Die Woche

A héten tehát már summer camp-ek mentek az oviban, igy lazább volt az élet, konkrétan Peti szerdán és pénteken itthon volt és csak hétfőn-kedden-csütörtökön ovizott.
Hétfőn délelőtt a Nutgrove Shopping Centre-be mentünk Palikával ovi után (vettünk Petinek egy úszógatyót haha,micsoda optimizmus) illetve a Lidl-ben jártunk. Fél 3-ra jött a kádfestő, ezúttal le is festette a kádat (pénteken csak lecsiszolta), igy elég későn indulhattunk csak el a Herbert Parkba. Sebaj, AV hozott nekem koffeinmentes latte-t és muffint, szép volt az élet és az idő is, juhú, épp ezért nagy arcul csapás volt Palika részéről, hogy nagyjából óránként ébredt éjjel...
Kedden délelőtt félkómásan megnéztem az "új" ovit, mint már emlitettem. Ovi után Petit elvittem Dun Laoghaire-be, a vidámparkba, ahol kaptunk egy extra menetet, ki tudja miért. (Nagyon meleg volt, Seapoint-ra is mehettünk volna, ha nem lett volna épp dagály akkor, de az volt sajnos.) Délután 6-ra AV étterembe volt hivatalos, igy az estét fél 9-ig egyedül vittem, klassz volt. Este 7 körül mentünk ki a Herbert Parkba, hazafelé pedig kerülőúton jöttünk, mert gyönyörű volt az idő, vétek lett volna a fülledt lakásban ülve várni a fürdésidőt. AV fél 9 körül hazaért, hozott nekünk pizzát, igy azt vacsoráztuk mindhárman.
Szerdán délelőtt vendégeink voltak: egy magyar kisfiú, Danny és az anyukája jöttek át a világ végéről. Először Peti eléggé visszahúzódó volt, de fél óra után feloldódott és össze-vissza rohangálva marhult D.-vel. 11 körül megjött a Tesco bevásárlásom, egész jól tudok vásárolni már Pajával, de 6x2 liter viz hurcibálása a babakocsi tologatása mellett még nekem sem megy, igy amikor kifogyunk a vizből, inkább házhoz rendeljük a nagybevásárlást. Délután szokás szerint a Herbert Parkba mentünk, de mivel fújt a szél rendesen, nem maradtunk sokáig.
Csütörtökön ovi után megint a Lidl-be mentünk Palikával, mert a két fiú (I mean AV és Peti) óriási sajtfogyasztók és csak ott lehet elfogadható áron Edam-i sajtot kapni... Délután sokáig itthon ültünk, mert hülyén jött ki Paja alvása és különben is, Peti kék muffint rendelt és én, mint jó anya, természetesen sütöttem pár kék cupcake-t, bár hangsúlyozottan közöltem Petivel, hogy maximum havonta ehet szines muffint, mert bár állitólag természetes anyagok vannak az ételfestékeinkben, mi van, ha mégsem... Este, mert Paja nagyon nyűgös volt, lementünk kicsit sétálni, de mert AV fáradt volt, Peti meg nem akart kimozdulni, igy ők itthon maradtak, csak a Bakok szivtak friss levegőt.
Pénteken - azaz ma - délelőtt a Phoenix Parkban voltunk, utána pedig elvittem Palikát a GP-hez, mert a hasa és az arca csupa piros kiütés... Tegnap este jelentek meg rajta a pöttyök, láza nincsen, nyűgösnek nyűgös, no de mikor nem. Röhej amúgy ez az egész: 60 euróért 5 percig nézegette a doktornő Palimali széles mosolyát (nagyon tud bazsalyogni, tök vicces, Peti ilyen idősen inkább pofákat vágott, mint most is, nem volt ilyen kis mosolygós), majd megállapitotta, hogy valami virus, majd elmúlik. (Boritékoltam volna a diagnózist, de hétvége jön, nem akartunk kockáztatni.) Mig Palival orvosnál voltunk, Petire AV vigyázott. Vittem volna én őt is, de épp nem volt AV-nek sürgős dolga, igy gondolta legyen Petinek egy jó napja, soron kivül bevitte a Cséghez...  
Ennyi volt hát a hét, hihetetlen, hogy péntek van ismét, repülnek a napok, a hetek.
A hét nagy traumája amúgy számomra, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy AV főnöke továbbra is ki akarja tenni a szűrünket innen. Finoman és időnként nyiltan is nyomatja, hogy nézelődjön más csapatnál AV, ami nagyon király, tekintve, hogy ahová mi mennénk (német nyelvterület) oda nem veszik át, mert nem beszéli a nyelvet, marad tehát Ausztrália vagy Amerika még mindig, no de hát érted. Végső szomorúságomban a héten már rábólintottam Amerikára, hogy oké, nézelődjön arra is, mert itt meg kikésziti a hülye főnöke, szóval lehet választani, hogy végképp kigolyózza a Cégtől az a barom vagy elmegyünk önként máshová. Mit ne mondjak, nem vagyok boldog. Bármi lesz, szivunk. Ha nem megyünk el, a főnöke kijárja, hogy abszolút idióta indokokkal kilépjen (kirúgni nem fogják, mert az túl sok pénz lenne), ha viszont elmegyünk, nincs más, oda kell költöznünk Amerikába, amitől kiráz a hideg. (Nem Amerikától ráz ki a hideg, egyszerűen a hatodik érzékem* azt súgja, hogy nem kell nekünk odamenni.) Klassz. (Persze ki is léphetne AV egy az egyben a Cégtől, találna munkát máshol is, de az a baj, hogy juttatásilag túl jó ez a hely, nincs mit szépiteni.)

* Zavaró tényezők:

• Távolság. Anyu és Apu angoltudás (és pénz) hiányában sosem fognak tudni meglátogatni, én pedig nyilvánvalóan nem fogok csak úgy hazapattanni két gyerekkel, arról nem beszélve, hogy mennyibe kerül minimum három repjegy... 
• Földrengések. Oké, miért pont mostanság lenne ott földrengés... De ha mégis?
• Idióta amerikaiak. Úgy értem, ez a sok beteges gyilkosság, merénylet... Úgy érzem, ott elég nagy az esély, hogy az ember rosszkor legyen rossz helyen...
• Akar most megint költözni a hóhér... Ráadásul a Föld másik végébe... 
• Mi van, ha AV tényleg epilepsziás és ott lesz rosszul, én meg ott leszek a semmi közepén két kicsivel?
• Itt már vannak barátaink, ismerőseink... Most kezdjünk el újra ismerkedni, keresgélni, barátkozni? Megint?
• Itt már ismerjük a rendszert. Nagyjából. Most kezdjünk el újra feltérképezni mindent? A városokat, a jó helyeket, a szokásokat, az élet minden apró területén a rendszert? Megint?

Brühühű.