Hihetetlen belegondolni, hogy még csak 12 napja jöttünk vissza Magyarországról. 12 napja még majd' 30 fokban pakolásztam a bőröndöket, a fiúk a Kresz pályás játszótéren bicajoztak - most meg az az érzésem, mintha otthon sem lettünk volna egy percet sem.
A suli 31-én kezdődött (30-án fél 12-kor érkeztünk haza, éjjel nyilván), szóval vicces volt realizálni, hogy két nyomott szendvicsen, két pogácsán és pár szelet rántott húson kivül nincs itthon semmi kaja, amivel a gyerekeket másnap útnak indithatom... Annyi mindent kellett észben tartanom utazás előtt, az, hogy legyen mit ennünk másnap teljesen kiment a fejemből. Végül reggelire Oreo-t kaptak, tizóraira és ebédre meg betettem nekik egy-egy pogit és biztam benne, hogy túlélik a napot fél 3-ig. (Túlélték.) A ruháikat ugyancsak izgi volt kikésziteni, imádkoztam, hogy ne legyen nekik túl kicsi az egyenruha - és be is jött, egész kulturáltan indithattam őket útnak szerda reggel, kb 9 órával azután, hogy hazarepültünk.
Peti tanárnője Ms Sheridan, Palikáé Ms O'Leary, egyelőre nem panaszkodnak, azt mondják egész aranyosak. Felirattam őket kedden suli után egy óra codingra (Palika) és dramara (Peti), igy jövő héttől keddenként fél 4-ig lesznek, a többi napon meg fél 3-ig, szokás szerint. Emellett Palikának marad a dob (szintén kedden sajnos, fél 5-től, szóval az a nap nagyon hosszú lesz neki), Petinek meg a zongora (szerdán 3/4 5-től). Ami a méreteiket illeti, Peti 148 cm és 39 kg (kis petite, ő az a kifejezetten jóképű, alacsony srác lesz a filmekből szerintem - ami mondjuk izé, mert csak a mai gyerekek ilyen óriások, basszus, az ő osztályában szinte az összes lány magasabb nálam - 12 évesek! ha 30 évvel hamarabb született volna, szerintem simán lehetne átlagos, mert én sosem voltam leghátul a tornasorban a 163 cm-mel, még gimiben sem, de ha most kéne suliba járnom, hát tuti, hogy a legutolsó 5%-ban lennék), Palika meg 139 cm és 33 kg (és ezzel bekerült az osztály Top 3 legnagyobb tagjai közé - pedig közel sem ő a legidősebb).
Ami a szociális életünket illeti, először is Peti éhgyomorra szeptember 1-re, suli utánra beszervezett egy Herbert parki játszózást, ahova úgy volt, hogy nem megyek és akkor végre egyedül elmehet a többiekkel lógni, de végül az egyik lány apukája bestresszelt és kitalálta, hogy csak akkor mehet a lánya, ha van ott felnőtt is, én meg nem tudtam nem-et mondani szegény kiscsajnak, hiszen mi lakunk legközelebb a parkhoz, tulképp ki tudtam velük sétálni, de hát na, azért nem volt ez egy szép húzás az apukától. Pipi azon felbuzdulva, hogy mehetett volna egyedül a parkba, egyik hétfőre megbeszélt egy találkát Hugo-val a Starbucks-ba, szóval suli után én hazaballagtam Palikával, ő meg oltári büszkén továbbsétált Hugo-val a kávézóba és vettek maguknak egy-egy frapuccino-t meg egy-egy sütit és mint az öregek a Muppet show-ból megbeszélték az élet folyását haha. (Telefonja amúgy továbbra sincs egyiknek sem, szóval a walkie-talkie-t vitte magával, ami azért valljuk be, elég vicces, de ez van. Sajnos a legolcsóbb sim kártya €15 / hónap vagyis 30 nap, szóval egyelőre agyalunk mi legyen, hogy szerezhetnénk egy buta telefonba sim kártyát neki, hiszen adatforgalomra nincs szüksége, mi csak azért vennénk neki egy régi tipusú telefont, hogyha kell, fel tudjon hivni minket és ha szükséges, mi is utól tudjuk érni, ha nagy ritkán elmegy Hugo-ékhoz vagy kerülővel sétálnak haza.) Ezen kivül mi van még... Brúnóék visszaköltöztek, megint, másodszor, szóval hétfő délután elugrottunk hozzájuk beszélgetni hármasban. Milltown-ba költöztek, ami 10 perc tőlünk kocsival, szóval menő a dolog, végre még egy ismerős magyar a környéken, akit birunk. A hónap elején én is igyekeztem visszarázódni az itteni életbe: 2-án Annaval, 6-án meg Évivel, Brúnó anyukájával ültem le kávézni az Eathos-ban. Mivel a suli megint indit ingyenes foglalkozásokat a szülőnek, feliratkoztam Pilates-re, péntek 9-10-ig, tavaly végül nem jött össze a dolog, idén hátha tudok járni, mert nagyon kéne már némi szervezett mozgás, hiszen öregszem és hizom is.
4-én regisztráltunk a november 4-6-ig tartó Irish Cubing Championship-re, ami Waterfordban lesz. Hogy ir szinekben tudjanak versenyezni, gyorsan beadtam az útlevélkérelmet mindkét fiúnak - hát kiváncsi leszek, megérkeznek-e időben az iratok. Nem volt amúgy bonyolult az ügyintézés, online ki lehetett tölteni az adatlapot, amit később ki lehetett nyomtatni, be kellett küldenem róluk egy-egy igazolványképet, befizettem €25-t fejenként, majd el kellett zarándokolnunk a rendőrségre aláiratni egy tanuval a papirokat, hogy mi vagyunk mi. (A rendőr volt a tanu.) Miután mindez megvolt, az adatlapokat be kellett tenni egy boritékba az eredeti születési anyakönyvi kivonatukkal és az ir állampolgársági igazolásukkal együtt, a boritékra rá kellett ragasztani az adatlappal együtt kinyomtatott postai szelvénykét és ennyi, tegnap leadtam a postán a boritékokat, most már csak a várás van és ha minden jól megy, egyszer csak kiküldik az útleveleket (és visszaküldik az eredeti papirjainkat remélem).
Mióta visszajöttünk, az időjárás sajnos nem kimél, vannak jobb napok (pl egyik délelőtt olyan szépen sütött a nap, hogy T-vel elsétáltunk a Herbert parkba kávézni egyet), de az eddig itt töltött négy hétvégi napból kettőn úgy szakadt az eső egész nap, mintha dézsából öntenék, szóval mindkét nap vásárlás volt a program - mig én a Lidl-ben garázdálkodtam, a fiúk a Dealz-ben nézelődtek - remek kis program brrr. (A másik két hétvégi nap azért jó volt: egyszer Dun Laoghaire-ben sétáltunk és görkoriztunk a mólón, a másik hétvégén meg a Botanikus Kertben mászkáltunk.) Jut eszembe Lidl: a héten vettem nagyon szép ciklámeneket az erkélyre, szóval jobb későn, mint soha alapon kiültettem őket, hátha virágoznak még egy hónapig, ha már egész nyáron nem volt lehetőségem virágokban gyönyörködni itthon.
A héten amúgy kedden - szerdán - csütörtökön T-nek valami off site hete van, itt van az egész csapata Amerikából, szóval fél 9-re jár és este fél 11 körül ér haza, hát remek, mit ne mondjak. Én újra elkezdtem a munkavadászatot, eh, nehéz ez, de valami sürgősen köll, mert a nagykövetség természetesen befuccsolt, konkrétan ghost-oltak, ami számomra valami egészen meghökkentő, de innentől legalább megint nem kell véka alá rejtenem, mit gondolok a mostani rezsimről, ami azért valami. Szóval kapd be Fidesz, kapd be NER, kapd be Horváth Judit és Horváth Péter.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése