Sajnos megnehezedett az élet Palikával, mióta kissé megokosodott, úgyhogy (minimum) két szempontból is szivunk mostanában...
Egyrészt, nem tudok már vele normálisan vásárolni, mert eddig bevált, hogy fél kézzel tartottam, a másik kezemmel meg toltam a kocsit és pakoltam a pakolnivalót a babakocsiban lévő kosárba, mostanság azonban mindig rácuppan a babakocsi tolókarjára és nem haladunk az istennek sem, mert fél kézzel nem tudom tartani a hatalmas testét, ha kukackodik, szóval állunk és várjuk a csodát.
Másrészt, mióta "érzékeny lett az elutasitásra", nem tudok Peti mellé leülni puzzle-zni vagy társasozni vagy LEGO-zni vagy gyurmázni sem, mert ő is odacsörtet persze, szétrombol (= bekap) mindent és mig eddig el tudtam terelni a figyelmét valami más játékkal, most már ha arrébb teszem, hogy ne egye meg Peti cuccait, oltári visitásba kezd, látszik rajta, hogy halálosan meg lett sértve és üvölt, hogy a saját hangom sem hallom, nem hogy Petiét.
(Ja, eszembe jutott még két kis változás: A napokban elkezdett sikitani. Iszonyat idegesitő, szó szerint teli torokból sikit, olyan, mintha egy denevérrel élnénk együtt. A másik, hogy simán eléri az asztal tetejét, szóval mindent az asztal közepére kell halmozni, különben magára rántja. Hová nő már, hová?!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése