Utolsó napok kettesben folyt. köv.

Még májusban (ha-ha) ott hagytam tehát abba, hogy szerdán játszótereztünk orrvérzésig.

Csütörtökön úgy döntöttem, hogy megnézzük a Japanese Garden-t San Jose-ban a Happy Hollows Park mellett. Mit ne mondjak, nem volt egyszerű megtalálni a bejáratot, úgyhogy legalább 3/4 órát keringtünk, mire bejutottunk, igy nem voltam túl boldog. A kert maga egyébként szép lett volna, ha nem lett volna folyamatos hányingerem, de hát volt. A képek erről a napról persze elvesztek, úgyhogy illusztrálni nem tudom, milyen volt, ahogy P. etette a halakat és a kacsákat egy kis hidról, pedig aranyos volt, istenuccse. Délután a Lakewood Park-ban (azaz az Űrhajós játszótéren) jártunk, ment az OSO-szerű mászás, a bolygók tanulmányozása és a hinta ezerrel, igaz, úgy rémlik, ekkor már nem volt túl meleg, sőt, a szél is szépen feltámadt.

Pénteken (amúgy ez május 24) a Fisher Park-ba (azaz a sajtos hintás játszótérre) mentünk, ahol P. végre igazán bátran homokozott, imádtam. Egy kisfiúval (volt vagy 6 éves) megosztozott a homokozócuccokon is, úgyhogy az egész délelőttöt a homokban töltöttük. Délután - nem is tudom, hogy vezethettem ennyit - a Mitchell Parkban (azaz a barlangos játszótéren) voltunk, ahol ezúttal rengetegen voltak, úgyhogy moccanni sem lehetett a gyerekseregtől, igy szinte végig a felnőtt hintán nyomtuk. Igy visszamenőleg ultragáz lejegyezni, mikor mi volt, mivel már semmire sem emlékszem, csak azt véstem fel a naptáramba, hol voltunk, de hogy hogy éreztük magunkat, milyen hatások értek, azok már teljesen kiszálltak a fejemből. Hülye laptop, hülye winchestere.