A csütörtökünk (már a magyarországi, ez után) tehát a beköltözésről szólt. Reggel jó korán összeszedtük magunkat és 9 körül nekivágtunk a városnak. Mivel a cuccok nagy része már benn volt ugye, csak a babakocsit és még pár apróságot préseltük be a kocsiba, de mivel jött Anyu is, igy is elég sűrűn voltunk. (Három gyerek szerintem azért is őrültség, mert nincs az a normális méretű autó, amiben kényelmesen el lehet férni... Mi két gyerekkel is küszködünk sokszor, nekünk három gyerekhez tuti kisbusz kéne... Vagy nagy...) No szóval bevonultunk a Kárpát utcába, ahol T. és Nagyi már vártak. Pontosabbak takaritottak. A lakás ugyanis iszonyat koszos volt. A konyha köve ragadt a piszoktól, a gáztűzhelyet bottal sem piszkáltuk volna meg, ahogy először kinézett, a szobában lévő szőnyegről pedig csomókban lehetett összeszedni a hajat... Szuper. Szóval mikor megérkeztünk, már nagyban folyt a takaritó hadművelet, de én nem tudtam csatlakozni, mert eladtam ezt-azt és rohannom kellett a Westend-be bizniszelni. Kb egy óra alatt elintéztem mindent, pedig még a DM-be is beszaladtam tombolni vennem kell folyékony szappant meg mosószert meg öblitőt meg Nenedent fogkrémet meg egy kis ezt, egy kis azt felkiáltással. Dél körül értem vissza a lakásba, gyorsan ebédeltünk és miután vért izzadva letettük Palikát aludni (kb másfél órán át szoptattam, cipeltük felváltva, semmi), T. meg én elsétáltunk a Lehel piacra bevásárolni. Roppant ronda idő volt, esett, fújt, egész otthon éreztük magunkat... Útközben T. betegségéről beszélgettünk (az idő szuperül illett a témához), hazafelé meg beugrottunk még egy CBA-ba is (a XIII. kerületben csak CBA van, eskü), majd 5 körül hazaértünk és ügyesen kipakoltunk mindent a bőröndökből, ergo belaktuk az új kis életterünket. A nappaliban T. rendezkedett be, Peti megkapta az erkélyes szobát, Palika meg a keleti fekvésű legkisebb szobácskát. A keleti fekvés egyébként csak reggel derült ki, mikor úgy fél 6 magasságában Paja felkelt és vissza sem aludt. Az agyamat eldobtam és szidtam a lakás tulaját, aki egy rühes sötétitőt sajnált feltenni az ablakra, igy ezerrel sütött ránk a nap, hát persze, hogy Palika hülye lett volna visszaaludni. (Ja, az éjszakát Peti T. mellett töltötte, mert az ő szobájában meg ujjnyi rés volt az ablaknál, igy lebegett a függöny az orkán erejű szélben, arról nem beszélve, hogy akkora huzat volt, mint ide Kambodzsa. Hiába, végül is csak egy vagyon volt a lakás 17 napra...)

Péntek reggel egyébként, a korai ébresztő után, T. elment monitort venni Sanyi bának, mi meg azalatt megreggeliztünk. (Óriási kinnal, mert 1) a konyhánál sem volt sötétitő, igy kb 40 fok volt az üvegházhatás miatt 2) Palika ekkor kezdett rászokni arra, hogy ő csak normális széken akar ülni, igy végig mellette kellett lenni, le ne essen a kőre...) Mikor T. megjött, elmentem az Aldiba vásárolni illetve ha már ott jártam, elsétáltam a Lehel piacig is lángosért meg némi zöldségért, gyümölcsért (meg kihagyhatatlan péksütiért és krémesért hehe). Levi 4 körül jött, elvitte T.-t magukhoz meg vacsorázni, közben minket meg meglátogatott otthon Viki, mi sem unatkoztunk hát. (Tőle megkaptuk Kicsibácsi & Kicsinéni könyvét, ami fergeteges, imádom.) A fürdetés persze az enyém volt egy az egyben, de mióta együtt fürdenek a kölykök, ez nem is nagyon izé.

Szombaton mivel még nem tudtuk, milyen közel a Szent István park, a Dráva parkba mentünk játszózni. Palika ráérzett a homok izére, mig Peti hintázott, ő boldogan csetlett-botlott a homokozóban és ennyi. (Jött egy kinai család, a vicces, hogy a gyerekek egymással magyarul beszéltek, az anyjukkal viszont kinaiul. Ez annyira fura, nem?!) Délután jöttek Anyuék, mikor Palika elaludt, mi Petivel lesétáltunk a Rossmannba meg a CBA-ba vásárolni, majd 3-ra elvittük Petit Nagyihoz tojást festeni. Amig Pipetta festegetett, mi T.-vel kimenőt kaptunk (igy volt a legegyszerűbb kimenőzni amúgy, ha két nagyszülőt mozgósitottunk és az egyik vigyázott az egyik gyerekre, a másik meg a másikra, mert egyikük sem repesett az örömtől, ha egyszerre mindkettőt megkapták...). Mivel 6 körül vissza kellett menni Petiért, csak az Europarkba ugrottunk be, ott ebédeltünk (aranyáron, pfff), majd a Sparban vettünk pelust (hiperolcsón, nem is értem, nagy csomag Pampers 2500 Ft volt) és hogy úgy érezzük, miénk a világ, elautóztunk a Városligetbe, leparkoltunk az Ajtósinál és sétáltunk meg nosztalgiáztunk egy kicsit. (Tényleg kicsit, kb 15 percet.) 6-kor felvettük Petit, hazaautóztunk, Anyuékat pedig útjukra engedtük.
Vasárnap a Duna parton lesétáltunk a Szent István parkba. Útközben megálltunk a Kamasz játszótéren is, ami szuper volt, mindkét gyerek imádta, csak úgy, mint a Szent István parkot. Pipetta hintázott, Palika homokozott meg csúszdázott, hurrá. Visszafelé felfedeztük a Pozsonyi utcát, majd miután Paja elaludt otthon, Pipivel fogtuk magunkat és a trolival elmentünk a Városligetbe - megint csak játszózni. A hosszú csúszdás játszótérre mentünk, vicces volt, Peti ezúttal végre nem csak hintázott, hanem csúszdázott, sőt, focizott is a többi gyerekkel... Haza metróval mentünk, elsétáltunk a Hősökre, onnan kisföldalattival a Deákig metróztunk, ott pedig átszálltunk és Dózsa György út. Aktiv napunk volt, ja.

Hétfőn T. és Peti elmentek locsolkodni a Nagyiékhoz és Zsuzsiékhoz (hogy Palika miért maradt ki, azt ne kérdezze senki, én sem tudom...). Anyuék dél körül benéztek, hoztak ebédet, majd miután T-ék megérkeztek, megebédeltek, én felkaptam Pipettát és szaladtunk tovább újra a Városligetbe (nem lehet megunni...). Ezúttal a kisebb játszóteret próbáltuk ki, a tó mellett, illetve mivel nyitva volt a trambulinos, Peti ott is ugrált egy sort. A Ligetben épp Bárányfesztivál volt egyébként, ezért miután meguntuk a játszót és a tavat, elsétáltunk megnézni, mi is a helyzet a Vajdahunyad várnál. Hát nem sok. Rengeteg kézműves, ilyen-olyan árus volt, egy ideig nézelődtünk is közöttük, de hamar meguntuk, vettünk egy totál olajos 600 forintos lángost (600! a Lehel piacon 190 Ft, csak mondom) és hazafelé vettük az irányt. A hidon vettünk egy lufivirágot meg -kardot egy nénitől, előbbit Pipi már a trolin kidurrantotta hehe, természetesen az lett Palikáé.

Kedden délelőtt - mivel Peti füle igen gáz volt még ekkor is - T. elment Otoventet szerezni, hátha segit. A negyedik patikában kapott is - Piszét, ami az Otovent magyar verziója, 1700 Ft-ért. Amig ő úton volt, mi a gyerekekkel játszóztunk, majd hazafelé beugrottunk a Jó kenyér pékségbe, amit Viki ajánlott. (Ők az Ipoly utcában laknak, de amig mi a Kárpát utcában laktunk, kb 400 méterre tőlük, ők nyaraltak... Ilyen a mi formánk.) Délután, Paja alvása alatt jött Nagyi, mi pedig T.-vel leléptünk. Elsétáltunk a Szerájba (imádtam milyen jó helyen találtunk lakást, egyszerűen imádtam, elképesztő, hogy minden sétányi távolságra volt), megebédeltünk (csirke gyros tál, csipős és hagyma nélkül, óóóó, az emlékek feltolultak), majd továbbálltunk a Margit szigetre. Nem sétáltunk be mélyen, csak a játszót néztük meg (én még sosem láttam a szigeten játszóteret, bevallom, mert sosem figyeltem a régi szép gyerekmentes időkben, van-e játszó vagy sem), majd indultunk is visszafelé. Ha már a körúton voltunk, benéztünk az Európába is, ettünk egy-egy sütit (csalódás volt sajnos, mint minden cukrászda ezúttal otthon... arról nem beszélve, hogy 700-800 Ft-ért adni egy sütit... hááát... enyhén szólva is rablás...), majd továbbmentünk a Nyugatinál lévő cipőboltba, ahol mindig szuper gyerekcipőket lehetett venni, egész jó áron. Mivel ezúttal minden cipő 10 ezren felül volt, eszünkbe sem jutott ott venni bármit (30-40 euróért itt is vannak gyerekcipők), nem is vesztegettük hát az időnket, szaladtunk tovább. Mivel a Lehel tér felé mentünk haza, útközben benéztünk egy DM-be, vettünk Cebion cseppeket meg még némi apróságot (főleg vitaminokat meg gyógynövényeket), majd mivel már elég későre járt az idő, kapkodtuk a lábunkat, hogy 6-ra hazaérjünk. (Ja, nagyon durva, a Kossuth mozi megszűnt! Egy Aldi van a helyén! Egy Aldi! Botrány! Ezt nekem senki nem  mondta, senki nem készitett fel, a kedvenc mozim volt, basszus. Egyébként is. Mi az, hogy ennyi Aldi van? Pesten esküszöm csak CBA-ban meg Aldiban lehet vásárolni... Legalábbis a XIII. kerületben.)

Szerdán meglehetősen csúf időre ébredtünk, de mikor kicsit elállt az eső, felkaptam Paját, aki már reggel 7 óta nyökörgött, hogy sétálni akar és elvittem a Szent István parkba, legyen meg az öröme. Némi homokozás után, hogy haszonba is tegyem a napot, elmentünk az Aldiba, majd mivel újra csúnya fellegek jöttek, hazasiettünk. Amig Palika aludt, Petit vettem kezelésbe, szokásunkhoz hiven eltroliztunk hát a Városligetbe. A hinták hálistennek szárazak voltak, igy Pipi kicsit élvezhette a szabad levegőt, majd mikor meguntam a lengést, felajánlottam neki, hogy fagyizzunk egyet. Miután elég hideg volt, csak egy gombóc fagyit engedélyeztem neki, szegényke ennek is örült, mint majom a farkának, nem is tudom, kitől örökölte ezt a fagylalt mániát, én ugyanis utálom a fagyit, de legalábbis nem vagyok odáig érte egyáltalán. Ha már ott voltunk a bodegáknál, vettünk három ósdi képeslapot is, amit később megirtunk Christian-nek meg az ovinak (egyet meg megtartottunk magunknak, emlékbe), majd egy óriási kerülővel, hogy Peti sokat BKV-zhasson, hazamentünk. (A Hősöktől elmentünk kisföldalattival a Deákig, onnan piros metróval a Keletiig, ott megnéztük a 4-es metrót, majd felmentünk a felszinre és a 79-es trolival hazazötyögtünk.) Otthon eladtam egy régi fürdőrucimat (!), majd hogy teljen a délután, lesétáltunk a ház mögötti kis játszótérre focizni. T. este neurológushoz ment, igy a fürdetés rám maradt, de sebaj.
Huh, már csak egy hetet kell részleteznem és behozom magam, hurrá.