Oldalak

2015. augusztus 31., hétfő

No mig sül a kókuszos banánkenyér (rákattantam), leirom a hétvégét.
Jó volt. Szombaton délelőtt 11re mentünk Hugo party-jára, én elvittem Pipit, T. meg elvonult a Herbert Parkba Pajával. Amig Peti tombizott (háznál volt a buli, de nem maradtam, mert vissza kellett vinnem a Debenhams-os cipőt), én elautóztam Blackrock-ba és a Debenhams mellett beugrottam a Supervalu-ba vásárolni. Ebédre (még előző este készitett) csőben sült, rakott (?) zöldbabot ettünk, ami isteni volt, majd délután T. meg Peti takaritottak meg palit sütöttek, mi meg Palettával kiszaladtunk a tengerpartra sétálni (romantika, hurrá) és hoztunk a Tesco-ból virslit meg kólát a palacsinta bulihoz. Este T. pingpongozni ment, én pedig dühöngtem a menekülteket agyba-főbe szidó ismerőseimen. (Szégyen, komolyan, szerintem ha jönne egy Hitler kaliberű és őrültségű vezető, a magyarok 70%-a lazán benne lenne egy második Holocaust-ban. Nem jutok szóhoz, komolyan. Egyrészt, a Nép hozzállása akaszt ki (hogy lehet a menekülteknek telefonjuk meg márkás cipőjük - úgy bazmeg, hogy ha neked holnap menekülnöd kéne, te is az Adidast vennéd fel és vinnéd az iPhone-odat / miért nem a hajléktalanok kapják a támogatást - hirtelen most mindenki aggódik a csövesekért, eddig leszarták őket meg felgyújtották, most: jajj, miért nem nekik megy ez a pénz), másrészt meg megnéztem pár Hiradó videót és hát jézusom, ha ezt nyomja a közmédia, nem csoda, hogy az utca embere is retteg / utálkozik, hát egyértelműen megy az uszitás. Gyűlölöm ezt a világot és amellett, hogy megértem a rettegő lakosokat (azokat, akik pl a határoknál laknak vagy Pesten a pályaudvaroknál - a többiek jobban tennék, ha kussolnának, ha még az életben egy menekültet nem láttak...), hányok attól, hogy a Kedves Kormányunknak eszébe sem jut kommunikálni feléjük, hogy ezek az emberek át akarnak menni az országon, nem maradnának Magyarországon egy napig sem, ha tehetnék, inkább meglovagolva az alapból gyűlölködésre hajlamos magyar temperamentumot, csendben vannak vagy épp uszitanak, hogy ugye, ugye, milyen köcsögök ezek a meneküldtek, egyre agresszivebbek, egyre követelőzőbbek? (Mutasson nekem valaki egyetlen magyart, irt, angolt, lengyelt, európait, aki nem háborodna fel, hogy kvázi bürokratikus fogságban tartják egy országban...) És én elhiszem, hogy vannak a bevándorlók között gonosz, rossz emberek is, no de a magyarok között mindenki talpig becsületes, nem lop, csal, hazudik, kiskapuzik soha? Nem tudom, mit szólnánk, ha mondjuk Londonban köpködnének ránk az angolok, mondván biztos csak a segélyekből élünk és amúgy is a nők minden este a sarkon állnak - hiszen vannak ilyen magyarok, nem? Hogy esne, ha minden magyart egy kalap alá vennének? Áh, nem is húzom magam, felesleges. Mondjuk Orbán papa ezzel a húzásával tuti megpecsételte jó pár külföldön élő magyar sorsát. Ide menjünk vissza?! Azt tanulja a gyerekem, hogy akinek sötétebb a bőre, mint az övé, attól fosni kell? Hát hogyne. Az ember csak káromkodni tud, komolyan.)
Na mindegy, nem puffogok most már itt hiába, inkább visszatérek az eredeti témához: szóval vasárnap a Lullymore Heritage Parkban voltunk, ami egy szuper hely. Tényleg, nagyon-nagyon tetszett, el is határoztam, hogyha legközelebb jön valaki gyerekkel Dublinba, tuti ezt a helyet ajánlom majd neki, mert roppant jópofa és nagyon ir. Van minden, ami izgi: van pár ház / kunyhó, ami ilyen skanzen-szerűen bemutatja, hogyan éltek az emberek 6000 vagy 100 éve (de nagyon profi, ropog a tűz a kandallóban (igazi), hologrammal ki van vetitve egy mozgó és beszélő ősember a tűz mellé, ha belépsz egy helyre, megszólal a tájékoztató szöveg, de nem ilyen száraz, tudományos hangnemben, hanem mesélve, madárcsicsergéssel, apró zajokkal tarkitva, nagyon megkapó, tényleg), van nature walk, amit megbolonditottak azzal, hogy tündéreket kell keresgélni egy térkép alapján, van board walk (Peti: bordó?? de mi bordó?? board walk, nem bordó. hordó???), ültünk kisvonaton, ami körbevitt a parkban és volt egy nagy kültéri meg egy nagy beltéri játszótér, utóbbi az a puha szivacsos izé. Ja és mivel Irországban vagyunk, volt persze mini-golf is, pár háziállat, pónik, disznók, tyúkok, kacsák, libák, nyuszik, kecskék, barikák és egy igazi Tündérváros is. (Óriási, komolyan, imádom a helyet.) És a lényeg: láttunk egy igazi compostariumot! Peti odáig volt... 11re értünk oda, fél 3kor indultunk haza és egy percet sem unatkoztunk. Ha Palikának nem kellet volna aludnia, még tudtunk volna maradni, mondjuk piknikezhettünk vagy labdázhattunk volna. (Igy csak ebédeltünk: sült krumplit kolbásszal, haha, hát itt ez a fast food, nem a lángos.) 4re értünk haza, innentől készültünk a sulira, pakolásztunk, mostunk, rendet raktunk és hasonlók.        
No, hát mégis csak sikerült pozitivan zárnom ezt a bejegyzést (és ezt a nyarat), éljen-éljen. Szép volt fiúk.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése