Amikor az életünk már röhej kategória

Hétfőn bank holiday volt és mivel Palika egész jól volt, elvittem a Merrion Square-hez vidámparkozni, szegény ne rohadjon már folyamatosan itthon. Három dologra ülhetett fel, végre kicsit jól érezte magát, én mondjuk már kevésbé, mert iszonytató hideg volt, úgyhogy a három attrakció után siettünk is haza, ne fázzunk már meg még jobban. Petinek keddre elmúlt a láza, de biztos ami biztos ekkor még nem ment suliba, úgy megszoktuk már, hogy itthon van ugye... Szerdán már ment volna, DE és itt jön a de, reggel, mikor felkelt úgy fájt a lába, hogy nem tudott ráállni... (Nem, ez nem vicc, tényleg.) Újabb telefon tehát a GP-nek (ekkor már vagy €500 szaladt ki orvosokra február vége óta, csak mondom) és hálistennek dél körül tudott is minket fogadni valaki. Mivel én napok óta alig hallottam a jobb fülemre, de a Medicusos nőci épp szabin volt brühühü, két időpontot kértünk (€130 hussköszi), szóval két legyet ütöttünk egy csapásra: kideritettük, hogy fülgyulladásom van (antibio és orrcsepp), majd megnyugtattak, hogy Pipinél valszeg a transient synovitis-szerű dolog játszik be megint, ne izguljunk, megmarad, gyógyszer nem kell neki. Szuper. Mire kijöttünk az orvostól, Peti már elég fickós volt, ami jó, viszont újabb napot hiányzott a suliból, ami gááááz.
Csütörtökön - pénteken végre újra mehetett suliba (a lábfájása eddigre elmúlt szerencsére és a füle is okés volt), igaz, pénteken csak délig volt suli, hiszen tádáááám ez volt a húsvéti szünet előtti utolsó nap - legközelebb április 9-én mennek iskolába... (Csak jelzem, hogy márciusban 6,5 napot volt suliban! Eszméletlen...)
A hét megkoronázásaként az autó ablakemelője valahogy bekrepált, csikorgott-nyikorgott és néha megakadt, úgyhogy a hetet az autószerelőnél zártuk, aki hálistennek pár óra alatt rendbe kapta a dolgokat és végre nem kellett attól tartanunk, hogy egyszer csak menet közben lezuhan az ablak az ajtóba. 
A héten amúgy jó dolgok is történtek: kedden, március 20-án levágattuk Palika haját (életében először) és vettem virágokat (barkát is, aranyáron), kitettem a tavaszi dekort, hogy azt higyjük, hogy minden szép és jó, pedig nem. A fodrásztól hazafelé beugrottunk vásárolni a Lidl-be és a Dealzbe, ahol vettem pár húsvéti cuccot a fiúknak, akik délutánonként boldogan kézműveskedtek, hiszen kimenni annyira nem akartak a téli zimankóba...