No kérem, tegnap este nagy nehezen megvettük a hazafelé jegyeket. 26-án repülünk, mert az volt olcsó. A tavaszi szünet előtti utolsó ovi-nap 27-e, elvileg az azt követő hétfőn-kedden akartunk menni, de azok a jegyek már elég drágák voltak - gondolom arra számitanak, hogy sokan utazgatnak a húsvéti szünetben. Szóval 26-án hazamegyünk, T. jön utánunk valamikor, majd együtt repülünk SF-ba április 20-21 körül és nagy a valószinűsége, hogy soha többet nem látjuk Dublint. Roppant szomorú vagyok, szeretem ezt a várost, birom az embereket, élvezem, hogy már nem ismeretlen az ir lét. És még annyi mindent nem láttunk az országból... Kimaradt Connemara, az egész északi fertály (Belfastban voltunk, észak-nyugat maradt ki), nem voltunk még a Hook Head-nél, Waterford-ban, az ország közepén és hát szivesen visszanéznék Cork-ba, Kerry-be, Galway-be, Limerick-be és Wexford-ba is. Nehéz a szivem, nagyon. Vajon Kaliforniában vannak tea-room-ok vagy a napsütésben senki sem akar meleg teát inni? Tudják, mi az a scone? Lesz olyan szép a tenger, mint Seapoint-nál vagy Bray-ben? És különben is: lesznek normális méretű utak vagy csak a tiz sávos autópályák?
Hajjjajj.
Az mar csak ot nap, basszus...ot napitok van felszamolni a dublini eleteteket? Uhhhh....
VálaszTörlés1 hónap 5 nap, március 26-án megyünk Magyarországra. :( Majd onnan tovább április 20 körül...
VálaszTörlésJaaaa, én azt hittem, már február, mert az durván arculütős lenne...
TörlésAkármennyire nehéz is lehet, meg én még azt is nehezem viseltem, hogy másik városba költöztünk (jó, mondjuk akkor a szülői háztól váltunk meg, de innen meg már elmennék bárhová, ide már nem kötődöm úgy), én most iszonyúan irigyellek benneteket. Meg Maggie-t, meg a barátnőmet, mert mozdul az életetek valamerre, és biztos nehéz lesz, de mennyi újdonság vár rátok, mennyi élmény, kaland...
Én pont azt furcsállom magamban, hogy Magyarországot már nem is sajnálom. Eddig sem láttam sokat, ezután sem fogom, na bumm. Anyuék persze hiányoznak már most, mert tuti, hogy ritkábban tudunk találkozni, de pl Pest, a Hősök tere, a 4-es villamos stb nem mozgat meg most. Nem látom, nem látom, ez van. Ha viszont arra gondolok, hogy nem sétálunk többet a Grafton streeten, nem megyünk Dundrumba, nem autózunk el Malahide-ig, Howth-ig, az tök fájdalmas. Már ez az otthonunk és rossz itt hagyni. Ebbe biztos az is belejátszik, hogy Magyarországra még visszamehetünk, mert az az alap, a biztos pont, a végső megoldás, de Irországtól most úgy tűnik végleg búcsút kell vennünk és a véglegesség nagyon rossz.
Törlés