Shift

Amikor Palika megszületett (meg már előtte is), emlékszem, mindig úgy éreztem, hogy lesz, ami lesz, az én kicsi fiacskám mindig is Peti marad, ő az én szivem csücske, az elsőszülött, jaj, jaj, én sokkal jobban szeretek vele lenni, mint Palikával, aki csak sir meg eszik meg sir meg nem alszik. Tudom, bénán hangzik, de valóban igy éreztem. Eltelt pár hónap és mondjak most még bénábbat?
Ahogy telt-múlt az idő, én szépen lassan átpártoltam Pajához. Ott tartok, hogy inkább vele játszogatok, vele szórakozom, Petit pedig vigye csak az apja, ha épp itthon van...
Hogy miért? Hát nézzük: itt van egy éjjel ugyan folyamatosan kinzó, de napközben mosolygós, ellenállhatatlan, napról-napra magából többet mutató, egyre jobban és jobban kinyiló, ha-megölelgetem-kacarászó, magában néha már öt percekig is el-elpakolgató Palika és egy szófogadatlan, minden másodpercben figyelmet követelő (de komolyan, nem bir ki egy fél percet sem anélkül, hogy kérne valamit, arról nem beszélve, hogy nonstop, de tényleg nonstop beszél, hogy zsong a fejem folyamatosan, ha itthon van, egy gondolatot nem tudok végigvezetni magamban), az oviból idiótábbnál-idiótább szokásokat felvevő* és Palikát folyton piszkáló Peti**. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy ördögi kör, amiről én is tehetek és próbálok nem teljesen eltávolodni tőle, összeszoritott foggal igyekszem türelmes lenni vele, mert el tudom képzelni, milyen rossz lehet egy anya, aki folyamatosan rászól, aki mindig fegyelmezi és akinek látszólag semmi sem jó, de basszus, én is ember vagyok, még hozzá egy fáradt ember, akit totálisan kikészit, hogy nem elég a kialvatlansággal megküzdenie, még ráadásképp van egy olyan kiskamasza is, aki csapkodja az ajtót, aki teljes természetességgel felesel, aki szelektiven süket és aki csak akkor fogad szót, ha különböző retorziókat helyezek kilátásba (pl felhivom a Santát). És persze, persze, ő a gyerek, én meg a felnőtt, de bakker mindennek van határa.
Nem hiszek amúgy a horoszkópban, pedig lehet, hogy kéne és akkor foghatnám arra ezt a hülye makacs természetét, hogy tipikus Bika, mint az apja, de egyelőre dühös vagyok rá, hogy ilyen nehéz vele és mérges vagyok magamra is, hogy nincs hozzá türelmem. Pedig olyan különleges kisfiú, komolyan...

Itt épp megsértődött szokás szerint

* Soha, soha nem csinált ennyi baromságot, mint amióta sokat van az oviban... A leggázabb, hogy a hülyeségek után előbb-utóbb mindig kiderül, hogy ezt ettől, azt meg attól látta. Borzalom. Sok pozitiv hozadéka van az ovinak, aláirom, de soha nem volt ez a gyerek ilyen rohangálós, szeles, szétszórt, szemtelen és erőszakos. No jó, ez nem igaz, ő már fél évesen is piszok makacs volt, de most már kifejezetten durva, amit művel. Mindig az övé kell, hogy legyen az utolsó szó, vitázik, érvel, nem ad fel semmit. Gondolom ez majd jól fog jönni, ha felnő, de szerintem amennyire segiteni fogja az életben ez a bulldog természet, annyira hátráltatja is majd. Édescsillagom, de nehéz életed lesz, ha igy haladsz - és ezt nem én, hanem AV mondta múltkor és ő már csak tudja, mert Peti egy az egyben az ő mása, sőt, egyre inkább az. (Előre rettegek a kamaszkorától, eskü, egyrészt emiatt a Bikasága miatt, másrészt meg mert látom előre, mekkora harcok lesznek itthon közöttük.)
** Nem veri meg ilyesmi, neeem, nem bántja nyiltan hálistennek, de folyton ölelgeti, puszilgatja és ennyi figyelem a hozzám hasonlóan Bak Palikának néha már igen-igen terhes. Hallom innen-onnan, hogy a nagytesó le se kakkantja a kicsit - no a mi helyzetünk pont ennek az ellenkezője. Peti mindig Palikázna. Éjjel-nappal. Szerintem egy nagy játékbabának nézi, aki egyre jobban és differenciáltabban reagál rá és ő ezt baromira élvezi. Ha fürdés előtt megpuszilgatom Paja hasát és ő kacag, Peti azonnal ott terem és nem azt követeli, hogy őt is puszilgassam, nem, hanem egyszerűen ellök Palikától és ő kezdi el csikizni. Ha jó napja van Pajának és tetszik neki Peti közeledése, az maga a mennyország anyai szememnek, komolyan, mert látszik rajtuk, hogy már most imádják egymást, Paja istenként néz a nagytesóra, Peti meg óvja-védi-szórakoztatja az öccsét, véletlenül sem bántaná vagy tenne rosszat neki - de Palika még csak 10 hónapos, néha elege van az életből, ingerlékeny, ideges, fáradt, de ezt Peti sajnos még nem képes észrevenni és mindig igyekszik kapcsolatba lépni Pajával, akkor is, ha az piszkálásnak veszi a közeledést és vonyit, ha Peti hozzáér. Szóval az egyik felem imádja Petit és nagyon értékeli, hogy ilyen jó testvér; a másik felem viszont kritikus vele, mert nagyon bosszantó, hogy ennyi idő után sem képes megjegyezni, hogy ha Palika rosszul reagál az ölelésre, akkor egyszerűen el kell kerülni és kész. Tudom, valószinűleg túl kicsi még Peti, hogy felmérje, mikor szeretgetheti az öccsét és mikor nem, de amikor az egész napom abból áll, hogy a rosszkedvű Palikát istápolgatom és egy percre sem tehetem le, mert akkor Peti odarohan hozzá és próbálja jobb kedvre deriteni, ami persze forditva sül el és Palika ordit, akkor azért hajlamos vagyok elfelejteni, hogy Peti még csak 4,5 éves lesz és szimplán szétvet az ideg, hogy miért nem képes szót fogadni és miért nem Legozik, puzzle-zik, gyurmázik, mit tudom én mit csinál a szobájában csöndben.