Magyarország

Húúú, most megint ott tartok, hogy istenments, hogy hazaköltözzünk a közeljövőben. Vicces, mert múltkor, még nyáron, egész megbékéltem volna vele, ha úgy döntünk, hogy visszajövünk, de most megint jááááj. Tök kivülállónak érzem magam, hangozzon is ez bármennyire fellengzősnek meg beképzeltnek. Oké, oké, az ingyen bölcsi meg ovi továbbra is vonz, mint a mágnes meg a pék- és cukrászsütiknek sincs párja (amellett, hogy persze Anyuék közelléte is óriási könnyebbség), de például a játszóterezés itt számomra egyenlő a kinszenvedéssel (most már bevallom, utálom a (Játszóterezős) Magyar Anyák többségét, valószinűleg az érzés kölcsönös, de ennyi unott képű mártirt, vadarcú sárkányt, igénytelen vagy piperkőc nőt én még máshol nem láttam a (játszóterezős) anyai pályafutásom alatt). Komolyan, öt évet öregszem minden egyes játszózás után a keserűségtől. Borzasztó. Aztán még két kiragadott példa: ma voltam egy magán fogorvosnál - ezt azért hangsúlyozom, hogy nem az sztk-ról van szó - és a miután a dokival megbeszéltük, hogy 22 ezer volt egy tömés meg egy fogkőleszedés, az kb 75 euró, kimegyünk a 70 év körüli asszisztens bácsihoz (!) elkérni a számlát és az felháborodottan elkezd pattogni, hogy 22 ezer Ft nem 75 euró. (Neki csak forintban kellett volna a számlára ráirni az összeget, a hozzávetőleges 75 euró máshová kellett.) Nagyjából 10 percig szarakodott, hogy a netről (?) lenézze, hogy neki van igaza (közben én majdnem összehugyáltam magam és különben is, gyűlölök állni, mert baromira feszül a hasam) és 10 perc megfeszitett munka után kinyögte, hogy tádáááám, az nem 75 euró, hanem 73,4 a mai árfolyamon. Nem álltam meg, a 70 éve ellenére a képébe röhögtem, hogy könyörgöm, 1,6 euró a különbség, amit ráadásul úgyis kerekiteni fognak és neki az égvilágon ehhez semmi, de semmi köze... Most őszintén, mi ez, minek ez, hol élünk? Ugyanezt a kelletlen köcsögséget éreztem amúgy tegnap az ultrahangon, a jóhirű Magzati Diagnosztikai Központban, ahol szintén otthagytam 14 ezret és ahol szintén az asszisztens volt paréj, tekintve, hogy az érzékeny lelkemnek az igenis paréjságnal számit, ha valaki egy magánklinikán húzza a száját arra, hogy nem  magyar cimre kell irnia a számlát. Hát bazmeg, nem, nincs magyar cimünk, ha forgatod a szemeid, akkor sem. És ezek magánintézmények. Ahol kiperkálsz egy vagon pénzt és állitólag ők szolgáltatnak. Hát ilyet!