Jaj hát isteni napunk volt ma, imádtam. Jó sűrű volt, de ahhh, hát ez az élet...
Délelőtt 9-re mentünk a Herbert Parkba, mind a négyen, mert sportnap volt Pipiéknek. Tavaly csak én voltam a két gyerekkel, videóztam, fotóztam, Palikáztam, most T. videózott, én meg Palikát istápolgattam, el sem tudom képzelni, tavaly hogy csináltam ezt egyedül, most 5 képet sikerült lőnöm Petiről és hello. Isteni idő volt, már reggel 9kor rövidujjasban nyomultunk (!), végig tűzött a nap és ezúttal nem éreztem azt a kis szokásos borzongást sem, amit mindig szoktam itt, még a legnagyobb melegben is, mert ha lengedezett is a szél, az is meleg volt, simogató. Mivel T. videózott és igy felügyelte Pipit (ez vicces, hiába a suli szervezte a sportnapot, kötelező volt ott lenni minimum egy szülőnek, hogy övé legyen a felelősség, ha lesz valami, de érted, sokan kisebb gyerekekkel jöttek, mint én is tavaly, akkor úgy mégis hogy a fenébe tudna az ember vigyázni a kordonokon belül ugráló nagyobb gyerekére...?), na szóval én úgy 3/4 10 körül feladtam a kukkolást és elsétáltam Pajával a Lolly & Cooks nevezetű túlárazott sütizőbe és vettem magamnak egy kávét meg egy muffint, mert reggelizni nem volt időnk ugye. (Itt volt egy iszonyú kinos jelenet: egy fickó vett két kávét, én épp nyugiban öntöm bele az americanomba a tejet, mikor egyszer csak hallom, hogy bámmm: ahogy szerencsétlen ki akart menni, hát nem ott próbált kijutni, ahol nem volt ajtó?? Nekivágódott az üvegnek, mint a gyalogbéka, a két kávé persze repült mindehova a kezéből, jól le is forrázta magát szegény, esküszöm, már én éreztem magam szarul, annyira ciki volt az egész jelenet. Nem is káromkodott csóri, annyira ledöbbent, csak próbálta letörölgetni magáról a kis kávéját, jajj, de rossz, hogy ezt végig kellett néznem.) A kis sütikitérőnk után visszasétáltunk Petiékhez, akik épp tizóraiztak, majd miután a napon már meg akartam halni, elindultam keresni valami árnyékos részt, ahová végre leterithetjük a takarónkat és ücsöröghetünk kicsit. 10 méter keresgélés után beleakadtunk Artúrékba, úgyhogy letelepedtünk szépen melléjük és részemről a fáklyás menet, innentől ettünk-ittunk buliztunk, mig az A csapat (vagyis T.) bőszen videózott a napon. Fél 12ig tartott a sportnap, utána még átsétáltunk a játszótérre Matildáékkal, Mariaékkal és Artúrékkal, de fél 1 után már nem birtuk a hőséget, szépen hazaindultunk ebédelni.
Képek:

Na de itt még nem volt vége a napnak... Hazajöttünk, rendeltünk egy pizzát, én kicsit összepakoltam, megebédeltünk és mig a gyerekek szöszmötöltek, T. meg én csendespihenőztünk (hahaha), majd 3/4 4-kor kaptuk magunkat és nekivágtunk a Google Summer Party-nak. Hát. Wow. Voltunk már több summer party-n (első évben, mikor voltunk, 2011-ben, emlékszem volt egy pár tollaslabda meg -ütő ledobálva itt-ott meg volt pár tekebábu is és ezzel véget is ért a gyerekbarátság, 2012-ben szerintem nem voltunk, mert Sydney-ben voltunk, 2013-ban szintén kihagytuk, mert Amerikában voltunk, 2014-ben hármasban voltunk Petivel (!), akkor már menő volt, 2015-ben ketten voltunk Petivel, az is király volt, tavaly sajnos elmosta az eső, nem mentünk), de idén... hát ez valami fenomenális volt. Eleve ragyogó időnk volt, 23-24 fok (!), ez Irországban kánikula, még este 6-kor sem kellett kardigán, sőt, izzadtunk, mikor hazaértünk 7 körül, de nem is ez a fő, hanem hogy annyi gyerekbarát program, játék és műsor volt, hogy csak pislogtam. 4-re értünk oda, kezdésre, de 7-ig végig sem tudtunk járni mindent, mert annyi lehetőség volt. (Vicces amúgy, mikor T. idekerült, 2008-ban, jóval kevesebben dolgoztak még a Cégnél és jóval fiatalabbak, eltelt 9 év és oké, még mindig sok a fiatal, de azért már van rengeteg középkorú, családos ember is és eléggé eltolódott a hangsúly a bulihuligán stilustól a gyerek- és családbarátabb stilus felé... Mondjuk ez nekünk csak jó, hehe.) Na szóval miket is csináltunk. A fagyiskocsinál kezdtünk, kaptunk három 99-t kis csokirúddal, majd továbbandalogtunk a vattacukros-popcornos sátorhoz, ahol a vattacukorra ránézve a fiúk úgy döntöttek, inkább popcorn-t kérnek. (Útközben kaptunk két lufikardot.) Mivel a vattacuki-popcorn sátor mellett volt a szokásos gumicukor sátor, természetesen ott is felmarkoltunk egy-egy zacskó gumicukrot (van ezer tipus és ki lehet választani, milyet szeretnél), majd úgy véltük, ennyi talán elég is a rágcsából, nézzük, miből élünk. Az óriáskivetitőn futó rajzfilmekre a fiúk pillantást sem vetettek, a buborékfújó bohóc mellett is elmentek, sőt, a kézműves sátort is egy az egyben kihagyták, pedig ott fél óránként ment valami bábelőadás és bűvészkedés is, valamint ott volt a vadállatos fickó is, akit már láttunk Hugo buliján tavaly júniusban... Na de hogy miért is hagytuk ki ezeket: hát mert volt vagy 4 ugrálóvár a kézműves sátorral szemben és nyilván ezek jobban izgatták a gyerekek fantáziáját, csak úgy, mint a szalmabálák között futó kis porszivószerűség, amire rá lehetett ülni és csapatni, mint a nagyok. A trambulinos felugrós játéknál sajnos nagyon voltak, igy azt kihagytuk, de nem is volt gond, mert a Wild Air Run akadálypálya sokkal nagyobb poén volt... Az akadálypálya öt felfújt akadályból állt, amiken elvileg sorban végig kellett volna futni, de kölykök abszolút kedvence az ezer méter magas csúszda volt, amin legalább tizszer lecsúsztak egymás után. Miután kellőképpen meguntuk a csúszdázást, elmentünk kajáért: a fiúk sült krumplit kaptak chicken nuggets-szel (tészta lett volna ezen kivül), én meg egy fish&chips-et kértem (volt még két féle paella, mexikói csöves kukorica és "dressed fries" vagyis sült krumpli különböző öntetekkel). A kaja korlátlan volt, ami az italt illeti, a felnőttek két vouchert kaptak fejenként, egy voucher pedig vagy egy alkoholos italt vagy két soft drinket ért. (Mi tehát jól jártunk hehe, négy voucherért kaptunk négy vizet meg négy dobozos üditőt. Ja, a gyerekeknek korlátlan mennyiségben volt kis sportkupakos viz meg dobozos narancslé.) A kaját a chill out area-ban ettük meg: Peti volt a leglazább, ő függőágyban nyomta, mi hárman meg a fűvel boritott fotelekben... Vacsi után benéztünk a dj sátorba, majd mi Pajával felültünk a lovas körhintára. A magasból Palika kinézte, hogy lehet bowlingozni, igy a körhinta után az következett. A bowling mellett lehetett nyillal célba lőni (túl sokan álltak, hagytuk), volt masszázs meg vagy 2-3 olyan kis sátor, ahová végül nem mentünk be, szóval nem tudom, mi volt benn. Mivel ekkor már 6 óra volt, visszasétáltunk a Wild Air Run-hoz, ahol még párszor lecsúsztak a fiúk a nagy csúszdán, majd T. visszament a kocsihoz, nehogy leclampeljék, hiszen csak negyed 7ig szólt a cetlink. Mi komótosan, ráérősen mentünk utána, megnéztük még a kisszinpadot, ahol élő zene ment meg választottunk egy-egy tigris álarcot a két fiúnak, majd 6.40 körül búcsút intettünk a bulájnak. Valamivel 7 előtt értünk haza, szóval a napunk nem csúszott és hát mondanom sem kell, nem kellett altatni egyik gyereket sem hehe.
Képek: