Nonstop beteg

Komolyan olyan cifrát tudnék káromkodni most, hogy leolvadna a billentyűzet. Az, hogy október óta mindenki taknyos, az egy dolog, mindenki mindig az, ahol gyerek van a családban, ezt már megtanultam. De ami itt február eleje óta megy bazmeg, azt már lassan nem hiszem el.
Az állandó orrfolyás mellett - mert az alap ugye - azzal kezdődött a "sikerszériánk", hogy február elején Peti egyszer csak lázas lett, majd köhögött és fájt a torka... (Ezelőtt januárban volt beteg, amikor kihagyta Ivan party-ját, egyébként úgy elvolt.) Szóval a láza és a köhögés miatt kapott egy egy hetes Augmentin kúrát, végig is szedte, oké, azt hittük innentől sinen vagyunk. Ezzel párhuzamosan T. is beteg lett, torokfájás, köhögés, ugyanaz, mint Petinél. Oké. Ő is kapott antibiot nyilván. Elutazott Wroczlaw-ba és reméltük, hogy miután visszatér, addigra ő is és mi is jól leszünk. Aha. Mindig megdöbbenek milyen rohadt naiv vagyok még mindig. T. köhögése nem múlt el, mig Lengyelországban volt és Peti ugyan jobban lett, de Palika állandó laza orrfolyása egyszer csak bedurvult és sűrű lett, plusz ugye elkezdett ő is köhögni, hiszen nála az erős nátha mindig ilyen asztmás köhögéssé fajul, amitől persze éjjel nem tud aludni és órákat vagyunk ébren. Mivel volt már ilyen idén, nem vittem orvoshoz, elkezdtem adni neki a Ventolint, hátha az segit. Kicsit segitett is, pár nap után javult, kevésbé köhögött, hurrá. Ekkor már február végén jártunk, a változatosság kedvéért mikor mindenki elkezdett javulni, én lettem beteg, egy vasárnap ki sem tudtam kelni az ágyból: torokfájás, láz, köhögés. Mire jobban lettem, jött a Nagy Havazás, aminek az első napjai még nagy vidámságban teltek, a 4. napon viszont T. és Palika is elkezdett egyre durvábban köhögni. (Igazság szerint teljesen egyik sem gyógyult meg február eleje óta, csak javultak kicsit, de a hó után visszaestek és csúnyábban köhögtek, mint valaha.) Időközben Peti, aki egész jól volt két hétig, egyik este azzal jött ki a szobájából, hogy fáj a füle. Ezt még részletezem később, most csak a lényeget irom le: óriási fájdalmak és sikitozások közepette másnap estéig mindkét (!) dobhártyája perforálódott, egy csodás kétoldali középfülgyulladásnak köszönhetően. 10 napos Augmentin kúrát kapott megint, plusz orrcseppet, mert a fülébe ugye semmit sem szabadott cseppenteni. Ezzel párhuzamosan persze T. és Palika is egyre rosszabbul lettek, egyre rondábban köhögtek, aludni nem tudtunk már hetek óta. Mikor Petit visszavittem ellenőrzésre, Palika kapott antibiot és szteroidot, hátha jobban lesz. Jobban is lett, tegnap már egész jól aludtunk végre, alig-alig köhögött, DE (és itt jön, amitől felkötöm magam), 5kor átjött Peti, hogy lázasnak és érzi magát és tádáááám 39,3 - holott ma reggel vette be az utolsó adag antibiotikumát, amit ugye a fülére kapott! Most 3 óra, csak akkor van 38 alatt a láza, ha épp benn van a Calpol vagy a Nurofen és köhög, hogy majd' megfullad. A tegnap reggelt amúgy a VHI Swift Clinicen töltöttük T-vel, aki egyre szarabbul van szintén, mert éjjelente nem tud aludni a köhögése miatt, vörös a feje, mint egy gutaütöttnek és egyébként is, hulla gyenge. Ő is antibiot és szteroidot szed most, de nem tűnik úgy, mintha javulna...
Én még kitartok, nem fáj semmim, nem köhögök, de úgy érzem, nem birom. Február eleje óta mindig van, aki beteg, de leginkább mindenki az és szétvet az ideg, mi lesz T-vel már megint a kib*szott köhögése és láza miatt. (Plusz ugye mi van már Petivel: február eleje óta 17 napig szedte az antibiot és megint beteg.)
E-le-gem van!