Still alive

Itt vannak Anyuék, most elzavartam őket Dun Laoghaire-be nézelődni, én meg élem a szokásos kis délelőttömet, ergo krónikázom kicsit.

Kedden ovi után Petivel meg Pajával elrongyoltunk a Dundrumba, mert egyel nagyobbra kellett cserélnem a hétfőn vett barna pulcsim. (Úgy tűnik, a 8-as mérettől végképp elbúcsúzhatok haha.) Ha már ott jártunk, beugrottam a H&M-be és vettem Petinek egy kapucnis felsőt meg két hosszú ujjas pólót, jajj, imádom a H&M gyerekosztályát, baromi jó kis cuccokat lehet ott venni. A H&M után benéztünk a Tescoba, mert Peti nyafogott, hogy szomjas, majd a Penneys-ben kicseréltük a pulcsimat 10-esre. Néztem, hátha találok Pajának First Christmas-os pólócskát, de persze nem volt, jajj, aggódom, hogy nem is lesz, én ezt nem értem, október közepe van és sehol semmi hasonló. (Amúgy sem tudom, hogy lesz nekünk ilyenünk, mert általában body-t meg rugit árulnak First Christmas felirattal, de én hosszú ujjas pólót szeretnék, mert a body nem látszik, rugit meg csak éjjel hord a legény. A másik gondom, hogy a 9-12 hós rucik már iggencsak szűkösek Palacsintának, szóval bevallom, elképzelésem sincs, honnan lesz 12-18 hós nagyságú bármink, ami Első Karácsonyos, hiszen logikusan a First Chistmas feliratú ruhát igénylő babák feltételezhetően maximum 9-12 hós méretet viselnek... Nagy az én gondom, tudom.) Fél 4-re értünk haza a vásárlásból, gyors ebéd, gyors altatás... Neeeem, vicceltem, lassú altatás és ami a legdühitőbb, sikertelen is, Paját ugyanis 4-től 5-ig cipeltem, hátha, de nem, nem, kitartott és nem aludt el. (Peti alapból nem aludt, csak forgolódott és időnként kióbégatott, kijöhet-e már...) Anyuék fél 6-kor megjöttek, egyedül vándliztak haza a reptérről busszal (egyikük sem beszél angolul hehe), szóval büszkék voltak magukra nagyon. Peti totál sokkot kapott, nem lehetett birni vele, majd' kibújt a bőréből, úgy örült (ilyenkor olyan kisgyerek tud lenni, szeles, lelkes, kapkodó, jajj), Palika meg csak lesett és próbálta értelmezni a helyzetet... Mivel 1 óta fenn volt, tettünk egy bárgyú kisérletet arra, hogy elaltatjuk, úgyhogy elmentünk sétálni az ovi felé fél 7-kor (már sötét volt), de mivel nem úgy tűnt, mint aki el akar szunnyadni és az eső is elkezdett szemerkélni, inkább visszafordultunk és felmentünk a lakásba vacsorázni. Az este meglehetősen zavarosra sikeredett, de végül fél 10re mindkét gyerek ágyban volt és teljesen kiütve aludt.
Szerdán szinte egész nap zuhogott az eső, igy úgy döntöttem, ügyintézek a könnyitett pályán. Ovi után Apuval elmentünk a Debenhamsba átvenni a fürdőrucimat (jó lett a mérete látatlanban, hurrá és komolyan, olyan deszka hasam van még oldalról is benne, hogy ihajj, szép vagyok, na). Miután megszereztük a dobozokat (rendeltem még egy fekete vékony pulcsit Petinek, egy Jamie Oliver tepsit meg Pajának egy Happyland-es police station-t karácsonyra, ezek különböző dobozokban érkeztek, még jó, hogy jött Apu hordárnak), vettem a Boots-ban multivitamint a gyerekeknek illetve átsétáltunk a Supervaluba is vásárolni ezt-azt. 11-re már otthon is voltunk, Pali épp akkor aludt el, igy volt 1 csendes óránk. Sajnos mikor kinyitottam a dobozokat, megláttam, hogy a rendőrörsből hiányzik az autó (grrrrrr), úgyhogy megvolt a délutáni program: miután elhoztam Petit az oviból kocsival (hiszen esett), megebédeltünk (gulyásleves, jajj, hát jó az Anya a háznál), lefektettem a kölyköket és mentünk is vissza a Debenhams-ba reklamálni. (Mivel már 4 óra felé járt az idő, ráadásul óriási útfelújitó munkálatok zajlanak Blackrock-ban (és esett is), belefutottunk egy jó kis dugóba, úgyhogy a máskor 10-15 perces utat 40 perc alatt tettük meg (reggel fél óra volt oda, fél vissza, szóval a napot kvázi a kocsiban ülve töltöttük Blackrock-ba menet vagy onnan jőve), mit ne mondjak, nem voltam boldog...) Mikor hazaértünk a Debenhams-ból, Palika felkelt és mivel kezdett kibukkanni a nap a felhők mögül, gyorsan megvacsoráztattam és az egész csapatot kivittem a Poolbegre. Sajnos mire kiértünk nagy nehezen (nem a vezetéssel volt a gond, hanem alig fértünk be öten a kocsiba, tök röhej, én nem tudom, mekkora autó kéne három felnőttnek és két gyereknek, de mindegy) szóval mire odaértünk, besötétedett, de igy is izgi volt a túra, mert épp dagály volt és mivel erősen fújt a szél, óriási hullámokat láthattunk. (Az mondjuk nem volt vicces, hogy majdnem lefújt minket a mólóról az orkán, arról nem beszélve, hogy végig attól fostam, hogy jól ráfáznak a gyerekek a meglévő kórságukra, de mindent a szórakoztatásért, Apu 2,5 éve nem járt nálunk...) Az este eseménytelenül telt, miután hazaértünk, kezdődött a roham, fürdetés, altatás, miegymás.

Csütörtökön délelőtt együtt vittük Petit oviba, majd mivel egész tűrhető volt az idő, sétáltunk egy kicsit a környéken. Rádöbbentem, hogy Anyu lába teljesen tropa, mint kiderült lépni alig bir, mert mindkét lába deréktól lefelé fáj (én csodálkoztam is, hogyhogy alig van a kezében Paja, nem is értettem, mi lelte, hogy maximum percekig képes hordozni 11 kg-t), úgyhogy innentől kezdve kicsit elromlott a buli, mert egyrészt fosok, mitől lehet ez (állitólag 3-4 hete fáj neki ennyire), másrészt meg számomra a fő segitség, ha végre nem kell Palikával foglalkoznom, de ha tudom, hogy Anyunak fájdalmai vannak, nem fogom hagyni, hogy ő ciperéssze a gyerekemet... Igy is cipeli persze, szó se róla, mert makacs, mint egy öszvér és mindenáron segiteni akar, de érted... Tök gáz ez igy. (Komolyan, nekem ez a végzetem, esküszöm, hogy kihullanak mellőlem az emberek és a végén mindig én maradok egyedül Pajával, őrület. Minél inkább szeretném lepasszolni, annál több embert készitek ki közvetetten, mert az istenek, a sors, az ég, a valaki nem akarja, hogy kiadjam a kezeim közül...) Szóval Anyu fájó lába ellenére nagyot sétáltunk, hogy Apu belőhesse, hol is lakunk, (ő még nem járt nálunk, mióta itt vagyunk, csak a Gasworks-öt látta) majd hazagyalogoltunk és amikor Paja elaludt, elvittem Aput a Seapoint-hoz, hogy képbe kerüljön, hol is fürdik nyaranta az unokája. Seapoint után beugrottunk az Aldiba, mert kinéztem, hogy van paplan és mivel nekünk csak két IKEA-s van, ha vendégeink vannak, csak egy pléddel tudnak takarózni, az pedig nem állapot... Szóval az Aldiban vettünk egy paplant (elég gáz, nem olyan jó, mint az IKEA-s, de pár napra, hétre megteszi, fele annyi volt, mint az IKEAs), majd beszaladtam a Dunnes-be átvenni egy pár cipőt, amit Petinek rendeltem még a hét elején. (Természetesen nagy lett a cipő, mert ebben a k*rva városban sehol sem lehet kapni 9-es cipőt. Én is alig akarom elhinni, de van 8-as (azaz 25-ös) és 10-es (azaz 28-as), a köztes méretek meg mehetnek a sunyiba. Ezeregy boltban jártam már és nem és nem. Nincs 9-es cipő sehol. Ez, amit most elhoztam, 10-es, csónak-kategória; ezzel egyidőben a Debenhams-ból is rendeltem, 8-asat, az meg fogadjunk kicsi lesz... Az ilyen dolgoktól egyszerűen a falra mászom, komolyan. Mi az, hogy sehol sincs 9-es cipő????) Na mindegy. Mire Palika felébredt, mi is hazaértünk egyébként, ki volt ez számolva kérem, igy kell ezt csinálni. Délután sütöttem egy potyogtatós szilvást meg egy szilvás crumble-t és mivel esett az eső, sehová sem mentünk közösen, csak én cipeltem el Palikát egy közelben lakó magyar anyukához, aki megigérte, hogy elviszi helyettem Bogyót szombaton a magyar oviba. (Én nem akartam most menni, mert gondoltam, ha itt van Apu végre, Peti ne ovizzon már még szombaton is...) Az este a szokásos menet szerint zajlott, vacsi, fürdetés, altatás, őrület.
Péntek reggel, ovi után elkisértem Anyuékat a DART-hoz és vettem nekik két jegyet Dun Laoghaire-be. (Lásd az első mondatomat.) 1 körül értek haza, (mondtam nekik, hogy ne nálunk szálljanak le a DART-ról visszafelé, hanem a Grand Canal Dock-nál és vegyenek maguknak egy-egy fish&chipset ebédre a piacon, mert az olyan menő és ők meg szót is fogadtak, hát el sem hiszem, komolyan) én addigra már elmentem Palikával Tescozni a Merrion-ba, hát igy jártunk. A délután borzasztóan telt: sütöttem potyogtatós almást, de elég szar lett illetve valami agyament vihar érkezett (annak a hurrikánnak a széle állitólag, ami a Bermuda szigetekre csapott le főleg), ömlött az eső, fújt a szél ezerrel és mindkét gyerek totál zizzent volt. Peti folyton ütögette Palikát, húzta a karját, a lábát, nem fogadott szót egyáltalán, hisztizett, verte magát a földhöz; Paja meg gyakorlatilag délután 5-től kezdve lefekvésig hőbörgött, ha kézben volt, ha nem, nyikorgott, sirt, szenvedett. Mire fél 10-kor végre lefeküdtek, mindhárman kitépkedtük már a hajszálainkat egyesével, annyira elviselhetetlen volt mindkettő. Biztunk benne, hogy másnapra elmúlik az őrület, nagyjából be is jött a számitásunk, Palika megjavult, Peti viszont maradt bolond, úgyhogy azt hiszem, nála az apahiány nyilvánul meg hülyeségben. Komolyan, totál kezelhetetlen úgy a hét közepe óta, hiába mondunk neki valamit, leszarja, ha rákiabálok, visszakiabál (baromi szemtelen, felesel, pattog, csapkodja az ajtókat és ötletem sincs, hogy reagáljak, ha bunkón szól hozzám, mert gondolom az első reakcióként eszembe jutó oltári nagy pofon hatástalan lenne nála), egy szóval teljesen kétségbeejtő, amit művel, rettegek a kamaszkortól, mert előre látom, mennyire szörnyű tini lesz, egyetlen reményem, hogy Paja nyugisabb lesz és nem kell majd kétfelé idegeskednem. (Mint irtam már többször, ég és föld a két gyerek, szóval van esélyem szépen járni.)
A hétvége, hasonlóan a héthez, kettős volt, voltak jó pillanatok és voltak borzasztók, de erről majd legközelebb, most megyek teregetni és főzni, hogy mire Anyuék megjönnek, legyen ebédünk. (Épp Bray-ben vannak, Apu holnap reggel már megy is haza, szipp.)