Mérges

Amúgy meg tök fel vagyok háborodva. Szerdán este AV fél 9-kor - vagyis pontosan akkor, amikor kezdődik az ő műszakja, azaz a fürdetés, a vizből kihalászás, fogmosás, mese (én este csak elkészitem a tápszert, elpakolok, kikészitem P. pizsamáját, fogom a kezét evés közben és mese után bemegyek fél órára hozzá, mig kellőképp elzsibbad) - elment sörözni egy magyar ismerősünkkel. Okés, régóta tervezték, semmi gond nincs, igaz, hogy reggeltől estig kicsit már kivagyok a folytonos dumálástól, ugráltatástól, de sebaj, néha belefér ez is, menjen csak, hurrá. Másnap, csütörtökön ugye röplabda, a bevett, a szokásos, vagyis amikor fél 7-kor beesik felvenni a kocsit, összerakni a tesicuccát és 3/4 7-kor már megint nincs itthon - ergo az este is az enyém az egész nap után. Jó, ez benne van, egy este minden héten csak az enyém és csak az övé, ez tiszta: ő csütörtökön röplabdázni megy, én meg kedden vagy pénteken vagy vásárolgatni vagy moziba, utóbbi az ún. Apa-Fiú nap, P. imádja, alig várja.
No most miután én heti egy magányos estére vagyok kalibrálva és bár itt a blogon egész jól rejtem szerintem, de azért kicsit most már kurvásul unom, hogy minden nap reggel 8-tól este fél 7-ig egy 3 évessel vagyok összezárva mindennemű felnőtt társaság nélkül, tegnap este, mielőtt AV lelépett 3/4 7-kor, már ott tartottam, hogy kidobom az ablakon P.-t, ha még egy pohár almalét kér vagy elkezd nyaggatni, hogy bújócskázzunk és ennek ellenére, hogy bazmeg látta, hallotta, tapasztalta, hogy az idegeimre megy a gyerek lassan a folytonos nyüstöléssel, hogy ezt kér, azt kér, de a lényeg, hogy egy percre se hagyjon békén, volt képe bejelenteni, hogy hát vasárnap délelőtt meg gokart van, mert már olyan régen volt. Igen? Gokart van? Hát magasról fosom le, most őszintén, nem tudom, mit képzelt, hogy boldog mosollyal az arcomon elkezdek bólogatni, hogy naná, édesem, menjél csak, hiszen úgyis olyan fárasztó életed? Vagy mi?! Természetesen egyébként nem mosolyogtam és nem is bólogattam, csak mondtam, hogy lóf*szt fog még vasárnap délelőtt is lelépni, hát hol él? És most meg ezen megy a sértődés, hogy ő, a hős, lemondta a gokartot és én, a sárkány, ennek nem örülök, hanem egyszerűen tudomásul veszem, mint egyetlen lehetséges alternativát.
Komolyan mondom, néha a pofám leszakad, hogy még én érezzem magam rosszul, amiért nem adok kellő szabadságot. Hát milyen világban élünk?!