem reggeliztünk ugye. Londonban az 1es terminálról át kellett buszoznunk az 5ös terminálra, na ez már húzósabb volt, mint a dublini átsétálás, ugyanis az egyesről átmentünk valami központi helyre, ahol átszálltunk egy másik buszra, ami végre elvitt az ötösig. A san francisco-i járat késve indult, no nem sokat vártunk, csak olyan 10-15 percet, szóval mázlink volt. Mivel a helyválasztás még fejenként 40 euro lett volna, hagytuk, hogy ahogy esik, úgy puffanjon, igy csak az indulás előtti napon próbáltunk helyjegyet foglalni (ekkor már ingyenes). Miután premium economy-n utaztunk, ahol összesen 18 hely van, nem igazán voltak szabad helyek már az utolsó pillanatban, de mivel kiskorúval utaztunk, sikerült egymás mellé kerülnünk: a középső oszlop három székét foglaltuk el, még hozzá az első sorban, ami királyság, mert nem döntheti rád senki a székét és nagyobb a lábhely. A repülés 12 órája meglehetősen egyhangúan telt: P. főképp telefonozott (isten áldja Mickey egeret)  illetve egy órát aludt is. (Egy órát, haha, ez kész, de én már nem mondok inkább semmit, körülöttünk úgyis mindenki azon röhögött, hogy hogy a fenében nem dől ki ez a gyerek, mikor a besötétitett gépen a felnőttek 80%-a aludt...) Annak ellenére, hogy ébren töltöttük szinte az egész utat, P. gyönyörűen viselkedett. Nem akadékoskodott, nem hangoskodott, nem erőszakoskodott, nem csinált semmi zavarót az ég világon, olyan volt, mint egy kis felnőtt, a mellettünk ülő néni nem győzött álmélkodni, hogy még egy ilyen quiet kisfiút nem hord a hátán a föld... Furcsa módon, mi talán rosszabbul birtuk a repülést, mint ő, ő ugyanis eljátszogatott, mi viszont unatkoztunk, mint a kutya. Én unalmamban ittam, fél óránként mentem ki a "büféhez" körbenézni, mi van. 12 óra alatt kaptunk ebédet (a menüt majd leirom, nagyon fancy), illetve uzsonnát is, mindkettő jó volt vagy legalábbis jobb, mint az Air France-nál. (A légikisérők is aranyosabbak voltak egyébként.) SF-i idő szerint 14.15-kor szálltunk le, az otthoni idő szerint 22.15, de P.-n még ekkor sem látszódott, hogy fáradt lenne... (Fél 7-kor kelt ugye és egy órát aludt délután, csak emlékeztetőül.) A biztonsági kapuknál jó fél órát kellett várnunk, hogy leadhassuk az ujjlenyomatainkat és lefotózzanak, majd utána a csomagokra is nagyjából fél órát vártunk. Az egyik bőrönd az istennek nem jött meg, később kiderült, hogy leszedték már a szalagról vagy 20 méterrel arrébb, hááát, nem voltunk boldogok, hogy a semmire vártunk ezer évet.

Miután sikeresen visszaszereztük a csomagjainkat, átvonatoztunk az autókölcsönzőkhöz. Itt P. már kezdett kókadni, a villamos hátulján kidőlt és feküdt, mint egy bot, mig odaértünk. Az autókölcsönzőnél rengeteget szórakoztunk a gyereküléssel, mire kiderült, hogy szar, be sem lehet szerelni... Miután adtak egy másikat, sittysutty végeztünk és indulhattunk a szállodához. Ekkor már fél 5 körül járt az idő, ami otthoni idő szerint hajnali fél 1, úgyhogy P. elaludt a kocsiban 5 körül és mi keltettük, mikor megérkeztünk a hotel elé, fél 7 körül... (A hazaút egyébként csak azért volt 2 óra, mert nem az autópályát használtuk és csúcsidőben bizony borzasztó dugók vannak - hát most megtapasztaltuk.) Szegény P. nem nagyon akart felkelni, de fel kellett cuccolnunk, igy járt.

Mire felhordtuk a csomagokat 7 óra lett és mikor éreztük, hogy P. pelusát ideje kicserélni, úgy döntöttünk, akár el is vihetnénk fürdeni és le is fektethetnénk... Rendes volt, mert zokszó nélkül 8-kor ágyba bújt és mint a kisangyal, el is aludt. (Naná, ekkor ugye már hajnali 4 volt otthon... 22,5 órát volt fenn két rövidke szunyókálással.)
Összességében teljesen el vagyunk ájulva P.-től: amilyen bolond volt az utóbbi időkben otthon, olyan együttműködő és szófogadó volt a repülés alatt, hihetetlen, milyen simán és micsoda alkalmazkodóan vette az akadályokat.