Ééééés 2016.
Az év első napján (what a surprise!) egész nap ömlött az eső. De egész nap. Szakadt. Délelőtt itthon voltunk, próbáltuk eltölteni a délelőttöt (még mostam is, pedig tudom (gondolom) nem illik, mert akkor egész évben mosni fogok, de szerintem ezt már igy is, úgy is buktam, mindenképp mosni fogok 2016-ban IS, mint mindig, hát ez van), délután pedig randink volt Arturékkal. A Leisureplexben találkoztunk 6-kor, ahol bowlingoztunk két kört (egyszer 3., egyszer 2. lettem, óóóójeeee), majd utána visszacsorogtunk a Waterlooba vacsorázni. Sosem ettem még pubban, épp ezért nagy meglepetés volt számomra, hogy meglepően jó volt a kaja: T. egy nagy burgert kért, én pedig bár filóztam az irish stew-n (sosem ettem még Irországban Irish Stew-t étteremben, szégyen), végül a biztos fish&chips-re mentem rá, ami jó választásnak bizonyult, mert isteni volt. Negyed 12-ig fárasztottuk egymást a pubban, ezalatt ettünk is, ittunk is (megkóstoltam a vodka-narancsot is - no hát azt hittem, sokkal erősebb, de nem, gyengusabb volt, mint egy sör), majd mivel autóval voltunk, fél 12-re már haza is értünk. (Tudunk élni, csak igy is maradjon ez egész 2016-ban!)

Másodikán, azaz szombaton, Palika 2 éves lett. Délelőtt amig Nagyi levitte a gyerekeket a Herbert-be sétálni (nem játszózni, mert az már elsüllyedt a belviz miatt), mi T-vel elmentünk a Tesco-ba vásárolni meg szerezni egy kis tortát. (A karácsonyi sütés-főzés után semmi kedvem nem volt tortán agyalni, sajnálom, nem hiszem, hogy Paja emiatt pszichológushoz fog járni, én is mindig bolti tortát kaptam a szülinapomra és még most is itt vagyok - no, mentegetőzés vége, ez van.) Vásárlás előtt T. elvitt amúgy Seapointhoz is, ahol megnéztük a tajtékos tengert idén először. Paja alvása alatt Nagyi bement a városba nézelődni, majd mikor 4-kor hazaért, Palika felébredt és kezdődhetett az ünneplés. (Sajnos előtte volt nagy sirás-rivás, hiszti, veszekedés, mert T. már túl régóta volt itthon, Peti akart nézni egy rövid rajzfilmet Palikával, de T. nem engedte, hogy azt nézzék, amit Peti akar, mert szerinte béna rajzfilmet ne nézzen már a gyereke (Shimmer & Shine), ezért benyomott egy Kisvakondot, amire persze az amúgy is izgatott Peti (nem mondta, de látszott rajta, hogy zavarja, hogy Paja a szülinapos, többször emlegette, hogy ő miért nem kaphat valami apróságot, miért csak Palika kap ajándékot) behisztizett és magán kivül orditani meg fetrengeni kezdett, ami egyébként nagyon nem jellemző rá, ezelőtt talán nyáron akadt ki ennyire nagyon, T. meg szintén bevágta a durcát persze, hogy már pedig vele egy kis pisis igy ne orditozzon... Remek volt a hangulat, na. Hogy csituljanak a kedélyek, bekisértem Petit a szobájába, nyugodjon le, ott két perc alatt megbékélt, de mikor kijöttünk újra és láttam, hogy T. még mindig meg van sértődve, legszivesebben megráztam volna, hogy észhez térjen, hogy bazzeg ez egy 5 éves gyerek, akire te, mint szülő igenis nem sértődhetsz meg vagy legalábbis nem tovább, mint a gyerek, mert te vagy a felnőtt, neked kell okosabbnak lenni (és ez persze nem egyenlő azzal, hogy mindent meg kell neki engedni). Egyébként ezt sosem értem T-ben, hogy apróságokon minek vitázik, veszekszik Petivel? Hogy mit hallgassunk autózás közben pl. Basszuskulcs nem tökéletesen mindegy? Ilyen szarságok miatt tényleg érdemes vérre menő vitákat folytatni? Néha úgy érzem, hogy ez ilyen dominanciaharc kettőjük között, ki a nagyobb him. Totál röhej az egész szerintem. Nagy dolgokban vitatkozzunk, kössük az ebet a karóhoz persze. De ilyen kis marhaságok miatt, hogy mit hallgassunk, mit nézzünk a TV-ben érdemes konfliktusba keveredni? (Természetesen nem arról van szó, hogy Peti horrorfilmet vagy pornót akart volna nézni...) Eh... És persze jött, hogy persze, mert én mindig konfliktuskerülő vagyok (tény, bár ezt én inkább úgy mondanám, hogy nem vagyok konfliktuskereső) és különben is mindig mindent megengedek Petinek (ez meg nettó hazugság, szegény gyerek igy is sok dologban jóval leszabályozottabb, mint más 5 éves). No hát igy indult az ünneplés, vidám volt, tényleg...)        
A lényeg persze Palika volt, aki a problémákból teljesen kimaradva élte tovább kis életét, mintha mi sem történt volna. Miután megettük a tortát (epres cheesecake volt, nem volt túl jó sajnos, pedig szép volt), megajándékoztuk a kis 2 évest (kapott egy mágneses rajzolót, Nagyitól meg egy kis piros rugós autót) és mivel Nagyi Pipire is gondolt, ő is kapott valamit, egy vicces, vizzel kiszinezhető könyvecskét* (nagyon profi, sosem láttam még ilyet, majd lehet lefotózom, tényleg menő). Az este további részében vacsoráztunk, fürdettünk, altattunk, majd a nap levezetéseképp megnéztük Michael McIntyre karácsonyi műsorát (szar volt) és a Father Ted ünnepi epizódját (jó volt, nem is emlékeztem már rá, pedig láttuk már).
Bár a vita nagyon nem hiányzott, alapvetően azért jó nap volt ez a másodika, annál is inkább, mert boldogan konstatáltam, hogy még csak 35 éves vagyok, de már van egy 5,5 meg egy 2 éves gyerekem, hurrá.

*

Igy néz ki kiszinezve