Az utolso nyugodtnak mondott ejszakat ugy tolteni, hogy szamolom a perceket reggel 6ig, mert a cicim mint egy huplis kodarab; no az igazan megfizethetetlen erzes. Foleg ugy, hogy fekszem az agyon es minden mozdulat kinkeserves. Mondjuk most mar ulok, de 10 perc utan. Szoval az elso mondatom nem dicsekves, hanem panasz, mert cink, de mar csak ez hianyzott* (igen, P2nek ez, kussoljak).
*Aki csaszaros tudja (meg gondolom nehany siman szult is), hogy a karok a mutet utan hasizom funkciot latnak el kemenyen, igy ha kiesnek, mert moccantani is keptelenseg oket, az oltari gaz. Szoval probalok en mozogni kerem, de oldalra fordulni az agyban nem megy (fajnak a folydogalo szerveim, huz a vagas es a beszorult levego szur, mint annak a rendje, illetve a legkisebb hasizom hasznalatra itt-ott belemhasit valami), fekudni faj, felulni mint irtam hosszabb program es ertelme sincs sok, mert az is faj, eh... Megyek felcsorlozom magam es csinalok ket legzogyakorlatot amit en fejlesztettem ki tegnap ejjel, miutan levegot sem birtam venni meg  eddig normalisan. Olyan szornyetegnek erzem magam vagyis masokat szentnek, hogy tudnak csak a babara koncentralni mindenfele kin kozepette es nonstop kodben elnek meg ilyenkor, hogy minden fajdalom ellibben, ha a kicsire neznek, persze, en is csodalom meg minden, de attol meg szarul vagyok rendesen. Holnaptol igyekszem pozitivabb lenni, igerem.