Aki szeretne visszajönni, azt engedjétek vissza

Össze kéne szednem magam és dokumentálnom a laptop-crach óta történt dolgokat. De jaj, hát mennyi már az, atyaég. No mindegy, valahol elkezdem, aztán csak lesz valahogy.
Nézzük először onnantól, hogy megjöttünk he-he. Szerda este 7 körül nyitottunk be hát a hat héten át üresen álló lakásunkba. P. teljes őrületben nézegette végig az összes játékát, majd örömtől sugárzó arccal jelentette ki, hogy minden megvan. Mig AV elment bevásárolni ezt-azt, én a kanapén döglődtem (majd még részletezem, hogy telt a repülőutunk) és akkor sem akarózott felállni, mikor megjött, de végül erőt vettem magamon és megvacsoráztunk. P. 10-kor került ágyba, szokásosan, majd fél 3-kor jött át hozzánk és csak negyed 5-ig dorbézolt, pontosabban nézegetett ki az ablakon és integetett a taxiknak... Csütörtökön 11 körül ébredtünk, majd elautóztunk a Tesco-ba némi ebédnek-valóért, megkajáltunk és mivel ezer ágra sütött a nap, elmentünk a Marlay Park-ba játszózni. A nap ezer ágának köszönhetően millióan voltak a játszón, de kitartottunk: hintáztunk, csúszdáztunk, homokoztunk és természetesen P. kismotorozott, mint a kisangyal. Hazafelé beugrottunk a Lidl-be és ismét 10 körül tettük le P.-t aludni, mi meg éjfélkor dőltünk ki. P. negyed 2-kor jött át hozzánk és ezen az éjjelen egészen negyed 5-ig nem aludt... Mit ne mondjak, nem voltam boldog, mivel sejtettem, hogy igy a másnapot hullaként fogom nyomni - és nem tévedtem sokat.

Másnap ráadásul már AV dolgozott, igy kettesben töltöttük a napot: pakolásztunk és délelőtt kiautóztunk Régi Barátunkhoz, a Poolbeghez. Megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy egy jó nagy terület fel van túrva a tenger mellett, de lelkem mélyén örültem, hogy végre rendbe teszik ezt a méltatlanul elhanyagolt szépséges helyet - erre már itthon találtam egy cikket, hogy csak egy új hulladékégetőt épitenek... Bazzeg. Az Irishtown Nature Reserve mellé egy centire. Eddig is furcsa szagok terjengtek a környéken, tekintve, hogy egy erőmű működik ott plusz ugye kikötő, tehát zajlik a tengeri forgalom rendesen és teli van a környék baromi nagy, gyanús konténerekkel - no de most ezt megfejelni egy hulladékégetővel?! Azt hiszem új kedvenc autózós hely után kell néznünk... A part egyébként (az erőmű tövében) tele volt emberekkel, igazi beach-hangulat uralkodott, szóltak a rádiók, égett a bőr, úgyhogy blazirt arccal mi is csatlakoztunk: készitettünk pár homok-rákocskát meg homok-autócskát, majd fél órás tengerpartozás után hazafelé vettük az irányt ebédelni. Délután csak a Herbert Park-ba sétáltunk el, ahol semmi sem változott, ugyanolyan középszerű minden, mint volt. Este, mivel a felvágott elfogyott, még elmentünk a Tesco-ba hármasban, majd a szokásos időben feküdtünk. P. éjszaka csak 5-kor (!) jött át, ami megváltásként ért minket, annál is inkább, mert összesen 6-ig forgolódott, utána már aludt, mint annak a rendje.

Mivel a kánikula (értsd 18-19 fok, de tűző nap) ma is kitartott, igy egy igen laza indulást követően (délben tettük ki a lábunkat a lakásból) Bray-ben kezdtünk - és zártunk. Először ettünk egy-egy gombóc fagyit (igazi gombócos fagyit árulnak ott, nem azt az undoritó mekiszerűt), majd leheveredtünk a tengerparton és 4ig ott lazsáltunk. P. hol kavicsokat dobált a vizbe, hol elásta a lábát, mi meg barnultunk és bambultunk ki a fejünkből. Miután hazaértünk, összedobtam egy gyors ebédet és mig főztem, a Fiúk végre összeszerelték P. kisbiciklijét, ami idáig várta jobb sorsát az egyik bőröndben. Este a változatosság kedvéért kiautóztunk Dollymount-ra is, megnézni ott mi változott, de hálistennek semmi. Épp apály volt, igy vizet nem láttunk, úgyhogy bújócskáztunk egy kicsit a nagy kövek között és 8 körül hazaindultunk. Most lassan éjfél, AV dolgozik, én meg igyekszem összekapargatni, hol, milyen képeim maradtak meg a Nagy Laptop Összeomlás óta és - mint a mellékelt ábra jelzi - közben próbálom behozni a blogos lemaradásomat is. Huhh.