Oldalak

2014. január 16., csütörtök

Elvek

Az előbb emlegetett irás amúgy tökre tetszik, sok mindenben egyetértek vele, bár nem tudnám ilyen szentimentálisan megfogalmazni, azon viszont nagyon mosolyogtam, hogy úgy szoktatják a bébit, hogy zajban is aludjon és ne kelljen lábujjhegyen menni mellette. No most egy: ha sirós lenne a gyerek, tuti, hogy a wc-t se húznák le, ha egyszer elaludt, mert ha egyszer véget érne a folytonos üvöltés, vagánykodna a fene, hogy reszkirozza az ébresztést. (Lásd Peti.) Kettő: bár - többek között pont az ilyen úgy szoktatjuk-ok miatt - Peti után azt hittem, mi cseszerintettük el, hogy csak totál kussban képes aludni az Utód, Pali rádöbbentett, hogy nem, ez is, mint annyi más, gyerekfüggő, ugyanis annak ellenére, hogy az első héten ő is aludt Peti kiabálása, zenehallgatása mellett is, mostansá g, hogy már két hetes és aktivabb haha, lazán felébred, ha beszélünk mellette vagy hangoskodunk. Egyetlen mázlija van, hogy (egyelőre) nem olyan sirós, mint a bátyus.

2 megjegyzés:

  1. Ezen én is jót mosolyogtam, mert elveim nekem is voltak, számolatlanul....aztán megszületett Léda, aki kifejezetten rühellte a háttérzajokat, és akkor volt nyugodtabb (=piano, amúgy fortissimo) a sírása, ha csönd volt. (Ez a mai napig így van egyébként, simán túlstimulálódik a sok ingertől).

    VálaszTörlés
  2. Igen és ez nem szoktatás kérdése, ha az első pillanattól fennáll... :(

    VálaszTörlés