A hétvégénél hagytam abba. 

Szombaton nagyon szép időre ébredtünk, ezért bevállaltam egy nagy programot, elmentünk a Powerscourt Waterfall-hoz. Peti ugyan kicsit fosott, hogy úgy járunk, mint nyáron, amikor ledőlt az útra egy fa és csak kerülőúton jutottunk haza, át az erdőn, de meggyőztem, hogy nem lesz gond. Mázlink volt, mert mire odaértünk, még mindig gyönyörű volt az idő, pedig általában az van, hogy bár Dublinban süt a nap, Wicklow-ban esik, de hálistennek most nem ez volt: itt is, ott is csodálatos napsütés volt. A játszótéren kezdtünk (hol máshol?), majd mikor meguntunk a homokozást és az ásást, lesétáltunk a vizeséshez, ami olyan bővizű volt ezúttal, mint még soha. A viznél készitettünk egy csomó fotót, a gyerekek pózoltak, a viz robajlott, nagyszerű volt, na. Mikor visszagyalogoltunk a játszóhoz, a fiúk rájöttek, hogy éhesek, úgyhogy szokásunkhoz hiven vettem nekik egy zacskó sült krumplit, amit egy padon ülve szépen el is rágcsáltak. Fél 1 körül indultunk haza és bár nagy volt a kisértés, hogy menjünk tovább Glendalaugh-ba, mert ilyen szuper időnk ősszel többet nem lesz Wicklow-ban, végül hazamentünk, hogy Paja nyugiban aludhasson az ágyikójában, ne a kocsiban nyomorogva szunyáljon Glendalaugh-ból hazafelé. Bár este meccs volt az Avivában és ilyenkor ugye gázos autóba ülni, én azért bátor voltam és elugrottam a Merrion Tescoba vásárolni 6 körül, mert úgy éreztem, kéne még egy-két dolog a szegény gyerekeknek összekészitett kis cipősdobozba.

Vasárnap laza napunk volt program szempontjából: délelőtt Anyuék elvitték Paját a Herbert Parkba, én pedig Pipivel elugrottam a Dealzbe még venni ezt-azt a már emlitett cipősdobozba... Délre szülinapi party-ba voltunk hivatalosak: Anish, Peti egy kis indiai osztálytársa 6 éves lett. Mivel háznál volt a buli egy 10 nm-es nappaliban és igy elég nagy volt a káosz, nem akartam elmenni a helyszinről, szóval mire 2-re vége lett a party-nak, azt hittem szétesik a fejem a nyüzsitől. (17 gyerek volt, csak mondom.) Fél 3ra értünk haza, megebédeltem és hiába dőltem le egy órát, mikor felkeltem, még rosszabbul voltam, mint előtte, úgyhogy délután már nem mentünk sehová, vártunk a másnapot. (Ja, a délutánt a kinőtt gyerekruhák elpakolásával és válogatásával töltöttem (szakadt, kidobandó / elajándékozandó / eladandó / Palikának félretett), bahhh megesznek minket a cuccok.)
Hétfőn még mindig elég furcsán voltam: fájt a szemem és igy a fejem is, úgyhogy mivel én vittem Pipit suliba, hogy leadhassam az ajándékos cipősdobozt, szégyelltem magam rendesen, hogy hiába a hétfő, úgy nézek ki, mint egy zombi, aki egész hétvégén ivott. Mivel Apu sem volt túl jól, nem terveztünk nagy programot erre a délelőttre: csak a Kuflis játszótérre autóztunk el, hogy Paja bemutathassa a zipline-os tudományát. Délután - mivel Paja megint korán kelt (rászokott arra, hogy 2 után alszik el és 3kor már fenn van, pffff) -, elmentünk kicsit sétálni kettesben a környéken, majd hazajöttünk és két magyar csaj elvitt pár ingyen felajánlott gyerekcumót. Ennyi volt a nap, hello.

Kedden, mivel nagyon rég jártunk északon, Howth-ra vittem el Apuékat, akik nem fogják elhinni, hogy szokott itt rossz idő is lenni, mert csodák csodájára megint gyönyörűen sütött a nap. A kikötőnél kezdtünk, sétáltunk kicsit a hajók között, majd átmentünk a játszóra, ahol már nagyon kellett pisilnem, úgyhogy átgurultunk a másik kikötős részhez és elintéztük az elintéznivalót. Mivel ekkor már fél 12 volt, még felmentünk a Cliff Walk elejéhez kocsival, lenéztünk a városra és a kikötőre, készitettünk pár fotót és indultunk hazafelé. A bonyibb úton mentünk haza, tehát megkerültük a félszigetet vagy hogy mondjam, hogy útközben megállhassunk a Summit-nál, ami nagyon szép kilátást nyújt a tengerre és sosem találjuk meg, de most hipphopp meglett, de Instagramra alkalmas fotót onnan nem tudtunk csinálni, mert a nap iszonyúan becsillogott és egyébként is valami furcsa köd szállt a vizre, úgyhogy alig lehetett látni, hol a tenger és hol az ég. Délután, mivel ez volt Apu utolsó délutánja nálunk, elsétáltunk a Herbert Parkba, majd 6 körül - már vaksötétben - hazaballagtunk.

10.45

10:30

Ma, mivel Apu már be volt sózva, nem mentünk messzire, csak a Blackrock Parkba vittem el a csapatot, ahol először borzalmas időnk volt, óriási szürke felhők tornyosultak felettünk és elkezdett esni valami havaseső-szerűség is, de mikor némi játszózás és séta után hazaindultunk, már újra ragyogóan sütött a nap, ahogy azt már megszokhattuk ezen az őszön. Apu némi búcsúzkodás után az 1-es Aircoach-csal indult el a reptérre (szipp) és mivel Anyu elkisérte, egy hét után újra én mentem Palikával Pipiért a suliba. (Kedd óta Anyu hozta haza Petit, igy Paja már 3/4 2 körül elvonulhatott aludni.) Petiék amúgy ma kirándultak, az Imaginosity-ben jártak megint. A suli utáni "játék" egyébként továbbra is botrány: Hugo anyja "megnyugtatott", hogy ez olyan fiús dolog, de én konkrétan sirni tudnék azt látva, hogy ezeknek a gyerekeknek az a játék, hogy lökdösik, húzkodják, rángatják egymást vagy esetleg a földön fetrengve birkóznak. Valamit nagyon szeretnék tenni az ügyben, mert baromira zavar, de eltiltani nem szeretném Pipit a barátaitól persze, úgyhogy meg vagyok lőve, ilyenkor mi a penna a teendő. Ő maga sosem kezdeményez verekedést, ő nem húzza senki kabátját, nem lökdösődik, de ha vele teszik ezeket, akkor persze visszalökdös, visszarúg, visszaüt. Ha valaki legozgatna az udvaron, nyilván leülne mellé csendben játszani, de mivel a jómadár barátai ilyen iszonyú vadak, ő pedig velük szeretne játszani, nem marad más, mint ez az idióta agressziv "játék", ami szerintem baromira nem játék. Holnap lesz Parent - Teacher meeting (10 perc one to one beszélgetés az osztályfőnökkel - hivatalosan ennyit beszélsz a tanitónővel egész évben, nincs több szülői), szeretném felhozni ezt a témát, de látom előre, hogy az lesz, hogy hááát, ők nem tudnak tenni semmit, mert ha Peti a vad gyerekekkel akar játszani, akkor ez van, tűrje, hogy bántják, ha unja a vadulást, keressen más játszótársakat. No igen, nyilván, de ez az, amit nem tesz, mondván neki Hugo meg Matilda a barátja... Ehhh, nehéz ez. És még Apu is elment.