A hétvégénk cseppet kettősre sikerült, a szombat pocsék volt, a ma egész okés, sőt, jó. No szóval.

Szombaton délelőtt játszóztunk (mi más?), még hozzá a Merrion Square-en. Jó későn indultunk, 3/4 11-kor, mert mindenki (= a két Bika) tötyörgött, én meg már agyvérzést kaptam Palikával (= a kis Bakommal), mert meséld már el egy frissen 21 hónaposnak, hogy ha már készülődünk két órája, miért nem indulunk valamerre az istennek sem... A csigulás mellett a cél meghatározásán is felhúztam magam: T. ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy menjünk a magyar boltba, mert csak gulyáslevest ebédelni vérciki, kell utána fagyasztott szilvásgombóc. (Ez egy "fontos" vitapontunk: számomra édes a reggeli lehet meg az uzsonna, az ebéd az S Ó S és pont, ő meg simán ebédelne császármorzsát vagy diós tésztát is akár, magában, hát jézusom, fúj, borzongok.) No szóval puffogva mentünk játszózni (Peti hálistennek meggyőzte T-t, hogy ő fresh levegőn akar lenni, nem vásárolni), majd miután egy fitying aprónk nem volt, hogy parkolni tudjunk, T. elment pénzt váltani, mi meg kiszálltunk játszózni a két gyerekkel. (Isteni volt, tényleg, Peti percenként orditozott utánam, én meg visszaorditoztam, hogy maradjon csendben, mert mint látja épp Palikát mentem meg önmagától, nem tudok odarohanni hozzá, miközben Paja két méterről zuhanna le minden másodpercben, ha nem állnék alatta, szóval szuper volt, élveztem, tényleg, na...) Kb 45 perc játszózás után, 3/4 12kor beszálltunk a kocsiba, hogy irány haza, majd ebéd, Palika altatás, ihajj-csuhajj - de T. persze nem  felejt, reménykedve kérdezte, hogy akkor mehetünk-e már végre a magyar boltba (tiszta fia, szó szerint, vajon kitől örökölte Peti ezt a nem adom fel soha hozzáállást, no mégis?) és mivel én meg olyan vagyok, mint a vaj, rábólintottam, hogy hát peeersze, menjünk csak a magyar boltba, jobb a békesség, bár igy 1-re értünk haza, de sebaj. Mivel ebédnél megint jól összevesztünk, Palika alvásidejét tüntetőleg alvással töltöttem én is, addig sem beszélünk, majd mikor felkelt az úr, felkeltem én is és le vagytok ti ejtve alapon elmentem a Dundrumba venni Petinek téli kabátot. (T. életében először elvitte mindkét gyereket a Herbert Parkba... 21 hónap alatt először vitte el mindkettőt. Csak szólok. Durva, nem?) A Dundrumban amúgy megint nem volt túl jó: célirányosan a H&M-ben kezdtem, felkaptam egy kék kabátot, €30, szuper, beállok a sorba, végigvárom, majd fizetnék - és meglátom, hogy a bankkártyám nincs a pénztárcámban, hiszen délelőtt amikor a parkolási mizéria volt, odaadtam T-nek, hátha talál kártyás parkolóautomatát... Azt hittem, szétdurranok. Mivel csütörtökön eladtam a terhes kabátomat, pont €30 volt a pénztárcámban, igy tudtam fizetni, de mivel a Dundrumban fizetős a parkolás, azt illetően bajban voltam, apróm ugyanis semennyi nem volt. Az őrangyalom valószinűleg ezen a ponton megsajnált, mert a táskám mélyén hosszas kutatás után találtam €2-t a sok felesleges cumó mellett, igy épp ki tudtam fizetni a parkolást anélkül, hogy koldulnom kellett volna, de hát érted, ott voltam egy fillér és bankkártya nélkül egy bevásárlóközpontban, mikor se kenyér, se tej, se semmi nem volt otthon... Láttam a parkolócetlin, pontosan 25 percet töltöttem "vásárlással", az egész kis különutam igy 55 percre hágott háztól házig, (én igy megyek világgá, szánalom, mi?), hát mi ez, ha nem röhej... A nap egyetlen fénypontja volt, hogy elkezdtem olvasni a Mesepszichológiát és hogy Pipi egész nap angyalkaként viselkedett... (Nem is értem, most, hogy Palika gárgyult meg, Petin úrrá lett valami fensőbbséges jókisfiúság, szófogadó, rendes, csendes, aranycsillag, puszpusz.)
A rettentőborzasztó szombathoz képest, a ma jelentősen jobb volt, sőt, mondhatom, hogy kifejezetten jó kis napunk volt. Délelőtt a Kukacos játszón nyitottunk, majd amig Palika aludt, T. elment a Nutgrove-ba venni magának pár dolgot (meg hozott Petinek is egy macinacit, mert egy darab mackója volt már csak csóri gyereknek, ami még takarta a bokáját). Mikor Paja felkelt, felkerekedtünk és elmentünk Timiékhez sütizni. Kicsit tartottam ettől a talitól, T. igen hangulatember, nem tudtam, mennyire lesz nyitott, barátságos, beszédes meg attól is fostam, hogy majd Peti megkettyen, de hálistennek mindketten jó arcukat hozták, egész sokáig ott voltunk és jól is éreztük magunkat, hurrá, vannak új barátaink haha.
És még két dolog a hétvégéről: egyrészt rádöbbentem, hogy Palika talán nem azért ilyen kis idegbeteg pár napja, mert kijött a 17. foga (és a maradék 3 is mocorog), hanem mert közeleg a drágalátos Terrible Two... Óriási pálforduláson ment át amúgy Paja a héten, nem is akarok róla irni, kétségbeejtő. Másrészt, megőrülök, úgy fáj a fülem. Olyan, mintha egy nagy lufi lenne benne, feszit, nyom, néha szúr és viz-szerű cucc folyik belőle... Ha lehajolok, még rosszabb, zúg, recseg, pattog, szörnyű. Igy sajnos a kis youtube tutorial-okat sem tudom hallgatni mostanság, jajj, hát mi lesz igy.              
No mindegy, ez van, igy vagyunk épp, gyere jövő hét, gyere.