
Éljünk, mondom én.
(Pedig P. kicsit zizzent volt, vasárnap délben például ezer évig ordított, hüppögött, mert nem volt képes épkézláb módon elmondani, mit szeretne ebédre. Kínáltunk neki rizst rántott hússal; sütőtökös-krumplis-húsos üveges kaját; almát, elétettük a Jókirályfit (default étkezőtárs), a Zebrát, a Zsiráfot, a kisautót, de ő csak mutogatott, mutogatott, mire végre leesett, hogy Szőlőt kér. Miután megkapta, onnantól hirtelen kisütött a nap, "savanyúként" ette a rizses hús mellé a szőlőszemeket, szépen, tisztességesen villával... Máskor is sírt már egy bizonyos kaja után, de ez most nagyon durva volt, a krokodilkönnyek eláztatták a ruháját, a feje paprikavörös volt még ezer évvel az incidens után is, nagyon belelovalta magát a dologba.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése