Hát megint eltelt 2 hét, lassan vége szeptembernek. A gyerekek belerázódtak a suliba, mi meg elvagyunk, mint a befőtt. Megint megkaptuk a hitelt (fél év után lejár a hitelkérelem, újra kell igényelni), T. kinézett már pár házat, pénteken kezdjük nézegetni őket - nem sok reménykedéssel... Egyrészt nagyon kicsi a kinálat, másrészt mi is válogatósak vagyunk: ne legyen túl messze Dublin 4től, legyen jó környék, legyen 3 hálós, kis kerttel, nézzen ki jól és legyen 450-500 ezer alatt. Hát ebből hogy úgy mondjam nincs túl sok, a kereslet meg óriási, már az is csoda, ha visszairnak, hogy megnézhetsz egy ingatlant. Gondolkoztunk azon is, hogy Magyarországon kéne inkább venni, sokkal olcsóbban, jobbat, na de nekünk a lényeg nem a befektetés, hanem hogy legyen hol laknunk ugye, mert ez a mostani hely meglehetősen ócska, két előnye van összesen, hogy van tető a fejünk felett és hogy szuper helyen van, minden más szar. (Pl most már a vizzel is van valami, tele van apró fekete izékkel, a landlord azt mondta igyunk palackos vizet, hát köszi... a fűtés továbbra is gyenge, fűtjük az utcát a francba, a mosogatógépből koszosabban szedjük ki a dolgokat, mint ahogy betettük, szóval isteni az életszinvonal...)
T. offsite hetét túléltük, csütörtökön éjfélkor jött haza, klassz volt... Novemberben lett volna egy hét Svájc is, felajánlotta, hogy menjek vele és amig ő dolgozik meg vacsorázik, én fedezzem fel a várost, de a napokban jött a hir, hogy jövő negyedévre tolják a bulit, szóval lőttek az extra világlátásomnak, nyilván. Végre sikerült amúgy eldöntenem, hogy egye fene, jelentkezem egy ECCE Level 6 kurzusra, amivel majd mehetek oviba dolgozni (már az is kész tortúra volt, mire kideritettem, hogy mehetek-e Level 6-re úgy, hogy nincs Level 5-öm, nem értem, mi a fenének bonyolitják igy túl ezt a dolgot, ááááh), de T. most kitalálta, hogy nyilt egy állás a csapatukban, pályázzam meg és ha nem jön össze, na majd csak akkor vágjak bele a tanulásba, de nem is tudom, 2-3 hónapot vártam a hülye nagykövetségre is, kell most ez nekem, nem lenne jobb hagyni az egészet és hipphopp elkezdeni a tanfolyamot inkább, tekintve, hogy az legalább érdekel? (Azt mondta, lehet a kettő egymás mellett is, mármint hogy megpályázom a munkát és ha esetleg felvesznek, nem baj, majd esténként tanulok, de mivel van két gyerekünk is plusz egy háztartás, amit vinni kell, nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Néha agybajt kapok tőle amúgy, annyira férfi szemmel nézi a dolgokat, nyilván a mosás-teregetés, a gyerekek minden kis hülye ügyeinek intézése, a bevásárlások, a rendrakások és a napi sütés - főzés az csak úgy megtörténik, ha most emellé hirtelen bejönne egy heti 40+ órás munka meg egy 1 éves tanfolyam, ahol vizsgázni kell meg beadandókat irni, hát nyilván a kisujjamból kiráznám... Beszélek neki nonstop az üvegplafonról, hogy vegye már észre, hogy neki a munka van meg a heti egyszeri közös takaritás vasárnap, minden másra ott vagyok én nyilván a háttérben: a ruhái kimosódnak, minden nap meleg ebédet kap, a gyerekek leckéje lazán kijavitódik, az ügyes-bajos dolgaik megoldódnak stb stb stb tehát nekem ne mansplaineljen már mindenfélét, mert nem egy szintről indulunk. Ha neki lejár a munkaideje 6-kor, még 7-ig dolgozik, mert lelkiismeretes, majd utána vacsorázik, de nincs rajta a háttér felelőssége abszolút. (Persze, nem dolgozom full time, nyilván én csinálom ezeket most, de ha én is teljes munkaidőben dolgoznék, képzelem, mekkorát nézne, hogy jéééé, mennyi láthatatlan munka van egy családban... Nem is tudom, máshol hogy csinálják, ahol mindkét szülő full time-os (külföldön élő anyukák a legritkább esetben dolgoznak full time, csak mondom, nem véletlenül), ezért is szeretnék part time munkát, de ha összejönne egy full time, hát tuti, hogy nem vállalnék be mellé egy tanfolyamot, max ha lesz takaritónőnk, szakácsnőnk és nanny-nk, ami ugye nem lesz haha...))
Na munkafronttól eltávolodva, jöjjön a szórakozás. Jó kis hétvégéken vagyunk túl, kifejezetten klassz volt mind a kettő. A kettővel ezelőtti szombaton Bray-ben voltunk görkorizni és fagyizni (az idő itt mondjuk gáz volt, megfagytunk konkrétan, megjött az ősz), vasárnap meg Howth-ra mentünk ki, végigjárni a Cliff walk-ot. Idejét nem tudom, mikor voltunk utoljára Howth-on, jó ideje nyaggattam már a társaságot, hogy menjünk, de mindig ellenálltak, mondván, hogy messze van, nincs ott semmi (na persze) és egyébként is menjünk Blackrock-ba (fúj). Utólag nem is értem, miért tiltakoztak, tök jót sétáltunk, a fiúk csináltak két videót is (egy percenként forditottak egyet a Rubik kockán és a végén összevágták egy rövid videóvá) és hát az a táj... Eszméletlenül gyönyörű, főleg napsütésben és hát nekünk pont sütött a nap rendesen, igazi vénasszonyok nyara volt azon a vasárnapon, előtte szétfagytunk Bray-ben, itt meg megrohadtunk, vicces volt. Bár azt gondoltam, ez a hétvége nehezen überelhető, mert szuperül éreztük magunkat, az előző hétvége talán még ennél is jobban sikerült, már ami a péntek-szombatot illeti. Hogy miért? Hát a társaság miatt... Először is, péntek este Laár András esten voltunk a Talbot Hotelben, Stillorgan-ben. A gyerekekre Artúr vigyázott (alig várták, hogy jöjjön, birják a stilusát, társasoztak, beszélgettek, megvacsoráztatta őket, ahogy kell), mi meg bulikáztunk kettesben. Az előadásra mondjuk külön mentünk, mert T. felajánlotta az egyik gitárját és az erősitőjét Andrásnak és érte taxi jött (!) negyed 6kor, én meg negyed 7kor indulhattam el csak - a saját kocsinkkal, de sebaj, jó volt ez igy. Már előadás előtt odajött hozzánk beszélgetni Laár András (nagyon aranyos volt, tök közvetlen, nem nagyzolós vagy felvágós, egy teljesen értelmes, kedves ember), szóval már ez megadta az alaphangulatot, de mikor elfogadta a meghivásunkat szombat délelőttre egy kis kirándulásra Killiney-ba, hát az nagyon menő volt. Maga az előadás is klassz volt, sokat nevettünk, jó volt végre kicsit elfelejteni a hétköznapokat, de utána alig vártuk, hogy másnap legyen, hiszen nem minden nap vihetünk egy ilyen illusztris vendéget kirándulni az Obeliszkhez... T. először azt javasolta, hogy én maradjak itthon a fiúkkal, ne nyomorogjunk a kocsiban, de végül sikerült meggyőznöm, hogy na ne, nem maradhatunk ki egy ekkora buliból, hiszen a gyerekek is imádják a KFT-t meg pár Besenyő Pista bácsis poént is ismernek. Fél 11re mentünk a hotel elé felvenni Andrást, felautóztunk a Killiney Hill-re és végigjártuk a szokásos körünket. Először a kis kávézóban ettünk valamit (rábeszéltük szegényt a scone-ra, hát nem volt egy nagy szám haha, de legalább a kávé jó volt), majd felsétáltunk a szép kilátáshoz, az Obeliszkhez és onnan le a parkolóba újra. Útközben sokat beszélgettünk zenéről, Irországról, az itteni életről, a Rubikozásról, nagyon cuki volt, ahogy mindenre rácsodálkozott és amilyen lelkesedéssel érdeklődött, imádtuk. Mivel ebédmeghivása volt egy Thai étterembe 1-től, Dun Laoghaire-n keresztül visszavittük a hotelhez fél 2 körül (nagy volt a dugó, na), telefonszámot, email cimet cseréltünk és kérte, hogy ha Pesten járunk, mindenképp látogassuk meg, szeretettel vár minket kis családjával. Óriási élmény volt ez a délelőtt, nagyon jól éreztük magunkat és úgy tűnt, neki is tetszett ez a kis kirándulás. Mivel délután Eszterékhez voltunk hivatalosak, ebédre csak egy gyors Boojum-ot nyomtunk le, majd sütöttem egy adag muffint és húztunk is Navan-ba. Fél 5-5 körül kellett volna megérkeznünk, ehhez képest fél 5kor indultunk el hozzájuk, amit kicsit ciki volt, de kimagyaráztuk a dolgot a délelőtti programunkkal. Jó rég nem találkoztunk amúgy Eszterékkel, még covid előtt, 2020 januárjában jártunk náluk utoljára, ami durva, tekintve, hogy előtte azért összejártunk normálisan. Na sebaj, ott folytattuk, ahol abbahagytuk, mi, a felnőttek jót dumáltunk, a gyerekek meg némi kezdeti szégyenlősködés után szintén megtalálták az összhangot, amit nagyon jó volt látni. Mivel Navan 1 órányira van tőlünk és az apukák nagyon akartak lőni (nem tudom, melyik lövöldözős játékot játszák), ott is aludtunk náluk, a gyerekek fél 11 körül (!), mi 1 körül, a fiúk meg 4 körül kerültek ágyba, szóval jó volt a buli. Masnap még együtt reggeliztünk, de dél körül hazaindultunk, mert nem akartunk tovább zavargászni, mégiscsak vasárnap volt már. Jól sikerült ez a nap is, tényleg, kifejezetten jól éreztük magunkat náluk, szóval ahogy mondtam, klassz volt a hétvége nagyon. Az egyetlen probléma az volt, hogy szombat éjjel iszonyúan elkezdett fájni a torkom, ami vasárnapra sem múlt el, sőt, majd hétfőre igazán lebetegedtem. Folyt az orrom, gyenge voltam, szétrepedt a fejem meg az arcom és úgy egy az egyben készültem a halálra. Hétfőn kb 4től ágyban voltam kedd reggelig, amikor is kicsit megerősödtem, de elkezdtem köhögni, mint egy tüdőbajos. Csináltam egy nyálas covid tesztet, majd elhánytam magam tőle, de hiába, negativ lett, pedig nagyon rosszul voltam a folyamatos köhögéstől. Most csütörtök van, keddet-szerdát végigugattam, éjszaka is köhögtem, az orrom talán már kevésbé folyik, a fejfájásom is elmúlt, de azért még mindig szarul vagyok, mert ha rámjön, nem tudom abbahagyni az irritáló köhögést, amint levegőt veszek, az piszkálja a torkom és azonnal köhögni kezdek, baromi rossz... Mondjuk most már úgy érzem, megmaradok, de na, kihagytam volna ezt a pár napot, főleg igy, hogy előtte milyen jó kis élményeink voltak.
T. amúgy épp Tallaghtban van, találtak még júniusban három kis polipot nála a vastagbelében, most szabaditják meg tőle, ha minden igaz, hát nem mondom, hogy nem izgulunk... (November végére kapott amúgy időpontot először, de hálistennek valaki lemondta az időpontját és mivel ő sokat pattog, betették a helyére.)
Ami amúgy még érdekesség volt szeptember második felében, hogy Palika járt egy Jumpzone party-ban, Abigail 9 éves lett; megjöttek a gyerekek ir útlevelei, hurrá; mi egyik este elhoztunk ingyen egy bicajt valakitől, de sajnos Petinek még túl nagy és mivel rossz az egyik féke, T. azt mondta ő nem szarozna a kicserélésével, hogy utána legyen egy nagy női bicajunk Pipinek (mondjuk hogy miért lenne baj az, ha női biciklije lenne, azt nem tudom), szóval most meghirdettem és várom, hogy valaki elvigye ingyen végre illetve egyik este voltunk egy gimi nyilt napján, ami sajnos annyira nem győzött meg, mint kellett volna. Oké, hogy van helyünk a St Conleth's-ben, na de az egy fizetős magánsuli és a jelenlegi helyzetben nem tudom, jó ötlet-e ott kezdenie Petinek a gimis éveket... Iszonyú pénz az oktatás (€6000 a tandij, de azon felül több száz euró még az egyenruha, kell nekik IPad, a könyvek szintén drágák, plusz a kirándulások, extra fizetnivalók, úgy €8000 ez most évente, mint a sicc és akkor még nem emeltek árakat... És nyilván, ha Peti odajár, Palikának is oda kéne...), lehet jobb lenne egy állami sulit találni neki... Jövő héten kezdődnek a jelentkezések, meglátjuk, meglátjuk mi lesz...
Hát ennyit szeptemberről asszem.
