Össze-vissza programos

Na a hétre beigért jó idő tegnapig tartott, ma már ködre ébredtünk, ami alig szállt fel napközben is... Tegnap azért még sikerült kihasználnunk ovi után a napsütést, visszatértünk a nyári mókáink helyszinéhez, Seapoint-hoz. Ugyan a szél eléggé fújt, a nap sütött rendesen, igy kiültünk napozni és felolvastam P.-nek néhány Anna, Peti történetet a tenger mellett. Hangulatos volt, na. Néhányan (főleg a 60+ korosztályból) úsztak is, mig én még kardigánban is vacogtam... Hiába, sosem tehetünk úgy, mintha irek lennénk... (Nem mintha az Anna, Peti nem árult volna el haha.) Fél 6 felé elindultunk AV elé, felvettük a Cégnél és még Poolbeg-hez is kiautóztunk, tengerből sosem elég alapon. Vacsorára sütöttem némi sajtos rudat és az este elmélkedéssel telt. (Csak a szokásos hol éljünk jövőre kérdés, amitől már hányok.) A délelőtti ovi egyébként jól sikerült: amikor odaértünk, találkoztunk Brúnóékkal és P. előadta a Bátor Tintanyulat, úgyhogy a szája sem görbült, úgy vonult be, felszegett állal. Mikor érte mentem, szintén vigyorgott, azt mondta, jól telt a délelőttje. Hurrá. Mig ő ovizott, én a Dundrumban költöttem a pénzt, kapott egy pizsamát, egy hosszú ujjas pólót, egy kék inget (kicsi lett), egy narancssárga kapucnis felsőt, egy macinadrágot meg egy kordgatyót. Végre vettem P2-nek is valamit: egy kis 50-es csikos plüssrugit. Slusszpoénként a Tescoba is benéztem, úgyhogy úgy mentem P.-ért, mint egy málhás szamár.
Illusztrációk:

Amúgy a szombat délutánt a St Anne's Parkban töltöttük, a játszón. Utána teáztunk (P. kapott egy málnás brownie-t) és kinéztünk Dollymount-ra is. A gyönyörű idő kitartott vasárnap is, igy délelőtt a Rathbeggan Lakes-hez mentünk, ami kissé csalódás volt, mivel túl sokat vártam, délután meg Bray-be autóztunk és bicajoztunk meg fagyiztunk. Aktiv hétvégénk volt, annyi bizonyos, péntek délben tankoltam és már a felén van a mutató a kocsiban... Khm.

Ma egyébként a Burrow beach-re ugrottunk le délelőtt (vödröt, lapátot elfelejtettem pakolni persze, úgyhogy csak sétáltunk), majd benéztünk a howth-i játszótérre és a Seagrange Parkba. 2 óra volt, mire hazaértünk, úgyhogy délután úgy döntöttem már nem megyünk sehová, helyette pakoltunk, rendezkedtünk, azaz próbáltuk emberivé varázsolni a már igen csak kupipozitiv lakásunkat.
Ami a tavakat illeti, ha délután mentünk volna, valószinűleg tetszett volna a hely nagyon, igy viszont baromi mérges voltam, mert az eleve késői, 11-es nyitás annyit tett, hogy a játszótér (azaz két hinta meg egy csúszda) meg a pet farm (két szomorú kecske meg pár tyúk) ugyan nyitva volt, de a mini jeep pálya és az ugrálóvárak - amik miatt mentünk - nem. P. persze üvöltött, mint az albán szamár, hogy mi az, hogy nem mehetünk be (hozzáteszem tök igaza volt, bazzeg, ha 11-kor nyitunk, ami alapból fos, hát miért nem lehet 9-kor, 10-kor nyitni, akkor ne kelljen már 11 után is várni, hogy méltóztassanak kinyitni normálisan - hülye irek, ez annyira jellemző)... Nem P. volt az egyetlen amúgy, aki nehezményezte a késést, rajta kivül vagy 3-4 gyereknél tört el a mécses, ami bájos alapzajt adott a helynek. Az ugrálóvárak végül negyed 1-kor fújódtak fel, akkor odatűztünk, de kiderült, hogy totál vizesek... A kirakott kisautókat lehetetlen volt használni, mert a fűben nem lehetett haladni velük, úgyhogy szépen leültünk egy padra és megtizóraiztunk. A mini jeepek 3/4 1-kor kerültek használatba, no az jó móka volt, P. egyes-egyedül vezette az egyiket, gázt adott, fékezett, kormányzott, mint egy normál autóban. Sajnos a hülye kezdet miatt jó későn értünk haza, P. majdnem elaludt a kocsiban, de kitartott és csak otthon került ágyba, igy én is le tudtam dőlni kicsit, hogy kipihenjem a délelőttöt.
No ennyi.