Két negativ hir is utolért tegnap:

• Egyrészt Palikának hasmenése van, de keményen, kb óránként kell pelust cserélni neki tegnap délután óta, szegénynek már totál piros a feneke és már előre visit, ha mondom neki, hogy no menjünk új pelóért. Éjjel be is lázasodott, reggelre 38,5 volt a láza, most csak hőemelkedése van, no de ennek sem örülünk. 
• Másrészt az elvileg szeptemberre hirdetett REBT kurzus, amit áttettek novemberre, végül elmarad, mert nem volt elég jelentkező. Totál elszomorodtam, újult erővel lángol a mi lesz velem kérdés, baromira stresszel a dolog.

Tegnap amúgy voltunk sörözni Arturékkal, na az jó volt, csomót röhögtünk, sajnos legközelebb max. december végén tudunk találkozni gyerekek nélkül, kár.
Ami volt még, hogy elkezdtem tornázni, lefotóztam a fenekem meg a combom (nem röhög), mert kiváncsi vagyok, mi fog változni mondjuk egy-két-három hónap múlva. Nem erőltetem túl magam, direkt apró célokat tűztem ki az edzést illetően, a lényeg, hogy három hónapig kitartsak és minden nap tornáztassam a legproblémásabb részeimet. (Nem is irtam talán, pénteken voltam úszni, tök jó volt, onnan a lelkesedés.)
No megyek, elsirom magam az álláshirdetéseken.*

* Igyekszem eljutni egy recruiterhez minél előbb, bár semmi kedvem, de T. ragaszkodik hozzá, hogy onnan induljunk. Nekem azért nem tetszik az irodai, full time munka, mert egyrészt hányok az üzleti világtól, nem látom át, hogy tudnánk mindketten 9-6-ig munkát végezni rokoni besegités nélkül, mert mi van, ha teszem azt beteg lesz az egyik vagy másik gyerek, T.munkája ugye túl fontos, ő nem fog tudni itthonról dolgozni, nekem viszont nem fognak szabit adni kapásból, ráadásul sok helyen nincs is fizetett szabi... Ha már fizetés, ezerszer nyafogtam már, hogy ahová felvennének (HA felvennének, szerintem sehová sem vennének fel, mert ir referencia, előzetes ir tapasztalat hiányában nulla az esélyem, de mindegy) szóval azokra a munkákra, ahová egyáltalán van 1%-nyi esélyem bekerülni, az éves fizetés 22000 maximum, az havi 1830 bruttó, ami pont a két gyerek elhelyezésének ára havonta... (Specifikus munkákra, amik valamiféle különleges szaktudást igényelnek és igy többet is fizetnek, nincs reményem, mert semmi különlegeset nem tudok, általános munkatapasztalatom sincs sok, béna vagyok, na.) Szóval ááááááá, reménytelen az egész, csend, hó és halál.