Jó kis napunk volt eddig, délelőtt ugyanis elmentünk a Fort Lucan-ba. Nem vártam sokat, nem is tudom, miért, de végül jó kis program kerekedett belőle. A belépő ugyan elég csipős, €10,5 per gyerek és a felnőtteknek is fizetni kell €4-t, ami nekem mindig nagyon fáj, hiszen lehúzás-szagot érzek a levegőben, mert mégis mit csinálhatna egy felnőtt egy játszótéren azon kivül, hogy vigyáz a gyerekeire, de mivel a €4-s belépőért cserébe kapsz egy teát vagy egy kávét is, máris szimpibb a dolog. A mókát a trambulinon kezdtük, majd a játszótéren folytattuk, vagyis a játszótereken, mert az 5 éven aluliaknak volt saját külön kis birodalma, ne keveredjenek a nagyokkal. Nagyon tetszett, hogy baby-proof volt a kisjátszó, nem igazán láttam veszélyes pontokat, leesés-gyanús attrakciókat, úgyhogy ha lett volna bátorságom elengedni Paját, simán felmehetett volna egyedül is, de mivel elég nagy a placc és rengetegen voltunk, nem akartam szem elől téveszteni. Amig mi Palikával a kisebb játszón múlattuk az időt, Peti felszaladt az "igazi" várba és egyedül felfedezte az egészet (oké, két percenként felhangzott a hires "Anyaaaaaaaaaaaa" kiáltása, de ekkor integettem neki egyet és ezzel megelégedett). A játszó után kipróbáltuk a mini gokartokat, majd amig ittam egy kávét és ettem egy sütit Pajával a piknik területen, Peti visszaszaladt a várba mókázni. (A zip line-okat sajnos kihagyta, mert nagyon magasról indultak és úgy itélte, nagyobbaknak valók csak.) A piknik mellett volt egy nagyobb gokartpálya és egy mini golf, de mivel mi már gokartoztunk a kicsik pályáján, Pipi úgy döntött, csak mini golfozzunk. (Ez mondjuk Palikával a kezemben roppant egyszerű volt ám, de sebaj.) A golf után agyaltunk egy ideig, menjen-e Peti a csúszdákon, végül megemberelte magát és nagy bátran felcsörtetett a rámpán, hogy bizony egy élete, egy halála, ő kipróbálja a "piros csúszdát", mivel a kék zárt volt... Jó sokat kellett sorba állni, mire rá került a sor, de amint leért, rohant is vissza, hogy még, még, annyira tetszett neki a dolog... Három kört csúszott, eddigre Palika úgy elálmosodott a kezemben, hogy úgy láttuk, jobb menni. 40 perc alatt értünk haza, nem is rossz, ha tekintetbe vesszük, hogy a város túloldalán van Lucan, úgyhogy ide még tuti visszatérünk vagy hármasban vagy T-vel. Egy biztos viszont: hétvégén sajnos nem mehetünk, mert igy, egy sima kedden is kezdett elviselhetetlenné válni a tömeg 12 körül. De mindegy, szép volt, jó volt, még jó, hogy fél 11-re ott voltunk, igy a nagy rohamot beelőztük. Képek hamarosan.