Június 11 - 16 - Én Magyarországon - part 1

Hát ez jó volt. Utoljára 2018-ban mentem valahova egyedül (osztálytalálkozóm volt novemberben), most meg ugye Apu elő-szülinapjára vettem ki némi szabit. (Azért nem az aktuális szülinapjára, június 26-ra mentem haza, mert május közepén, mikor vettem a jegyet, eszméletlen árak voltak még átszállással is június 11 - 16 kivételével... Azt, hogy közvetlenül hazamehetünk még egyszer valaha, kb már feladtam, a nyári árak most már €250 felett vannak per út per fő (plusz csomag plusz helyjegy), de a Lufthansa egész klasszul hazavitt összesen €168-ért, ráadásul ebben benne volt a 8 kg-s bőrönd is, ami 6 napra tökéletesen elég volt. Igaz, hogy Münchenben és Frankfurtban is volt 6-7 szabad órám, de sebaj, legalább ismerkedtem Európával.) 

Na szóval szombaton 10.30kor indult a gépem és mivel a reptér azt kérte, csak 7.30-ra értem a repülőtérre. Mivel lezárták a két terminál közti területet, T. valahol kidobott, onnan odacaplattam az épülethez, majd beálltam a boarding pass leolvasó sorba. 7.55-kor csoszogtam át a kapun, majd utána még fél órás várakozás után jutottam át a security-n, tehát összességében 55-60 perc alatt jutottam át az ellenőrzéseken. Mivel két héttel korábban volt, aki 5-6 órát állt sorba ezért, azt kell mondjam, mázlim volt, 1 óra sorban állás nem is rossz ir szemmel nézve. 8.30-10.30-ig odabattyogtam a kapuhoz, ittam egy kávét (ezt nem kellett volna, innentől vagy négyszer kellett pisilnem menni), nézelődtem és unatkoztam. A gép kb 20 perces késéssel indult, de hálistennek behozta a lemaradást, úgyhogy 1 után valamennyivel már le is szálltunk Münchenben. (Nem volt ám 3 óra az út, csak München már magyar időzónában van.) A müncheni reptér hihetetlenül steril és üres volt, a padló csillogott, a hangszórókból pedig kellemes klasszikus zene áradt, egészen odáig voltam, micsoda pihentető egy hely... Mivel volt több, mint 6 órám, nem használtam ki az egyben vett jegy előnyét, nevezetesen, hogy nem kell kimennem és bemennem az átszálláshoz, úgy döntöttem, kimegyek megnézni Münchent. Egy ideig kerestem a csomagmegőrzőt, hogy ne kelljen a kisbőröndöt húznom magam után, miután nem találtam, gondoltam nem vesztegetem az időm, inkább cipelem a cuccom magammal. A 2-es terminálról kisvonat vitt az 1-es terminálba, majd onnan ki tudtam sétálni a szabad levegőre, ahol egy nagy hangár-szerűségen átcaplatva felszállhattam a vonatra, ami bevitt a városközpontba. (Érdekes módon a németeknél a vonatokon is kötelező még a maszk, nagyon fura volt, már egész elszoktam az egésztől.) Kb 35-40 perc alatt értünk be München központjába, ahol leszállva nagyjából meggyulladtam, olyan meleg volt. A főtéren épp valami hepaj ment, szóval iszonyú tömeg volt, a környező kis kiülős helyeken millió ember evett, ivott, dumálgatott, kicsit el is anyátlanodtam a nagy tömegben. A Marienplatz-ról elsétáltam a Karlsplatz-ra, ahol volt egy nagy szökőkút, majd onnan át egy másik szökőkúthoz, ami a Botanikus kertben volt. Mivel eddigre már nagyon izzadtam és kicsit izgultam is, hogy nem érek vissza a reptérre, innen visszafordultam, vettem két perecet Anyuéknak (mégis csak a bajor perec az igazi haha) és szépen megkerestem a vonatállomást, ahol visszaszálltam a reptérre vezető vonatra. (Ja, a €9-s jegyet használtam ehhez a kis kiránduláshoz, vicces, hogy Dublinban a reptéri busz €9-ért összesen hazahoz, nem mászkálhatom át ennyi pénzből az egész országot...) Visszafelé már könnyebben ment a reptérre való bejutás, magabiztosan mászkáltam mozgólépcsőről mozgólépcsőre, nem lepődtem meg a terminálok között futó kisvonaton sem, azon viszont igen, hogy fél perc alatt átsétáltam a security-n mert senki nem volt... A dublini hirekhez szokott agyam el sem akarta hinni, hogy kész, ennyi volt az átjutás, dehát ez mégis csak Németország, nem Irország haha. A gyors security-nak köszönhetően több, mint 3 órát ültem még a reptéren, ami tekintve, hogy az egész szinte üres volt, nem is volt olyan nagy probléma. A pesti gép 20.20-kor, pontosan indult, igy 22.35-kor, időben le is szálltam végre a célállomáson, Budapesten.         

Kilépve a reptérről csodálkozva láttam, hogy se Anyu, se Apu nincs ott, csak Nagyi vár rám a kapuban - mint kiderült a tesómék kocsija lerobbant Dunaújvárosban, úgyhogy Apunak este 7-kor el kellett mennie értük, Anyu pedig taxival jött ki elém, de kicsit késett - hát ennyit az én nagy meglepetésemről... Apu éjfél előtt nem sokkal futott be, a körülményekhez képest egész nyugodtan, szóval kezdődhetett a móka.  

München