Jó rég irtam, elég fos volt az elmúlt pár napunk. Na de nézzük sorban:
Múlt hét pénteken Petinek playdate-je volt Hugo-val, igy Vicki (Hugo anyukája) vitte el őt a suliból és hozta haza fél 5kor, ami baromi jól jött, mert péntek délután elég szarul voltam, fájt a torkom és nagyjából állva elaludtam. (Pl 12.20kor ledőltem, mert nem birtam tovább és 1 előtt 2 perccel riadtam fel (1re járok Palikáért...), szóval elrohantam érte, hazahoztam, de 2kor megint nem birtam tovább, kidőltem és úgy egy órát szunditottam, miközben szegény Paja hol téblábolt körülöttem, hol szinezgetett... Oké, nyilván nem aludtam egy órát, mert öt percenként szólt valamit, de fogalmam sincs, mi történt 2 és 3 között, úgy kivoltam.)
Szombaton, mivel ömlött az eső, nem mentünk sehova, csak elugrottunk a Merrion Tescoba, de iszonyú volt, mert akkora tömeg volt, hogy azt hittem felvágom az ereimet. Eddigre amúgy elmúlt az álomkórom, egész fickósan éreztem magam, csak baromira frusztrált, hogy nem tudunk sehova kimozdulni a hülye eső miatt.

Vasárnapra aztán rosszabbul lettem, égett a torkom, fájt a fejem, de mivel végre nem esett (csak akkora szél volt, hogy lerepült a fejünk), elmentünk Rathfarnham-ra játszózni. Miután a szél miatt kb 3 foknak éreztük a 10 fokot, ami volt, nem maradtunk többet fél óránál a játszótéren, mert igy is dideregtünk, mint a kutyák, mikor végre visszaszálltunk a kocsiba. Mivel ekkor még csak fél 12 volt, hazafelé beugrottunk a Homestore & More-ba megnézegetni a Halloween-i cuccokat és ezúttal nem tudtam lebeszélni a fiúkat, hogy vegyünk egy beszélő (vagyis rikoltozó) csontvázat... Csonti mellett vettünk a fiúknak egy-egy porcelán étkészletet is: Peti puzzle-set, Palika hangszereset kért, mindkettő nagyon cuki, azóta is lelkesen használják, szigorúan a sajátjukat. Mikor hazaértünk, megmértem a lázam és 37.8 volt, ami oké, nem láz, de én úgy fáztam, hogy elmondani sem tudom. Ebéd után tehát aludtam egy sort, majd mikor felébredtem 3 körül, akkor sem keltem fel, örültem, hogy itthon van T. és elvan a fiúkkal. Úgy 5ig lazsáltam az ágyban, félálomban, ezalatt T. takaritott, Peti segitett neki, Palika meg látványosan unatkozott. A lázam estére 38.5ig felment, de ez volt a max, többet nem tudtam kicsikarni magamból.
Hétfőn még mindig 37.5 és 38 között volt a lázam, ami nem durva, viszont úgy elkezdett fájni a torkom, hogy azt hittem meghalok. Nagyon rég fájt a torkom, nem is emlékszem mikor, úgyhogy most teljesen az újdonság erejével hatott, hogy ez ilyen rossz is tud lenni. A Strepsils, a Tantum Verde és társai szart sem értek, csak arra voltak jók, hogy a torokfájás mellett hányingerem is legyen. Mivel eléggé kivoltam, délelőtt nyilván sehova sem mentem, viszont a múltkori sikeremen felbuzdulva főztem bablevest, ami persze ezúttal nem lett ám olyan jó.
Keddre elmúlt a lázam, a torokfájásom viszont megmaradt és szépen betársult mellé egy kis köhögés. Délelőtt elugrottam a Lidl-be vásárolni, mert szerdára igérte magát Nagyi és gondoltam jó, ha van itthon minden. Délután T. elkezdte pedzegetni, hogy esetleg elmehetnék a GP-hez, de én mereven ellenálltam, mondván eh, a lázam elmúlt, javulok, what could go wrong...?

No, hát szerdára kiderült: egész hajnalban megállithatatlanul köhögtem és mikor felkeltem, alig tudtam levegőt venni. Olyan volt, mintha egy nagy betontömb lenne a mellkasomon, néha-néha köhhentettem egyet, de mintha egy kutya ugatott volna, hangom meg nyilván semmi. Itt már éreztem, hogy ennek a fele sem tréfa, azonnal kértem is időpontot a GP-től és 4re kaptam is. T. amúgy ezen a napon szabin volt, hogy kimehessen Nagyi elé a reptérre, de délelőtt jött a nap második rossz hire: Nagyi nem tud jönni, mert rosszul van... A fiúk kb szeptember eleje óta várták, Pipi levágatta a haját, minden nap hússzor elmondták, hogy nagyon szeretnék már, ha itt lenne, szóval nagyon szarul esett nekik, hogy nem jön... A szive rendetlenkedett egyébként, a háziorvos utólag helyeselte, hogy nem repült végül, de ez rajtunk már nem segitett, a gyerekek iszonyú csalódottak voltak, Palika majdnem sirt dühében, a nap hangulatát meg el lehet képzelni... Hogy valami hasznos is történjen, délelőtt T-vel elugrottunk a Dundrumba leadni a H&M-be három zacskó használt rucit, amik már hetek óta tornyosultak a folyosón és ha már ott jártunk, beugrottunk a Tescoba is venni ezt-azt. Délután ugye a GP-hez mentem, aki döbbenten hallgatta, hogy zihálok és kérdés nélkül felirt egy adag antibiotikumot és napi 4x2 puffot az antihisztamin mellé, amit amit már két hete szedek valamint elküldött tüdő röntgenre is... (Most tehát négy féle gyógyszert kell szednem plusz a vas és a C vitamin, hurrá.) Az éjszaka megint iszonyú volt, elaludni is alig birtam, de mikor végre sikerült, óránként arra ébredtem, hogy megfulladok a köhögéstől. A legrosszabb hajnali 4 és 6 között volt (csakúgy, mint Pajának két hete), szegénykém, pont igy köhögött ő is, hát ez borzasztó lehetett neki is.

A csütörtök szintén nonstop köhögéssel telt, de legalább aktivan: délelőtt kipipáltam a tüdő röntgent a Swift Clinic-en (eredményt persze nem mondtak, hogy megtudjam, mi a pálya, újabb időpont kell a GP-hez, akinek elküldték az eredményt), majd elautóztam Dun Laoghaire-be és kiültem a tengerpartra sós levegőt szivni, hátha segit (tényleg!), de nem segitett... Délben eladtam pár gyerekruhát €20-ért (ilyen sem volt még, tök örültem, két doboz felszabadult tádááám), majd 1re rohantam is Pálért az oviba. Gyors ebéd után elszaladtunk Pipiért, majd azonnal hazatűztünk, hogy 3kor elindulhassunk Tallaght-ba, a Dublin Climbing Centre-be, mert vettem Grouponon egy mászó vouchert és 27-én 4-re foglaltam időpontot, gondolván, ha itt lesz Nagyi, milyen jó kis Anya-Fiú program lesz ez Pipivel kettesben. Hát ez nem jött össze, de Palika nem sok vizet zavart, szóval nem volt gond. Bár pontban 3-kor indultunk, akkora dugó volt, hogy 4re épp odaértünk, nem késtünk egy percet sem. Elvileg 2-4 gyerek mászott volna egyszerre egy instruktorral, de mivel alig volt valaki, Pipi egyedül mászhatott mindig egy fickó segitségével. Baromi ügyes volt amúgy, amikor kicsit kifáradt, az edző felajánlotta, hogy próbáljam ki én is, milyen mászni, de eskü, én feleakkora magasságig sem jutottam, mint ő, mert egyrészt fostam, hogy leesek, másrészt meg hullahülyén éreztem magam, hogy öt méteres magasságban figyel a fenekem mindenki felett... Na mindenesetre Pipi vagy tiz-tizenkét falat megmászott, mint a gyik, de mivel baromira kifáradt, nem maradtunk végig, 5 helyett már 3/4 5kor végeztünk, pedig igy is nyilván többet mászott, mintha 2 vagy 3 másik gyerekkel együtt próbálkozott volna. Az éjszaka természetesen megint állandó köhögéssel telt, aludni tehát megint nem aludtam sokat, ilyen az én formám...
Folyt köv Halloween-nel...