Beszámoló 2.

Szóval kedd. Kedd délelőtt visszamentem az Okmányirodába, végigvártam a sort (haha, jó, hogy volt időpontom az előző napra, csak épp nem értett a dolgához az ügyintéző...), majd a nőci közölte, hogy minden oké, mit keresek ott, hiszen már tegnap elintéztük a dolgunkat. No most erre mit mondjak. A beleegyező nyilatkozatot alig akarta átvenni (no most erre mit mondjak 2), de végül rátukmáltam és megkértem, hogy adjon már valami bizonyitékot, hogy itt jártam, mert hogy engem nem fognak még egyszer elővenni ez ügyben az biztos... Nagy nehezen irt egy cetlit, hogy ideiglenesen külföldre távoztunk, kértem rá egy pecsétet is és részemről ennyi, többet nem tudok tenni a témában. Délután lazák voltunk, miután P. felkelt, bementünk a központba Apuval hármasban. Beugrottunk a könyvtárba, kivettünk négy mesekönyvet (including Tesz-vesz város, amiért P. totálisan odavolt, pedig szerintem gáz az egész könyv, a betonkeverő pl beton mixer néven fut benne (lásd concrete mixer) illetve tele van olyan marhaságokkal, hogy tökkocsi meg répaautó meg ilyen idiótaságok), majd sétáltunk egy nagyot, aminek során kaptam egy sajtos rolót, hurrá.

Szerdán ügyintézős napom volt, délre volt időpontom az OEP-hez, ahol bejelentettem, hogy külföldön vagyunk biztositva 2008 óta, majd fél 5-re mentem a NAV-hoz, ahol szintén megosztottam ezt az infot az illetékesekkel. A két intézmény közti szünetben megebédeltem a Főzelékfalóban, váltottam pénzt, vettem egy kis kalendáriumot vagy mit, mászkáltam a Westendben (fürdőruhát kerestem, de sehol sem volt, vagyis ahol volt, ott 12 ezer forintba került, ráadásul nem is tetszett) és elsétáltam a Fakopáncsba beszerezni ezt-azt P.-nek (memóriajátékot, nyomdát, kis fogast, toronyórát lánccal). Szerettem volna inni egy jó kis tejes kávét is valahol, de nem jött össze a dolog, csak ténferegtem inkább. Koszos, szürke, latyakos volt az egész város, nem volt túl szép, de ez most nem érintett meg túlzottan. Buszozni, villamosozni sem volt kedvem ezúttal, pedig régebben nagyon szerettem csak úgy menni valahová, de most túl hideg volt ehhez. 6 körül értem haza, P. jól fogadott, ahhoz képest, hogy el sem akart engedni reggel (konkrétan sirt, hogy ott hagyom, ilyet sem csinált még) és állitólag egész nap szépen elvolt.

Csütörtökön a ház körül mászkáltunk P.-vel, vagyis nem is tudom, mi volt délelőtt... Délután jött MD a kislányával, beszélgettünk, teázgattunk, sopánkodtunk, hogy rohan az idő, majd miután elmentek beugrottunk a Lidl-be körbenézni.

Pénteken délelőtt fodrásznál jártam, kicsit levágattam a hajam, de szerintem túl sokat hagyott a nő, nem vagyok előrébb, mint voltam, de sebaj, majd kipróbálom végre az ir fodrászokat is. A hajvágás után kicsit sétáltam még a városban, mert szépen sütött a nap, egy kinai boltban találtam fürdőruhákat is 3300 Ft-ért, de olyan csúnyák voltak szegény darabok, hogy ennyit sem adtam értük. Délután újra játszóházban jártunk és mig P.-re Anyu vigyázott, én átugrottam a Tescoba nézelődni. Este éjfélig kerestük a szombati programunkat, mert akkor még azt hittük, lesz lehetőségünk valahová hármasban elmenni (mármint úgy, hogy Apu, Anyu, én)...
Szombaton elvileg úgy volt, hogy mig mi Apuval csinálunk valami klassz kis programot Anyunak utószülinapi ajándékként, P.-t leadjuk anyósomnak 11-kor, majd 5 körül érte megyünk és mindenki elégedett lesz. Ehhez képest mikor léptem volna ki az ajtón, hogy no szia, legyél jó, P. úgy döntött, hogy nem úgy van az és mint egy kismajom kapaszkodott belém, hogy ne menjek. Kinomban kitaláltam, hogy maradok ebédre és csak azután megyek el, ha ő már elaludt, de nem, ez sem tetszett neki, mindenképp velem akart maradni, ha törik, ha szakad. Sirály. Visszacaplattunk hát kettesben a kocsihoz és hamarjában módositottuk a programot. Elmentünk a Pál utcai fiús rönkjátszótérre, ami rendezvény miatt zárva volt, majd innen továbbkocsikáztunk Budára, ahol egy szitakötős / szúnyogos (?) játszótérnél kiszálltunk és tiz percig fagyoskodtunk. Rohadék hideg volt, semmi affinitásunk nem volt tovább maradni. Mivel ekkor már 1 felé járt az idő, úgy döntöttünk, bemegyünk a Mammutba enni valamit és igy is tettünk. A Burgerig jutottunk, P. evett sült krumplit, mi meg szendvicseket, majd 2 körül hazaindultunk. P. hálistennek elaludt a kocsiban, igy jó 40 percet szunyált délután, hurrá. Otthon normálisan megebédeltünk / megvacsoráztunk újra, majd 6 körül bementünk a központba megnézni a világitós térköveket. Mivel esett a hó, nagy móka volt, jót sétáltunk és toporogtunk miközben próbáltuk az összes kis mozaikot megtalálni. 

Vasárnap reggelre sok-sok hó esett, igy P. ébredés után azonnal ki is ment szórakozni: szánkózott, hóembert épitett, élvezte az igazi telet. 10 körül átmentünk egy ismerős kisfiúhoz, ahol délig rontottuk a levegőt (P. alig akart hazajönni, de végül kijelentette, hogy legközelebb is idejövünk, majd kivonult a hintójához a kocsihoz). Délután jött AV anyukája és nagyjából fél 7ig maradt, este igy értelemszerűen már nem mentünk sehová.  

Hétfőn délelőtt szintén otthon maradtunk, havaztunk, szánkóztunk, délután pedig bevonatoztunk P.-vel a Kökibe, a Kackacba. Vicces volt, mert 10 perc után haza akart menni, gondolom idegesitette, hogy összesen négyen voltunk az egész játszóházban, két felnőtt, két gyerek... Fél 6 körül aztán végre megjöttek az ismerőseink és igy már 5 felnőtt 5 gyerek lett az arány. Innentől láthatóan jobban érezte magát Mr Szociális, úgyhogy 3/4 8ra értünk haza, jó későn. 

Kedden Anyuék orvosnál voltak, mi pedig délelőtt P.-vel besétáltunk a központba, mert bilis és Bogyós könyvet kerestünk. Az előbbi persze nem volt, az utóbbiból pedig két kötet közül választhattunk össz-vissz, igy a süteményes Bogyó és Babócára esett a választásunk. Délután még Katica játszóházaztunk egy utolsót, én pedig szépen elbúcsúztam a Tescotól. 

A szerda már a csomagolás jegyében telt, egész délelőtt pakoltam. (Nem tudom van-e idegesitőbb dolog a bőröndök méricskélésénél, annak latolgatásánál, hogy mit hagyjak otthon, a papucsomat vagy egy Pilóta kekszet...) A gépünk 4.40kor indult, igy 3/4 3kor már ott toporogtunk a becsekkolásnál, 3-kor pedig már a biztonsági kapukon is túljutottunk. Felsétáltunk a "játszóházhoz", de P. 5 perc után elkezdett hisztizni, hogy lekéssük a repülőt... Vicces volt, alig birtam némi bábozással megnyugtatni, hogy nemnem, ez egy reptér, ahonnan percenként indulnak gépek a világ sok-sok városába és higyje el, hogy a miénk még nem ment el, hiszen van még 1,5 óránk... Jó 10 percig magán kivül orditott, biztos, ami biztos, hogy dede, ő látta, hogy felszállt már a repülőnk, de aztán a huszadik ujjbábos tanmesém után egyszer csak megnyugodott és onnantól kezdve úgy elvoltunk, hogy tényleg majdnem lekéstük a repcsinket. A Ryanair egyébként azért volt fos, mert vettünk priority boarding-ot, vagyis előre mehettünk volna a beszállásnál, de mivel a világ végéről indult a gép, busszal vittek ki odáig, igy az elsőbbségnek semmi, de semmi értelme nem volt, hiszen mindenki  felnyomult a buszra, (ahol úgy álltunk, mint a heringek a dobozban), majd miután odaértünk, mindenki egyszerre zúdult le, mint a zúgó vihar... Nesze neked priority boarding. De ez még csak hagyján, a fő poén az volt, hogy miután átjutottunk a kapun, kétszer 10 lépcső várt lefelé, hogy lejussunk a buszhoz, lift pedig sehol. Visszaléptem érdeklődni, hogy mégis hogy a francba jussak le a lépcsőkön két táskával, egy lépcsőn tömegben lefelé még nem tökéletesen gyalogló gyerekkel és egy babakocsival, de a hölgyek csak a vállukat vonogatták, hogy hmmhmmm, valahogy. Nem volt mit tenni hát, káromkodva leszerencsétlenkedtünk a lépcsőkön (ennyit az akadálymentességről), majd mikor kiderült, hogy a szuper tömött buszra is magunkkal kéne vinni a kocsinkat, mert nekünk kell a gépig juttatni mindent, elszakadt a cérnám és a busz körül álldogáló két (szegény) munkásra dörrentem, hogy ez mégis milyen szolgáltatás, jó, hogy a repülőt nem nekünk kell majd bebikázni, hát nézzék már meg, hogy néz ki az a busz, örülök, ha mi felférünk (az elsőbbségi jegyünkkel), nemhogy egy babakocsit is feltuszkoljak... Utólag kicsit sajnálom, hogy kiakadtam, hiszen semmi értelme nem volt (ha csak annyi nem, hogy a két munkás betette a kocsit a busz vezetője mellé és le is szedte a gépnél gondolom, mivel nem veszett el, hazaért épségben), de bazzeg milyen már ez? És ha két gyerekkel utazom, két babakocsival? Vagy ha egy gyerekkel, de az még nem jár? Vagy ha két részes a babakocsi és nehezebb? Vagy ha terhes vagyok, vagy nem szabad emelnem 10 kilót (plusz a két kézipoggyász)? Ezt mégis hogy képzelik? Teljesen felháborodva szálltam hát fel a gépre (ahol egy 6 tagú büdi román családot ültettek le mellénk és elénk  természetesen) és bosszankodva vettem észre, hogy mivel fullig volt a gép, olyan helyekre is irányitottak utasokat, amik elvileg fizetősek voltak, vagyis a társaság csak úgy beszedett egy vagon pénzt azoktól, akik biztosra akartak menni, de végül semmilyen pluszt nem adott ezért. (Egyébként slusszpoénként mögöttünk két kisgyerek ült, akik hol felváltva, hol egyszerre sirtak legalább 2 és fél órán át és okéoké, ez nem a Ryanair vagy bárki hibája, (sajnáltam is szegény szülőket rendesen, én már tuti agyvérzést kaptam volna a helyükben), de azért nem volt egy jó élmény ez sem, na.) A gépből kiszállva amúgy újabb szemétséget vettem észre: mivel a dublini reptéren is a világ végén tettek ki, onnan is buszoznunk kellett a terminálig, csak éppen csóróságból (?) mindössze egy buszt küldtek, amire értelemszerűen nem fért fel mindenki és igy azok, akik nem voltak elég gyorsak, a gépről leszállva az ömlő esőben és szélben voltak kénytelenek várakozni a szabad ég alatt, hogy tegyen egy kört a busz és visszamenjen értük is... (Mi felfértünk az első buszra, bár amint lesiettünk a gépről, még a repülő elé dobott halál vizes babakocsit is fel kellett markolnom és mint egy málhás szamár úgy kellett felugranom a már induló buszra - persze csakis miután P.-t is feldobtam valahogy...) Egy szó, mint száz, elég szar volt a hazautunk és rádöbbentem, hogy utálom a Ryanairt, mert az egy dolog, hogy a jegyei olcsóbbak, mint pl az Aerlingusé, de végeredményben mire az ilyen-olyan adóit hozzáadja az alapárhoz, ugyanott tartunk, mintha egy drágább jegyet vettünk volna meg egy kevésbé sunyi társaságtól, ahol van olyan, hogy valódi helyjegy és nem csak a tülekedés, a nyomorgás és a bunkózás megy...