Ma délelőtt Malahide-on jártunk, a játszótéren, nem a magyar oviban. Rég voltunk ezen a játszón, Palikával még soha és Petivel is max. háromszor, igy emlékeztem, hogy nagy, de azt nem tudtam, milyenek is az eszközök pontosan.
Ezt Peti szivta meg inkább, mert hiába volt két oltári nagy csúszda, nem tudott rájuk felmászni, mert nagyjából egy métereket kellett volna átfognia ahhoz, hogy feljusson... Igy maradt szegénykémnek a homokozó és egy kis körhinta, amit közös erővel lehetett tekerni - ez utóbbi mondjuk vicces volt, élvezte nagyon. (Volt két zipline is, de most nem volt kedve hozzá, nem is értettem...) Amig Pipetta homokozott, mi Palikával felfedeztük a toddler részleget és sajnos meg kellett állapitanom, hogy Paja pont ugyanolyan, mint Peti: ha sorban állás közben jön valaki, lazán hátralép és előreengedi a tankarankákat, sőt, akár ott is hagyja az egész játékot és elkullog. Amikor Peti csinálta ezt, azt hittem, ez olyan félénk első gyerekes reakció, de most, hogy Palika is ilyen, kicsit beszartam, hogy én tehetek róla. Nem tudom elmondani, mennyire szeretném, ha a gyerekeim ki tudnának állni magunkért. De nem tudnak. Peti még most, öt évesen is shy és ahogy látom, Palika dettó. Komolyan, már annak is jobban örülnék, ha fellöknének másokat, ha elsodornának más gyerekeket, ilyesmi. De nem. Egyik sem. No mindenesetre délig maradtunk a játszón, 3/4 1 körül értünk igy haza. (Malahide 16 km tőlünk. Ilyen jó a dublini közlekedés haha.) A délután megint nehezen telt, hiszen T. ma is későn jött, mivel ma volt A Koncert, ami szerinte ráadásul szarul is sikerült, hát imádom az ilyet, komolyan... (Hétfőn fél 9 után jött, szerdán fél 10 után, ma meg szintén 8 körül. Tényleg, roppant szuper, amikor egész nap össze vagy zárva a gyerekekkel és a kutya sem nyitja rátok az ajtót, de még csak fel sem tudsz hivni senkit... (Anyuékkal sem tudtunk Skypeolni, jó volt, na.) Már nincs is lelkiismeretfurdalásom, hogy 6 héten át ő fogja lefektetni a gyerekeket keddenként, hát lássa már meg, milyen az, amikor pont a legrosszabb időben van totálisan egyedül és rá marad a fürdetési - lefekvés-előkészitési procedúra...) Hogy teljen a délután, ki akartam menni Poolbeg-hez, de mire Petit rábeszéltem, természetesen elkezdett ömleni az eső. Ilyen az én formám.