Hétvége

Hol is hagytam abba... Talán a katasztrofális péntek délelőttnél... Hogy délután mit csináltunk, arra nem emlékszem, de az biztos, hogy péntek este, altatás után elugrottam a cornelcourt-i Dunnesbe, mert reméltem, hogy találok ezt-azt a leárazott ruhák között meg egyébként is, be kellett vásárolni a hétvégére. (Természetesen semmi jó ruha nem volt, pffff, ilyen az én formám.)

Szombaton délelőtt jöttek az Eszterék, vagyis Lindus meg Livi meg az anyukájuk. (Sajnos a nap nem indult túl fényesen, mert totál kosz volt a lakásban és erre AV reggel 8-kor döbbent rá és ennek hangot is adott. (Persze nekem is van szemem, én is tudom, hogy a lakásunk tisztasága khm... hagy némi kivánnivalót maga után, de bakker, egy folyton a kezemben lévő 10 kilós gyerekkel ennyire vagyok képes és slussz. Rendnek rend van nagyjából mindig, de én bizony csak addig jutok el takaritásilag, ami első pillantásra is látszik: konyhafelsöprés, -mosás, wc és csap takaritás, heti két-háromszori porszivózás és ennyi.)) Szerencsére csak 11 körül értek ide a vendégek, igy volt időnk valamennyit takaritani, úgyhogy ha nem is csillogó-villogó, de elfogadható tisztaságú kecóban várhattuk őket... Mivel jó idő volt, miután a gyerekek felengedtek és Peti elénekelte a repertoárját, közösen kimentünk a Herbert Parkba focizni, frizbizni meg sárkányt eregetni. Vicces volt látni, Peti hogy szereti Lindust, csomót beszélgettek, vihogtak, szaladgáltak együtt, hihetetlen, hogy már ilyen kicsi korban van olyan, hogy szimpátia... A parkból 1 körül indultunk haza, ekkor azt hittük, vége a bulinak, de kiderült, hogy a vendégeink nem tudnak együtt ebédelni a családfővel a városban, ahogy azt tervezték, úgyhogy eleget tehettünk a nyafogó gyerekeknek: Lindusék még nem mentek haza. Bár volt némi ebédünk, hogy mindenki jól lakjon, rendeltünk pizzát és azt ettük meg csendben ötösben, mig a két kicsi aludt. Mivel Peti mindenáron be akarta mutatni, milyen jó teniszben / bowlingban / Marioban, a gyerekek még 4-ig wii-ztek, úgyhogy szinte egész napos program lett a látogatásból, ami nem is baj, kell néha egy kis szocializáció nekünk is meg Petinek is. Délután-este már nem mentünk sehová, igy is eléggé kidöglöttünk az egész napos gyerekszórakoztatástól, ez van, öregszünk.

Vasárnap délelőtt Petiztem: elmentünk a St Anne's Park-ba, a Family Fun Day-re. Mikor odaértünk, elkezdett szakadni az eső, de mázlink volt, a Tir-Na-Nóg Cafe-ban még pont találtunk helyet és ettünk egy-egy scone-t, hogy kivárjuk, hogy elálljon az eső. Mikor már csak csöpögött, nekivágtunk megnézni, mit is kinál a Családi Nap. A játszóval szemben meg is találtuk a Nagy Eseményt: a nagy réten pár árus fagyoskodott és néhány gyerekeknek való körhinta forgott... Bár cuppogott a cipőnk a füvön, olyan vizes volt minden, Peti azonnal rástartolt a kamionos körhintára és azt is kisirta, hogy a csészés körhintán menjen egy menetet. Mivel különösen engedékeny kedvemben voltam, vettem három cupcake-t is, mert Pipi teljesen rákattant egy rózsaszinre és egy darab 2 euró lett volna, igy meg hármat kaptunk 5-ért. (A bolondnak is megéri... Eh...) Ebédre tésztás-csirkés-sajtos-tejszines valamit ettünk (amit még szombaton csináltam, de a pizza miatt megmaradt), majd ebéd után mindnyájan ledőltünk fél órára. Délután szinte végig ömlött az eső (mázli, hogy délelőtt letudtuk a kinti programot), igy AV és Peti itthon maradtak Apa-Fiú napozni, én meg elvittem Paját a Dundrumba vásárolni. Jártunk a H&M-ben, ott vettem neki egy széles derekú gatyókát (74-eset - kicsi lett - áááááá), bementünk a Penney's-be, mert szerettem volna venni Petinek egy papucsot (nem volt, kapott helyette egy piros mackógatyát hehe), benéztünk a Tescoba, hoztunk kenyeret, tejet meg felvágottat és még a patikában is megfordultunk, hátha van papucs, de nem volt. 7 körül értünk haza, dögfáradtan, mire AV-nek volt képe megkérdezni, hogyhogy nem hoztunk valami vacsorát (értsd: sajtot vagy valami "finomat" (???)). Szerencsére megálltam, hogy ne húzzak be neki egyet, tekintve, hogy a fenti kis körutat úgy tettük ám meg Palikával, hogy ő az elejétől a végéig a kezemben volt (vásárlás, fizetés, elpakolás közben is, oh, yeah), miközben ő itthon bulizott Petivel, aki oké, fárasztó, fárasztó, no de korántsem annyira, mint Paja... Az estét ezek után mindketten a gép előtt töltöttük, de nem sértődésből, hanem mert ő matracot keresett a kiságyba, én pedig utazóágyat a nyaralásra. Matracot végül az amazonról rendeltünk, én pedig úgy feküdtem le, hogy megálmodom, hogy Mamas & Papas Classic, Graco vagy Hauck Little Dreamer utazóágyat vegyünk, de mondanom sem kell, az éjszaka nem vitt közelebb a döntéshez.
Hahhh, fárasztó dolog ez az élet...