Pénteknél hagytam abba, ha minden igaz... Délután elmentünk a Mini Active-re, ami tök jó volt, egyetlen bökkenője, hogy kiderült, hogy piszok drága. 45 perc rohangáltatás €12, ami még csak hagyján, mert a foglalkozás után, ha szerettünk volna, még maradhattunk volna a játszóházban ugrálni, de mivel Palika is ott volt velem, elvileg miatta is kellett volna fizetnem még €9-t, mert ő is gyerek ugye és ha nagyobb lenne, használhatná a helyet... (Játékok nincsenek nagyon, van egy golyóvezető és kész, ilyen soft play area az egész, az a rácsos, amiben lehet mászni meg ugrálni meg ilyesmi, de Palika nyilván még túl kicsi, hogy kihasználja a lehetőségeket, de mindegy. Most nem fizettünk semennyit, mert ez "próba óra" volt, de nem hiszem, hogy fogunk járni sajnos, mert €21-t kiadni arra, hogy Petit 45 percig szórakoztassák, hááát, kicsit meredek lenne, még ha Pipi jól is érezte magát... (Az óra után nem akart maradni, hiába ajánlgattam neki, hogy szaladgáljon kicsit, szóval ténylegesen 45 perc lenne €21... Röhej.)) Este jöttek megnézni a zongorát, T. tiszta ideg volt, mert Peti persze megbolondult, ott kotnyeleskedett végig, hiába könyörögtünk neki, hogy hagyja el a helyszint, kiváncsi volt, hogy is zajlik egy ilyen adás-vétel. A zűrzavar ellenére a zongora jól szerepelt, már este jött az e-mail, hogy elvinnék...
Szombaton délelőtt magyar ovi volt, tehát Petivel Malahide-on jártunk. Ezúttal végig a Parish Center-ben maradtam, mert nem volt kedvem máshová beülni, úgyhogy jót beszélgettünk a többi anyukával, miközben ittam egy teát és ettem egy scone-t. Az ovi vége előtt kiugrottunk Eszterrel a Supervalu-ba bevásárolni, de ennyi, ezúttal nem volt se Itsa, se Insomnia, se semmi. 2-re értünk haza (jaaa, mert hogy nem maradtunk ám a farsangon, Peti beintett, nem akart beöltözni meg bulizni sem, igy jártunk), akkor rendeltünk pizzát és azt ebédeltük. A délután semmittevéssel telt, Palika fél 4 körül kelt fel, a nagyfiúk meg elmentek a Lidl-be péksütiért. Este jöttek elvinni a zongorát, szipp, egy évet sem volt nálunk cucc, de nincs mit tenni, kihajóztatni 50 kg-t Amerikába igen költséges lett volna, örüljünk, hogy ilyen lazán és hamar elkelt, viszonylag jó áron.
Vasárnap délelőtt Rathfarnham-on jártunk, a játszón. Csakúgy, mint múlt héten, most is széjjel fagytunk mind a négyen, hiszen megint 2 fokban játszótereztünk, éljen az enyhe ir tél... (Ahhha...) Mikor hazaértünk, összedobtam egy bolognait és nekiálltam kisütni az előző este begyúrt diós kiskifliket is - mikor is hivott Maru, hogy Christian nagyon köhög, úgyhogy nem tudnak jönni. Szegény Petit nagyon sajnáltam, egész hétvégén a randira készült, de sebaj, még jó, hogy szóltak, nem örültünk volna, ha C. teleköhögi a lakást. Hogy valamivel kárpótoljuk az Urat, mig Palika aludt, T. levitte Pipit autórádiót szerelni meg kitakaritani a kocsit, majd hogy megkoronázzák a napot, elmentek autót mosni és Peti kapott egy Magnumot is. (Mert mi nem kispályázunk, hello.) 5-re értek haza, addigra Paja persze felébredt, úgyhogy négyesben zajlott a nap tovább. 7 körül elvitték a légzésfigyelőt, amiről már megvétel után kiderült, hogy a monitor fele bedöglött (viszi a hangot, az érzékelő is érzékel, csak éppen a hőmérsékletet mutató kijelző fele halott), úgyhogy ennyit a bizniszről, a héten visszahozzák a cuccost és mi meg persze visszaadjuk a zsét, hümm. Az este csendesen telt, mindketten hirdetéseket kreáltunk, T. az elektronikai cuccokat meg a gitárok egy részét próbálja eladni, én meg a gyerekcuccok felelőse vagyok illetve gyakorlatilag amit látok, mindent meghirdetek... Ennyi volt hát a hétvége, vegyes volt, volt benne jó is, rossz is, összességében soha rosszabbat, azt mondom.