Délelőtt benn voltunk a Cégnél (Cségnél, ahogy Pipi mondta régen) és hogy mennyire fárasztó volt, mi sem jelzi jobban, hogy mindkét gyerek alszik. Most, fél 2-kor. 11-re mentünk, 1.15-re értünk haza, Palika a feljövetelt és a peluscserét végigvisitotta, majd mikor betettem a kiságyba, egy perc orditás után nagyot koppant és elhallgatott. Mire kijöttem tőle (maradtam még 10 percet, hátha felkel), Peti is eldőlt a kanapén. Hm. (Nagyon vicces amúgy, akármikor emlitem Petinek, hogy hétfőtől ugye suli, mindig rákérdez, hogy oké, oké, hétfőn kezdi az iskolát, de mikor mehet már Apa Cégéhez dolgozni... Hahaha. Édes, drága naiv Pipi.) Mindenesetre, ha igy fárasztja őket, jelentkezgetek a nevükben is állásokra, eskü...
És akkor pár kép: (Annyira, de annyira szeretnék egyszer gyerekek nélkül és normális kamerával bemenni fotózgatni, mert bár totálisan hidegen hagy a lakberendezés (hát igen, szorri, kevesebb számomra érdektelenebb dolog van, mint az - mások munkáit szivesen nézem, de hogy én kitaláljam, mit hova hogy?! no nincs az az isten...), szóval vannak helyek, részletek, amik nagyon megfognak benn...)

Itt az a vicc, hogy ott a kocsink felülről... Nagy Testvér figyel ugye.

Hát igen, süt a nap, meleg van és SENKI sincs kinn...
És a konyhák, a billiárdasztal, a mini-golf is üresek... 

Kilátás az ebédlőasztalunktól

(Tudom, minden képem ferde, de általában egyik karomban Palika figyelt és most lusta vagyok kiegyenesiteni őket egyesével...)