Aprók

• A kukoricagombóc mellett a világ legnagyobb isten áldása a szopipárna. Császársebbel anélkül el lennék veszve. Nem is tudom, Petinél hogy élhettem nélküle. (Tudom: extrém gyorsan regenerálódtam, fel sem vettem, hogy fáj valamim és a hasam is pikkpakk visszament.)
• Paliról a kórházi napok óta folyton Benjamin Button jut eszembe. Tök hasonlitanak szerintem. 
• A kórházban Palkó volt az egyetlen fiú újszülött. A naptól függően 6-8 lány volt körülötte, igy ő kapta a legszebb ruhákat, hiszen nem volt kék-vetélytársa. Asszem érik egy második Lakatos Márk. 
• Nagy baj történt: Tünkrement a Katica játszóház. Sirok, komolyan. Mondjuk csodálom, hogy eddig birta abban a koszlott kisvárosban.
• Mindig és újra rádöbbenek, miért utálok itthon lenni. A mufurc emberek miatt. Történik ugyanis egy óriási baki: Peti nekiütközik valakinek (nem fellöki, hozzáér) és az emberek ciccegnek, morognak, pofákat vágnak. Az ilyen engem úgy ki tud akasztani. Nem azt mondom, hogy érezzék megtiszteltetésnek a dolgot, de miért kell kiakadni egy ilyen semmiségen? Bazzeg egy gyerek hozzájuk ért. És szarok a farmra, nem érdekel, ha valakinek rossz napja van, Dublinban sem fenékig zsir az élet, ott is vannak szegény emberek, mégsem tudok elképzelni más reakciót, mint hogy oh, no problem (és mosoly). Ezek olyan apró, de annyira lehangoló dolgok...     
• Palkó hozott Petinek egy darut. Jót választott, Peti imádja, szinte csak azzal játszik, mikor nem Mario-zik... Ez az: