Mix

A hét eddig igen felemásan telt. Hétfőn délelőtt itthon voltunk, mert lusta disznó voltam sajnos kimozdulni, igy jártunk. Hogy mivel ütöttük el az időt, gőzöm sincsen, a lényeg, hogy este Tescoztunk egy nagyot P.-vel, majd felvettük AV-t hazafelé és ennyi. A többi néma csend, gőzöm sincs, mi volt még.

Kedden délelőtt a Phoenix Parkban jártunk, még hozzá ezúttal a Visitor Centre-ben és a kis hátsó kertben. A múzeum annyira nem ragadott magával, a virágok annál inkább, hihetetlen, milyen szép szinű virágok nyilnak még ilyenkor is. (Bevallom, nem értek hozzá, én azt hittem, hogy a virágok össz-vissz tavasszal szépek, utána csak kornyadoznak sorra.) A kert után ettünk egy scone-t meg ittunk egy teát a kávézóban (a scone isteni volt és házi lekvár járt hozzá, nem az a kis dobozos, wow), majd P. óriási patáliát csapott, mert nem vettem neki lila üditőt. Máskor simán túlteszi magát az ilyesmin, de most nagyon nyűgi volt, a kertben is elbőgte magát kétszer valami hülyeség miatt, de ez van, vannak ilyen napok. A délután kakacsalogatással telt, miután ekkor már 4 napja nem volt semmi a pelusban, pedig napok óta reggel és délben is adtam neki Laevolacot... Megunva a szenvedést, reggeli és ebéd után kapott 8-8 csepp Gluttalaxot is (én konkrétan 8 csepptől totál hasmenést kapok), de semmi nem sikerült az ég világon. Miután délután hányt is (ez óriási szó, amit ő egyszer beenged, az általában marad is benn, úgy rémlik, életében eddig összesen háromszor hányt: kétszer Sydney-ben, egyszer meg itt, ebben a lakásban, a kanapéra), irtam AV-nek, hogy hozzon valami durvát, mondjuk Babylax-et, mert gond van, de mire megjött, hálistennek már lett termés, egy (már elnézést) akkora, mint egy kisalma és olyan kemény, mint egy dió. Mivel ennek ellenére továbbra is rosszul nézett ki a kölyök, beadtuk neki a babylax-szerűséget (ez ilyen folyékony kúp, kvázi beöntés, csak nem vizet, hanem valami más cuccot fecskendezel be - istenem, mennyire szeretném, ha nem lennék a téma szakértője), amitől még mindig nem kezdett ám fosni, hanem csak folyamatosan osztogatta az óriási bogyókat. Ismét megállapitottam, hogy normális működés esetén (már ha nem szándékosan tartaná vissza) valószinűleg már rég kakkantott volna, úgyhogy gőzöm sincs, hogyan kéne megelőzni a hasonló incidenseket, külön akarata van, ha ő visszatartja, én nem tudok helyette nyomni... Eh. Este, hogy kiszellőztessem a fejem, elautóztam a Tescoba vizért, mert szerencsére totál kifogyott, igy volt indokom kimozdulni fél órára.
Szerdán délelőtt mint irtam, megnéztünk egy borzalmas ovit, majd mivel totálisan lehangolódtam az élménytől, délután sem volt kedvem sehová sem kimenni. Ebédre a tegnapi krumplis tésztát ettük, igy még csak főzni sem főztem, helyette döglődtem és szenvelegtem, milyen szar már a világ, amiben nincs egy tökéletes ovi sem. Délután csináltam citromkrémet, ez némileg feldobott, olyannyira, hogy abba sem tudtam hagyni az evését. Csodálatos élmény, én mondom. Újra megbékéltem Irországgal, hiszen ahol lehet olyan isteni dolgot kapni, mint a double cream, az rossz hely nem lehet. Ha egyszer hazaköltözünk, nagyon fog hiányozni az ócska és felverhetetlen tejszinek országában, az már bizonyos. A citromkrém-zabálás után AV elé autóztunk, igaz, némi nehezitéssel, P. ugyanis elhagyta a kocsikulcsot... Mivel mindig ő zárja be a kocsit, biztos voltam benne, hogy ő a ludas, nem véletlenül nem találjuk a slusszkulcsot, úgyhogy logikus énemet elővéve kétszer végigjártuk a délelőtt megtett utunkat a kocsitól a lakásig és láss csodát, a ház bejáratánál, a kis sövénybe süppedve megleltük a kulcsot. Ezután hármasban kiautóztunk a Poolbeg-hez, majd a tenger látványától megnyugodva jöttünk is haza.

Ma délelőtt visszamentünk a vérvételem eredményéért, minden okés, kivéve, hogy vas még mindig alacsony. Szuper. Hogy ne érjünk haza 11-re, beugrottunk a Print Museum-ba, ami nagyon kellemes meglepetés volt. Sejtettem, hogy P.-nek tetszeni fog, de 10 percnél többet nem jósoltam volna a helynek, ehhez képest csak 10 perc azzal ment el, hogy papirokat perforált... Nagy nehezen felrángattam a galériára, ott kifejezetten kicsiknek szánt dolgok voltak: rengeteg szines ceruza, szines papir, zsirkréta, origami könyv, pecsét és ami abszolút P. kedvence lett: rengeteg formás lyukasztó. Teljes extázisban lyukasztgatott, le sem lehetett vakarni az emeletről. Dél körül hálistennek pisilnie kellett, úgyhogy lemehettünk és bár vissza akart menni, inkább bevállaltam vele egy scone-t, minthogy újra visszatérjünk a lyukasztók világába. Három csésze tea és egy scone után végre hazajutottunk és mig P.-nek megengedtem, hogy telefonozzon, én főztem. Karfiolos-brokkolis-répás tepsiben sült valamit csináltam. A zöldségek közé potyogtattam némi csirkemell darabkát, meglocsoltam a cuccot némi tejszinnel meg tejföllel, majd az egészet befedtem mozarella sajttal és 10 perc alatt összesütöttem a sütőben. Isteni lett, teljesen odáig vagyok a szakácsművészetemtől, főleg azért, mert a tejszin és a mozarella sajt is lejárt volna ma, de igy én, a hős, mindkettőt megmentettem. Mivel még mindig van tejszin meg sonka, ami mindjárt megromlik, holnapra spagetti carbonara-t tervezek, egyszerűen zseniális vagyok, hogy ezt igy kitaláltam. Mivel 1 óta ömlik az eső, a tervezett délutáni programunk (Kilruddery House and Gardens) ugrik, még töröm az agyam, mit műveljünk, mert AV csak 9 után jön, jajj, utálom a csütörtököket, hülye röplabda.