Nézzük a Besúgót, úgyhogy valami egészen elképesztő érzésben úszom, mióta hivott a nagykövet, hogy nyilik egy új állás a nagykövetségen és épp most vannak Dublinban a londoni nagykövetségtől, úgyhogy be tudnék-e ugrani köszönni és bemutatkozni. Bár épp a reptérre tartottunk, mert Peti fennhagyta az Aircoachon a kedvenc széldzsekijét és sok munkával elintéztem, hogy megtalálják és mehessünk érte, a kért időponthoz képest egy órával később beugrottam a nagykövetségre "köszönni" és öt percben bemutatkozni.  

10 nappal később bekértek 12 féle dokumentumot (nem vicc, tényleg 12 félét), ezekből beadtam már 10-et, kettőre még várok, meg tulajdonképpen az eredményre is, hogy akkor most mi van, felvesznek-e a gazdasági osztályra (!) vagy sem. 

Egyik felem imádná, ha felvennének, mert végre fix állás, ráadásul irodai és közel is van (20 perc gyalog), de a másik felem retteg, hogy úristen, full time munka, mi lesz a gyerekekkel délutánonként és az iskolai szünetekben, mi lesz a nyárral (!), mi lesz a magyarországi utazásainkkal, ha évi 20 szabinapom lesz összesen és egyébként is, hát magyar nagykövetség, ahol ott vannak a drágalátos Horváth-ék és az egészet átitatja az Orbán a mi Atyánk szellem, jaj.