A múlt hét

És az utcsó héthez érkeztem, behozom nagy nehezen magam...
Hétfőn délelőtt a Dundrumban jártam, majd a délutáni program a St Stephen's Green volt. Sajnos rengetegen voltak, de nagyon durván, igy nem tudtuk élvezni nagyon a játszózást, mert őrület volt. Szó szerint. Este Anyu volt a soros, a Seapointnál jártunk megint, klassz volt.

Kedden délelőtt a Supervalu-ba ugrottam be és ez a délelőtt azért is nevezetes, mert teddy bear picnic volt az oviban: mindenkit kifestettek (gondolom macinak), minden gyerek kapott egy muffint, egy pohár almalét, egy lufit, egy koronát és kiültek a két négyzetméteres udvarra piknikezni. (Két napig röhögtem, mikor eszembe jutott Peti macifeje.) Délután Dun Laoghaire-be mentünk, kiültünk a mólóra és elmélkedtünk az élet nagy kérdéseiről. Szikrázóan sütött a nap, meleg volt, szép volt, jó volt, hurrá. (Nem is tudom, mióta van nyár, de Nyár van, nagyon. Egy-egy borúsabb délután volt, mig Anyu itt volt, egy-kétszer csöpögött az eső, egyszer esett, de egészében véve süt a nap, meleg van és olyan, mintha egy normális éghajlatú országban élnénk.) Mikor hazajöttünk, még elvittük a gyerekeket a Herbert Parkba, majd hogy totál hullák legyünk este elautóztunk újra Dun Laoghaire-be és kisétáltunk egészen a világitótoronyig. Nagy poén ám a nyár itt, tekintve, hogy este 10-kor is csak alkonyodik, annyian sétálnak a tengerpartokon, ha jó az idő, mintha nappal lenne. Sőt. Talán többen is.

Szerdán ovi után gondoltam egy nagyot és Petit kivittem a Seapoint-hoz vizezni. Vicces volt, imádta a tengert, hiába, ő már ide született, úgy homokozott meg tapicskolt a jéghideg vizben, mintha legalábbis a Balcsinál lennénk. Amikor hazajöttünk, elzavartam Anyut szórakozni kicsit: vettem neki egy dart jegyet Dun Laoghaire-be és ő végre-végre kimozdult és elment sétálni kicsit egyedül meg enni egy fagyit. Délután szokás szerint Herbert Parkoztunk, piknikeltünk a hőségben, feküdtünk a füvön, ettünk-ittunk, mókáztunk. Este nem voltunk sehol, helyette ledőltem aludni haha.

Csütörtökön délelőtt a Park nevű bevásárlóközpontban jártam, mert még kedden a BSC-ben vettem Pajának két kis talpasnadrágot meg Petinek két trikót, de persze minden kicsi lett és a Park-ban van Mothercare, gondoltam biztos lesz nagyobb méret mindkettőből (mert a BSC-ben  nem volt). Jó soká értem haza, káromkodtam is eléggé, mert messze volt a hely, de ez nem akadályozott meg abban, hogy délután elautózzunk AV-vel Killiney-be is, még hozzá a tengerpartra. Mivel a szél beindult (végre haha), meglehetősen hűvös volt, de úgy éreztük, el kell búcsúznunk a tengerparti randiktól egy időre, ezért nem mehettünk máshová, csak viz mellé. Este Anyut vittem ki a dun laoghaire-i mólóhoz, ettünk egy fagyit, néztük a vizet, búcsúzkodtunk, jó volt, bár meglehetősen fújt a szél, igy cidriztünk is jócskán.

Pénteken délelőtt Petivel felültünk a rég igérgetett Hop on Hop off buszra, ami vicces volt, mert imád buszozni, de asszem egy időre kiégett a busz-reléje, mert baromi hosszú volt a túra. Oké, le is szállhattunk volna, de sürgetett az idő, nem akartam, hogy Anyu megbolonduljon otthon Palikával, igy is vagy 3 órát voltunk távol, mert két óra volt a kör és egy óra volt oda-vissza a buszút várakozással együtt a központig (no comment). Peti amúgy megdöbbentően viselkedett: végig ült az ölemben vagy mellettem, figyelt, nézegetett, kérdezgetett, egyszer sem állt fel vagy kezdett el hisztizni, hogy uncsi, semmi. Tök büszke voltam rá, hogy ilyen ügyes volt, hiába, a sok repülésnek is megvannak az előnyei. Mivel a buszjegy nem névre szóló volt, délután elküldtem Anyut is várost nézni és ment is, örültem neki. Mikor megjött, elvitte Palikát sétálni, AV Petivel kiment a Herbert Parkba, én pedig egyes-egyedül ezer év óta először elsétáltam a Tescoba, szürreális élmény volt... Este valakivel valahol jártam, de hogy hol és kivel, azt elfelejtettem...

Szombaton délelőtt Anyuval elmentünk a Rathfarnham Castle-hoz és megdöbbenve láttuk, hogy felújitják. A játszó hálistennek azért nyitva volt, de csalódott voltam, mert játszózás után meg akartam hivni Anyut egy scone-ra a teázóba. Hát, igy jártunk. Amikor a gyerekek lefeküdtek, elugrottunk a Dundrumba egy pendrive-ért Anyunak, majd rávettünk neki jó sok képet kis családunkról, hadd örüljön neki üres óráiban, mikor már otthon lesz, magányosan Apuval. Délután a St Stephen's Green-be mentünk játszózni Pipivel kettesben, mig AV itthon takaritott, Anyu meg Palikázott. Nem volt túl jó döntés ez a park, mert iszonyat tömeg volt, de mivel Brúnóék is ott voltak (nem véletlenül haha, egyeztettünk előtte), kénytelenek voltunk bevállalni. Nem sikerült jól a találka sem, mert két gyerek mellett egy tömött játszón nem lehet beszélgetni, de ez van, egyszerűen nem jön össze semmilyen normális tali mostanság velük, mert folyton dolgoznak, mig még itt vannak (július 14-én repülnek haza) és ugye Palkó miatt a mi időbeosztásunk is igen feszes. Este AV-vel utoljára kiautóztunk a Poolbeghez és elbúcsúztunk a nyár esti tengertől.

Vasárnap délelőtt hármasban elmentünk a Deer parkba, Anyu meg itthon Palkózott (what a surprise). Délután 5 körül indultam ki vele a reptérre, Peti is elkisért, aranyos volt. Életemben először voltam a reptéren kocsival, remegett kezem-lábam, megtalálom-e időben, de végül ügyes voltam és persze kiértünk. Jó volt, nagyon jó volt ez a három hét, az pedig különösen jól kijött, hogy nyárra esett ez a látogatás és tulajdonképp akár nyaralásnak is betudhatjuk ezeket a heteket, ha már ide vagyunk kötve egy szigetre és repülni nem szeretnénk idén... Szóval ismét csak annyit mondhatok: köszi Anyu.