Hömpölyög el az idő, jaj, iszonyat, hogy telnek a napok, sirok. Tegnap Pipi nem volt suliban, mert reggel nagyon csúnyán köhögött és mivel T. fél 3kor feküdt, szerette volna, ha én viszem Petit suliba, ő meg nem rohanva, kényelmesen besétál dolgozni, de mivel én is alig aludtam éjszaka, mert tiz percenként arra ébredtem, hogy bazzeg, nem hallok semmit (nem akarok róla beszélni, már megint a rühes fülgomba, szégyen, egy napig viszketett a fülem, egy napig kicsit fájt, harmadnapra meg megint bedugult - november óta harmadszor, unom, unom, unom*), épp kapóra jött, hogy Peti köhögött, hát úgy döntöttünk, hogy itthon marad és khm kifekszi a betegséget.

Az egész nap henyélünk terv persze nem sikerült, mert egyrészt semmi nem volt itthon (kenyér, szőlő, ilyesmi) és vásárolnunk kellett, másrészt meg csütörtökön kaptunk egy papirt a suliból, hogy másnapra jelezzünk vissza, mikor szeretnénk szülőire menni** és hát ugye ezt a cetlit is vissza kellett juttatnunk a suliba... 10 körül felkerekedtünk hát és elsétáltunk a Tesco-ba, vettünk néhány alapvető cuccot (kenyeret, szőlőt), majd elgyalogoltunk a canal partjára nézelődni kicsit, hazafelé pedig beszaladtunk a suliba és leadtuk a papirkát, hurrá, ez is megvan. (A fotók Patrick Kavanagh szobránál készültek, Palika csak lesett, hogy ez mégis mi vagy ki, szegény Pipi meg bár tartotta magát, de azért látszott rajta, hogy nem örül, hogy itt pihentünk meg (máig fosik a szobroktól, kis drága.))
Délután biztos, ami biztos rendeltem a Tesco-tól egy nagy adagot (ma szállitják 4-6 között, el ne felejtsem), majd sütöttem valami borzalmat (ezt annyira nem értem, van egy recept, szó szerint követed és valami totál szar lesz.. nagyon mérges voltam, mert rengeteg drága alapanyag került bele (darált mandula, étcsoki stb) és vagy ezer évig kevergettem, mert sok-sok hozzávalóból állt és mégis ócska lett) és innentől kezdve estig nonstop pakoltam, mosogattam, morgolódtam. Mikor megjött, T. nekiállt palacsintát sütni, igy legalább a vacsora ki volt pipálva, ez is valami.
Ma, bár Peti még mindig köhög, délelőtt elautóztunk a Windy Arbour-os játszóra, majd miután ebédeltünk (még tegnap elkezdtem főzni egy nagy kondér borsólevest, ma meg már csak be kellett sűriteni), Palikát letettem hunyni és most épp csendespihenő van, T. zenél, Peti meg Legozik, édes élet lenne, ha hallanék mindkét fülemre.   

* Kedden 10re kaptam időpontot a Medicus-ba, megyek vissza a lengyel nyanyához, mossa ki megint a fülem, brühühű.

** Ez egy röhej megint. Év elején nem volt szülői ugye, erre a februárira gyúrtunk, jajj, de jó, jó kis közös beszélgetés, miegymás - ahhha, fél óra lesz, fél óra! Be kellett jelölni, mikor akarunk menni, február 10 vagy 11 és 2-fél 3ig, fél 3-3-ig, 3-fél 4ig vagy fél 4-4ig. Nesze neked. Aki dolgozik, vegyen ki szabit. És egyébként is. Fél óra csessze meg. Már csak röhögni tudok.