Van két percem, krónikázom kicsit.
Nagyi 22-én este jött meg, jó késői géppel, igy Petivel csak
szerda reggel találkoztak. Hülyén jött ki, mert szerda délelőtt jöttek Zsomborék is, mert már ezer éve húztuk-halasztottuk a talit, úgyhogy nem akartam lemondani megint - és hát Peti hozta is a formáját: végig Nagyizni akart, a kissrácot kvázi leszarta, szóval elég ciki volt a dolog... Miután túléltük a délelőttöt, Pepi úgy felpörgött, hogy nem akart pihenni sem ledőlni, igy miután Paja 45 perc után felébredt a délutáni alvásából, úgy döntöttünk, hogy belevágunk a nyárba, elmegyünk négyesben Seapoint-hoz, hiszen a Nagyi úgysem volt még ott. Igy is tettünk, ragyogó napsütésben tengerpartoztunk kicsit, ami úgy nézett ki, hogy én Palikával a karomban mászkáltam fel s alá a sekély tengerben, Peti meg Nagyival homokozott. Rövid idő múlva Paja elaludt a kezeim között, úgyhogy szedelőzködtünk és szépen hazaindultunk, mielőtt belefutottunk volna a délutáni dugóba.
Csütörtökön délelőtt ovi után nem jöttem haza Palikával, hanem először is beugrottam a Starbucks-ba egy decaff latte-ért, majd elhajtottam a Herbert Parkba, hogy találkozzam Bee-vel, aki egy igen busy bee és már ezer éve nógatott, hogy találkozzunk, úgyhogy már nem volt képem tovább halogatni a dolgot (nem tudom, emlitettem-e már, milyen antiszociális vagyok). Miután megbeszéltük a fő tennivalókat (szeretne egy aktiv +1 csapatot létrehozni szegény a Cégen belül, de senkinek nincs ideje tevékenyen részt venni a dolgokban - gőzöm sincs, neki honnan van energiája / ideje három gyerek mellett), hazaszaladtam, megetettem Palikát és indulhattam is Petiért az oviba. Délután nem mentünk haza rögtön, hanem továbbautóztunk Bray-be, a vidámparkba, kihasználva, hogy Paja otthon van a Nagyival. Peti ezúttal öt attrakcióra kunyerbálta fel magát: ült a convoy-on, a csészés hintán, a körhintán, a kalózhajón meg természetesen a buszon. Este dögfáradtan hulltam az ágyba, no de ez mindig igy van,
erről ne is beszéljünk.
Pénteken délelőtt négyesben bevállaltuk Malahide-ot, mert azt olvastam, hogy 11-től funfair van a parton. Aha. Nem értem, miért hiszek még mindig az ireknek, ismerhetném már őket eléggé ahhoz, hogy tudjam, hogy az időkezelésük meglehetősen hanyag - szóval amint az várható volt, a vidámpark persze nem nyitott ki 11-kor, úgyhogy 50 perc autózás után megtudtuk, hogy jaaa, hát majd úgy 2 körül lehet csak felülni a hintákra... Esetleg. Édes Anyád, az. Esetleg. Hogy mentsük a menthetőt, lesétáltunk a partra, leültünk a homokba piknikezni, pontosabban jött a szokásos forgatókönyv: én tartottam Pajikát, áztattam a lábam a vizben, Peti meg evett Nagyival a törölközőn. Egyszer-kétszer Paja lábát is belelógattam a tengerbe, úgyhogy nevezetes volt ez a nap rendesen... Tűzött a nap egyébként, oltári meleg volt, úgy rémlik ezen a napon sokalltam be, hogy ir nyarat akarok, mert ekkor már hetek óta volt 100%-os páratartalom mellett 25 fok, ami azt jelenti, hogy a lakásban hiába szellőztettünk, 27 fok alá nem ment a hőmérséklet még éjszaka sem és azért no most már na. Érted. 2 körül értünk haza, elaltattam Paját és szaladtam vissza a St Stephen's Green-be kicserélni pár ruhát, amik kicsiknek bizonyultak. Hogy délután mit csináltunk, arra nem emlékszem, valószinűleg itthon döglődtünk a melegben, de ez magunkat ismerve nem biztos. Este nekiálltunk szállást keresni, mert úgy döntöttünk, megpróbálunk nyaralni egyet itt Irországon belül, hát mit ne mondjak, napokig nézelődtünk, mire találtunk valamit, amit szépnek és jónak is tűnik, megfizethető ÉS szabad is. Utóbbiban ugyan tettünk némi engedményt, mert eredetileg 9-16-ig akartunk menni, de csak 16-23-ig volt szabad egy szimpi hely, úgyhogy toltuk kicsit a nyaralást, de ez van, ennyi belefért, remélem az idő nem lesz sokkal rosszabb...
Szombaton délelőtt AV-vel elmentünk a Dundrumba ruhát nézni neki, mert mindent khm... kinőtt.
Egyetlen pólóval értünk haza, bár ezer üzletben jártunk, de úgy tűnik, az XS a divat a férfiaknál is, mert bizony
semmit sem találtunk a pólón kivül, ami jó lett volna neki... Hogy kissé sikeresebb legyen a nap, hazafelé beadtuk az autót a szerelőbe, mert nyikorgott a fékje már jó ideje, de mondanom sem kell az első 50-100 csikorgásmentes méter után természetesen újra elkezdtek nyüszögni a fékek, szuper. Délután Nagyi AV-vel elvitte a két gyereket a Herbert Parkba sétálni, én meg elugrottam a lengyel boltba grizért meg nagybevásároltam a Tesco-ban. Miután 300 méterre tudtam csak parkolni és vettem 6 darab 2 literes vizet a szokásos dolgok (2 kiló liszt, 1 kiló cukor, 1 liter olaj stb stb stb) mellé, úgy döntöttem, megérdemlek egy Cézár salátát, úgyhogy egy take away-be is benéztem és büszkén rendeltem magamnak egy salit, amit vacsorára meg is ettem.
A
vasárnap sajnos abszolút katasztrófa volt (bár a szombatot sem mondanám fenomenálisnak). Délelőtt nekivágtunk Petivel a Dublin Castle-nek, mert azt olvastam, hogy óriási homokozót telepitettek oda és homokvár épitő verseny lesz - no ahogy azt én elképzeltem: 45 percen át keringtem a központban és egyetlen egy parkolóhelyet sem találtam. Szomorúan hajtottunk haza fél 12 körül és hogy Peti legalább egy
kicsit legyen szabad levegőn, fél órát töltöttünk a Herbert Parkban bicaj, roller, labda és minden egyéb móka nélkül. A délután hasonlóan szarul sikerült: AV-val és Petivel elmentünk a malahide-i vidámparkba. Már ott rosszul indult a dolog, hogy egyrészt AV folyton beleszólt, hogy vezetek (rühellem, rühellem ezt, undoritó szokás), másrészt lépésben haladtunk át a városon, akkora dugó volt és ebből következőleg parkolni sem lehetett. Szuper. A vidámpark közelében mit volt mit tenni, átadtam AV-nek a kormányt, hogy induljon ő visszafelé parkolóhelyet keresni, én meg Petivel nekivágtam a funfair-nek. Csóri gyerek végig a fülét befogva sétált, mig felmértük a terepet, olyan istentelenül hangos volt a zene (de miért, DE MIÉRT?). Nagy nehezen, orditva rábeszéltem egy Spider Man-re (amikor hevederekbe kötve ugrálhatsz a trambulinon), végigálltuk a sort, ugrabugrált kicsit, majd megjött AV és Peti kikönyörögte, hogy üljünk fel az óriáskerékre együtt. No ez hibás döntés volt: amint beültünk, ömleni kezdett az eső. Nem szemerkélt, nem csöpögött, ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Peti - aki rühelli, ha az arcát viz éri - úgy elkezdett visitani, mint a malacka: orditott, toporzékolt, hogy le akar szállni, de az óriáskerék már elindult, a kávé lefőtt, a zuhogó esőben ültünk tiz méter magasan és ha Peti nem üvöltött volna, még talán röhögtünk is volna, milyen szar a helyzet. Szerencsétlent az ölembe vettem, csöpögött rólunk a viz, fossá áztunk, úgyhogy egy kör után szóltunk, hogy kiszállnánk. Mivel én mindenre mindig felkészülök, vittem váltóruhát Petinek (arra gondolva, hátha tengerezünk és vizes lesz haha), szóval ő szépen átöltözhetett a kocsiban, mi viszont szarrá ázva utaztunk haza, mit ne mondjak, isteni volt... Hazafelé beugrottunk a Lidl-be némi fájdalomdjiért (értsd fánk, cookie, miegymás) és megállapitottuk, hogy Malahide-ra soha többet nem megyünk vidámparkozni, mert kétszer jártunk ott és kétszer csalódtunk akkorát, mint a ház.
Igy telt hát az első hetünk Nagyival, jó sok helyen jártunk, jó sok mindent láttunk, hurrá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése