Na szoval marcius masodik resze...
A het eleg stresszesen indult - szamomra - mert Peti mondta, hogy Emane kerdezi, akar-e hetvegen Blanchardstown-ba menni gorkorizni... Blanch-be... gorkorizni... Nekem sem tetszett az otlet, neki sem nagyon fulott a foga hozza, ugyhogy egesz delutan engem bombazott uzenetekkel, mit reagaljon, mit irjon vissza neki, hogy masszon ki ebbol a helyzetbol. Nekem egyre gyanusabb, hogy nem vagyok normalis, de olyan szinten bestresszelnek az ilyen szituaciok, hogy meg egy nappal kesobb is ezen kattogtam. Nem arrol van szo, hogy nem szeretem az embereket, a programokat, de valahogy ahogy oregszem, egyre nehezebben viselem a "too much" dolgokat. Tulstimulal, tulporget, tul sok ablak nyilik meg az agyamban. Miutan rovidre akartam zarni a temat, javasoltam Petinek, hogy valaszolja azt, hogy hetvegente altalaban csaladilag kirandulunk valahova (ez igaz is es igy talan a tovabbi hetvegi programoknak is elejet vesszuk, jovo heten, azt azt koveto heten meg utana is), de mivel ez tul durva lett volna, mondtam neki, hogy kerdezze meg azert, csutortok vagy pentek delutan nincs-e kedve beulni a Starbucksba, suli utan. Peti, az otletet tovabbgondolva ugy dontott, hogy ir egy koruzenetet a baratainak, hogy talalkozo penteken 3/4 3kor a Starbucks-ban, szoval most ott tartunk, hogy egy szombati playdate helyett csorikam leszervez 20 masik gyereknek egy kis sutizest - amire meg lehet, hogy Emane el sem tud jonni... Kesz vagyok a hetre, komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése