Utolsó érintés

Vagyis utolsó hétvégénk itthon California előtt.
Tegnap délelőtt AV dolgozott, mert annyi munkája van, hogy igy is meg fog gebedni Amerikában, de nem akarta az itteni ügyeket sem hanyagul itt hagyni, mert azzal is csak ő sziv, mikor hazajövünk... Igazából kifejthetném ezt a dolgot, de inkább no comment. Mig ő dolgozott, mi P.-vel kiautóztunk a Marley Parkba. Szépen sütött a nap, langyos is volt az idő, igy homokoztunk sokat, de sajnos P. egyszer csak észrevette, hogy valaki a motorja körül legyeskedik és teljesen lefagyott. Szó szerint. Ott állt, mint egy rakás szerencsétlenség, zavart kis félmosollyal a szája szegletében és bár mikor kérdeztem, hogy zavarja-e, hogy egy kisfiú nézegeti a kismotorját, csak rázta a fejét, egy perc múlva azért rápattant a mocira és onnantól nem lehetett róla levakarni. Nem csúszdázott, nem hintázott, semmi, ült a motoron és száguldozott. Egymástól függetlenül két kisfiú megkergette kicsit (futottak utána, ő meg elöl iszkolt a félénk kis mosolyával) és ez végképp betette nála a kaput, ezek után már lódult is a kocsihoz, hogy inkább menjünk haza. Tök sajnáltam szegényt, tényleg ráférne már az az ovi...
Délután bár kissé beborult, Bray-be mentünk fagyizni. Nem maradtunk sokat, mert hideg volt, ráadásul a szél is fújt, inkább hazafelé beugrottunk a stillorgan-i Dealz-be. Este kalácsot sütöttem, amit ezúttal végre P. is megkóstolt.
Ma délelőtt Blanchardstown-ban jártunk, Dealz, Heaton's, Lidl, szokásos. Igazság szerint apró kis meglepiket kerestünk P.-nek, amiket majd a repülőúton sorban előszedhetünk neki, de mondanom sem kell, semmit sem találtunk. Most esik az eső, igy ha felkel, azt hiszem folytatjuk a vadászatot.